Kinek ne jutna eszébe azonnal a Gyalog-galopp híres jelenete a gyilkos nyúllal, evvel a félelmetes bestiával (Tim: – Ott ... (a szörnyeteg) Arthur: – A nyúlon túl? Tim: –Nem, a nyúl az!), aki Sir Bors megdöbbentően váratlan lefejezése után sitty-sutty elpusztítja még Sir Gawaint és Sir Ectort is2? Lássuk csak, lehet-e valamilyen valóságos kapcsolat a gyilkos nyúl és a középkor között, irány az internet!

Mielőtt lendületbe jöhetnék, egy elismert kutató, William D. Paden 2005-ös tanulmánya3 lehűti a lelkesedésemet: „az olyan szörnyekről, mint a gyilkos nyúl, kénytelen vagyok azt mondani, hogy ilyesmit egyetlen középkori történet sem tartalmaz”, hiszen – hivatkozza lábjegyzetben egy szaktekintély-társát – „ahol nem a régész precíziójával teremtik meg a Múlt kulisszáit a középkori történetekben, ott mindig a valószerűtlenség felé torzul a tartalom.”

Ejha. Akkor vajon miért ábrázolja a szépen illusztrált brit krónika lapja a nagy fülű bestiákat emberkínzás közben? Lehet, hogy a legendás film valamelyik alkotója mégiscsak valóságos nyersanyagból építkezett, és szó sincs puszta fikcióról? Szaladjunk csak a Pierpont Morgan Library világhírű középkori és reneszánsz kéziratgyűjteményének weboldalára, ahol mintaszerű online képkereső segít a rászorulóknak.4 Katt.

Egy másodperc múlva jön is az eredmény, a páratlan kollekció anyagában kereken 400 (!) nyúlábrázolás található. Túlnyomórészt kutyák kergetik őket5 vagy címerállatként ábrázoltatnak, de hopp, itt van egy Észak-Franciaországban vagy Belgiumban, talán Tournai városában, 1350 körül másolt kötet, Jacques de Longuyon verseivel (Les voeux du paon). A 22 miniatúra egyikén meztelen férfi folytat élet-halál küzdelmet egy oroszlánszerű és méretű nyúllal. Pár oldallal később egy kardos amazon előtt lándzsás nyúl rohan. Egy 1265-ös oxfordi Bibliában Dániel és Habakkuk történetének egyik pontján egy késekkel zsonglőrködő nyulat láthatunk.

Azt tehát – a szaktekintélyekkel szemben – bizonyítottnak tekinthetjük, hogy a gyilkos nyúl motívuma afféle képi toposzként jelen van a középkor szellemi életében, mégis meglepetés, amikor a Monty Python enciklopédistáinak a könyvében6 ráakadok az epizód tényleges középkori forrására. Sok más turistával ellentétben az alkotók egyike felfigyelt a Notre-Dame gótikus katedrálisának homlokzatán mai napig megtekinthető faragott kőlovagra, aki a gyávaságból fakadó gyengeséget illusztrálandó egy nyúl elől menekül. Ebből az allegóriából fakadt az ötlet, immár dokumentáltan. És a párizsi előfordulás sem egyedül áll: a chartres-i dóm homlokzatán is hatalmas nyúldémon fagyasztja meg a vért a látogatók ereiben, borzongató alakját mintha maga Hieronymus Bosch álmodta volna mészkőbe. És ha Paden professzornak kifejezetten történet kell, azt is találunk, kegyelemdöfésnek. Rögtön itt van a középkor elején különösen népszerű Renart-regény, az európai állatmese egyik ősforrása, amelynek francia, német, holland és angol változatai is terjedtek, nagy számban. Renart (Reynard) egy emberszerű vörös róka, afféle hivatásos bajkeverő. Az egyik legkorábbi (feltehetően 12. századi) történetben egyik ellenségét gúnyolja ki, aki rettenthetetlenül megtámadott egy vérengző nyulat, és még csúfos megfutamodását is képes kevélyen kimagyarázni.7

Vagy vegyük ezt. Ulisse Aldrovandi (1522–1605) itáliai természettudós állattanának (De quadrupedibus solidipedibus volumen integrum) a nyulakról szóló fejezetében külön bekezdést szentel a nyúlformájú szörnyeknek. Így például egy Krakkó melletti falucskában 1494 novemberében olyan szörnyet láttak, amelynek „nyaka és fülei a nyúléra, egyéb tagjai az emberére hajaztak, gyomrában hosszú belek tekeregtek és duzzadt pofázmánya volt.”8

A gyilkos nyúl középkori ikonográfiáját és textológiáját nem ismerő kritikusoknak azért egy vonatkozásban igazuk van. A Caerbannog barlangban lejátszódó, később sokakat megihlető9 horrorisztikus epizód valóban „történetietlen”, hiszen Arthur király és vitézei egyáltalán nem találkozhattak nyúllal a brit szigeteken: az állat itt őshonos volt ugyan, de a jégkorszak után kihalt – csak a 13. században telepítik majd be, minden bizonnyal francia területről.

Ezt az adalékot már Mark Bailey kiváló tanulmányának köszönhetem, aki különleges részletességgel tárta fel a nyulaknak a középkori Kelet-Anglia gazdaságára gyakorolt hatását,10 sokoldalúan bizonyítva, milyen fontos szerepet játszott a tömeges nyúltartás ill. a nyulak elterjedése a 14. században kitört nagy pestisjárvány utáni újjáéledésben, amikor a földesurak erősen támogatni kezdték a tenyésztést, főleg az állat húsáért és bundájáért. Az csak különös, de figyelemre méltó egybeesés, hogy a Gyalog-galopp is egy járvány infernális képeivel kezdődik, amit a magyarul természetesen könnyen hozzáférhető teljes szövegkönyv11 azonnal megerősít (Viszik a halottakat! Követjük a szekeret át a mocskos, nyomorult, pestises falun.) Baileytől sok más érdekességet is kapunk (hogyan váltak szabályos ökológiai bombává a nyulak, ahol túlzottan elszaporodtak, vagy miként segítették elő a Robin Hood-szerű törvényen kívülieknek a feudális renddel szembeni ellenállását a vadorzás felfuttathatóságával), de minket a szimbolika érdekel. Vajon hogyan lesz a jellemzően szerencsehozó, kedves, szelíd, áldozati szerepre predesztinált lényből pusztító szörnyeteg? A kérdés magában hordja a választ. Feltehetően éppen a hatalmas kontraszt teszi alkalmassá a nyulat a természetével, lényegével szögesen ellentétes funkciók megtestesítésére. Ezt a kettősséget remekül leképezi a mesevilág: a nyúl nagyon sok nép folklórhagyományában bukkan fel pozitív, segítő szereplőként, vagy éppen kifejezetten negatív, bajkeverő figuraként.12 (Az azték mitológiában például egyszerre a termékenység és a részegség megtestesítője.13) Tulajdonképpen nincs ebben semmi meglepő: a kultúrtörténetben nagyon sok hasonló példát találunk efféle szimultán dualitásra. Egy másik lehetséges magyarázattal szolgál Hyginus ókori írástudó, aki Astronomica című művében 14 a Lepus csillagkép kialakulását a nyulak pusztító falánkságával hozza kapcsolatba. Egyáltalán nem kizárt, hogy létezhetett egy pusztító falánkság – pusztító erő – félelmetesség, rettegett mivolt jelentésfejlődési út. A határozott levezetésekkel források híján azonban mindig nagyon óvatosan kell bánni, mert könnyű pórul járni a túl kézenfekvő magyarázatokkal.

A Devon megyei South Tawton középkori templomának tetődíszei között szereplő három, füleikkel 120 fokban összekapcsolt faragott fanyulat például alkimista szimbólumként a környéken divatos ónbányászattal kötötték össze évtizedeken át, egy 17. századi kézirat félreértett ábrája alapján. Egy helybeli fotós (!) által életre hívott kutatási program (Three Hares Project 15) aztán kiderítette, hogy a szimbólum egészen ősi, első előfordulását feltehetően egy i. sz. 6. század végi, kínai buddhista barlang(!)templomban találták meg. A motívum minden bizonnyal innen indult vándorútra a Selyemúton át, a Közép-Keletről magyar és lengyel területeken, majd Svájcon és Németországon keresztül jutva a brit szigetekig. S noha South Tawton templomának mai látogatói természetesen (?) a keresztény ikonográfia Szentháromságaként értelmezik az ábrázolást, a motívumtörténeti elemzés alapján az látszik valószínűnek, hogy ősjelentését valahol a holdciklus, a nőiség, a gyermekáldás, a hosszú élet és az újjászületés fogalmi hálójában kell keresni.

Már csak a fentiek miatt is a gyilkos nyúl szimbólumtörténetének teljes rekonstrukcióját hagyjuk szakemberre, a témára vonatkozó kutatói előélet nélkül amúgy sem a megfejtés szándéka vett rá erre a könnyed filológiai ámokfutásra. Az internetes információ értékével kapcsolatos, felszínes és ötlettelen kijelentések világát minden bizonnyal fokozatosan felváltó elmélyültebb diskurzushoz kívántam hozzászólni, fél tucat határozott állítás megjelenítésével:

A „mainstream” tudományosság magabiztos vélekedéseinek megcáfolásához, ha azok amúgy tévesek, a nyersanyag legtöbb esetben szétszórtan ugyan, de rendelkezésre áll az interneten, ha akad, aki lehajol hozzá.

Azáltal, hogy intenzív könyvdigitalizációs programok indultak meg, és a művelődéstörténeti ismeretek számos kollektív rendezőpályaudvara is folyamatosan épül, az internet mind több témakörben tekinthető „szuperforrásnak” – hiszen nemcsak tartalmazza, online olvasható és hozzáférhető formában a tudás korábbi hordozóit, hanem azokat kereshetővé is teszi, és melléjük rendel számtalan, nagy érték-hozzáadású metainformációt, illetve változatos formában biztosítja a tudáshiányok betöltésébe bevonható emberi elméket. S ha a „gyilkos nyúl” motívumtörténeti rekonstrukciójában is ilyen elképesztően hatékony segédlet a web, miért ne volna az más, „komolyabb témák” esetében is, ott, ahol nem állnak rendelkezésre az összetartozó ismeretelemek előfeldogozott tárai, hanem éppen hogy azok megteremtése a program, számtalan heterogén forrás integrációjával?

Bebizonyosodott, hogy ezekben az esetekben a Wikipedia megbízható, termékeny kutatási forráshely lehet, hiszen a szócikkek kollektív szerkesztése révén egyszerre valósulhat meg a szükséges adatsokaság összegyűjtése, azok rendszerezése, új dimenziókkal való bővítése és a közöltek folyamatos kontrollja. A Wikipedia remekül használható a megszerzett adatok rendezése közben, amikor egy-egy hirtelenül felvetődő fogalomról, személyről vagy dologról kell azonnali magyarázat, a továbblépést indító „információs lökés”.

A bemutatottakra emlékeztető áttekintés-igény esetében a világháló faggatása, a relevánsnak minősíthető forrásanyag összelapátolása nemcsak szakmailag és tartalmilag, hanem az időfelhasználás szempontjából is módfelett hatékony. (A gyilkos nyulak esetében ez nekem nagyjából két-három nyugodt éjszakai órácskát jelentett, persze némi keresési tapasztalat mellett). A tudományos nyereség azonban messze több: képzeljük el, hogy a predigitális érában ugyanehhez a gyűjtőmunkához mekkora életidővel és előképzettséggel kellett volna rendelkezni! Erős a gyanúm, hogy egy tisztességben megőszült teljes kutatói élet is csak nagy szerencsével lett volna elég, hogy valamennyi mozaikdarab egymás mellé kerüljön!

Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy ügyes kereséssel már bárminek a nyomába eredhetünk, elég hozzá egy hálózatra kapcsolt, működő számítógép. A műveltséget, a felkészültséget, a kontextusteremtő jártasságot, amelyek értelmet adnak az elemi találatoknak, vagy a forráskritikai érzéket nem lehet kiváltani puszta Google-varázslattal. Ha könyvekig eljutunk, nem árt angolul, franciául, latinul, németül érteni kicsinyt. Szerencsés valamennyi fogódzóval rendelkezni a kronológiában. És persze célszerű soha nem elfelejteni, hogy az internet humán hálózat, amelyben a tudás hordozói továbbra is emberi agyak, akiknek az alakja mindig felrémlik a villámgyors segéd-eszközök mögött, akiknek a leírások, metaadatok köszönhetők, akik összekapcsolnak látszatra távoli forráscsoportokat – és akik szívesen átadják tudásukat, ha elektronikus levélben megszólíttatnak (mert a kutatótársak mindig tudnak olyan adatokkal szolgálni, amit a web nem kínált fel).

S végül: azt is be kell látnunk, hogy az emberiség kultúrkincseinek digitalizálása még éppen csak megkezdődött, bármekkora sikerrel is tudjuk használni ennek első eredményeit. És amikor a folytatásról, a jövőről gondolkodunk, akkor ismerjük csak fel, mennyire félrevezetően zúg a kétes értékű vagy „túl sok információról” papolók nyomasztóan képmutató és gondolatrest kórusa.

Hiszen annyi fontos kép, fotonegatív, kézirat rejtőzik még, vagy várja egyetlen példányban a majdani digitalizálást. Még oly sok minden nem érhető el azonnal a hálózaton. Annyi kutatói kérdést tudunk feltenni, amihez a forrást, képet vagy a szöveghelyet még mindig nem vagy nem ingyen találjuk meg a Web labirintusában. De jó irányba haladunk, vásznunk dagad, a korpusz gyarapszik, hajónk előre megy.  

JEGYZET

1 http://www.bunnylicious.org/2011/01/kill-allhumans-%c2%a9/rabbitskill/

2 Aki szeretné felidézni, itt megtekintheti: http://www.youtube.com/watch?v=Nvs5pqf-DMA

3 I learned it at the Movies: Teaching Medieval Film. Megjelent a Richard J. Utz és Jesse G. Swan által szerkesztett, a DS Brewer kiadó által jegyzett Postmodern medievalisms című könyv 79. oldalán. A weben ld: http://books. google.hu/books?id=Hs2G-dLILC8C&dq=%22killer+ rabbit%22+medieval&source=gbs_navlinks_s

4 http://utu.morganlibrary.org/index.htm

5 Érdekes lenne felfejteni, hogy a miniatúrák 90%-ban miért üldöznek nem több, és nem kevesebb, mint kettő nyulat a kutyák – egészen biztos, hogy oka van.

6 Alan Parker és Mick O’Shea: And now for something completely digital: the complete illustrated guide to Monty Python CDs and DVDs. The Disinformation Company, 2005

7 A Wikipedia egyik névtelen szócikkszerzője kutatta fel és közölte a gyilkos nyúlnak szentelt szócikkben (http://en.wikipedia.org/wiki/Rabbit_of_Caerbannog), megadva forrásának a címét és Webes elérhetőségét is (J. R. Simpson (Animal Body, Literary Corpus: The Old French „Roman de Renart”. Rodopi, 1996 pp.156–157). A könyv a googlebooks oldalán teljes egészében hozzáférhető: http://books.google.com/books?id=cncpHnIHlioC&hl=en

8 A Szegedi Tudományegyetem Könyvtárának régi könyves gyűjteményében az 1639–1648-as berni kiadást őrzik, a lengyel történetet Varga András tolmácsolásában ismerhettük meg, az adalékot is neki, a tudós könyvtárosnak köszönhetjük. Aldrovandi könyve nem különleges ritkaság, az aukciókon 3000 dollár körüli áron szokott elkelni, de az érdeklődők a lyoni egyetem állatorvos-tudományi kara könyvtárának köszönhetően egy 1639-es, gyönyörű kiadást oldalanként megtekinthetnek, kérésre pdf-ben letölthetnek (http://www2.vet-lyon.fr/bib/fondsancien/ouvonline/3389/3389.htm). A rinocérosszal foglalkozó fejezet az orrszarvúak rajongóinak köszönhetően másutt is megtalálható, sőt letölthető: http://www.rhinoresourcecenter. com/index.php?s=1&act=refs&CODE=ref_detail&id=1274 831056

9 A Wikipedia mintaszerű szócikke részletesen bemutatja azokat a számítógépes játékokat, televíziós alkotásokat, animációs filmeket, könyveket, amelyekről kimutatható, hogy a gyilkos nyúl motívuma ihletette meg a készítőket http://en.wikipedia.org/wiki/Rabbit_of_Caerbannog.

10 The Rabbit and the Medieval East Anglian Economy The Agricultural History Review Vol. 36 (1988) No.1. pp. 1–20. A teljes változat letölthető: http://www.bahs.org.uk/36n1a1.pdf

11 http://molcsa.web.elte.hu/python/gyalog.pdf (Molnár Csaba fordítása)

12 Terri Windling: The Symbolism of Rabbits and Hares http://www.endicott-studio.com/rdrm/rrRabbits.html További részletekre ld. J. C. Cooper: Symbolic and Mythological Animals (HarperCollins, 1992) vagy L. R. Banks: The Magic Hare (Harper Trophy, 1994).

13 http://www.soychicano.com/forums/archive/ index.php/t-6562.html

14 A munka természetesen (?) teljes terjedelmében hozzáférhető a weben (http://www.theoi.com/Text/ HyginusAstronomica2.html#33), köszönet az adalékért Varga Andrásnak. A történet egyébként arról szól, hogy Lerosz szigetére egy fiatal polgár vemhes nyulat hoz, akinek a kölykei nagy népszerűségnek örvendenek, és mindenki nyulakat kezd el tartani. Kisvártatva mindent ellepnek a nyulak, és amikor nem kapnak enni, megtámadják a veteményeseket, és mindent, ami zöld, katasztrófát idézve elő a sziget lakosainál, akik megoldásként az égbe száműzik a rettenetes ármádiát.

15 http://www.chrischapmanphotography.co.uk/hares/index.html