Baloldali zsinórmérték
1. A baloldal a társadalmi haladás híve. Ennek forrása az erkölcs, alapvető értékei az igazságosság, a személyes példamutatás és felelősségvállalás a társadalom működtetésében. Elsősorban az elesettek, a hátrányos helyzetűek, a kiszolgáltatottak érdekeit képviseli.
2. A baloldal célja az egyéni és a közösségi jólét emelése, valamint a természeti és társadalmi környezet védelme. A közösségi célokat és az emberek egyéni jólétét szolgáló lépések azonos fontosságúak. Nincs olyan közcél, ami az emberek vagy a környezet életminőségét ronthatja.
3. A baloldal szerint a társadalom működési elve a demokratikus, alkotmányos közrend. A gazdaság motorja, alapvető szervezési módja a piacgazdaság, a független vállalkozások versengése. A baloldal figyelme ezen belül az élőmunka tisztessége és megbecsülése, a foglalkoztatás növelése felé irányul. A gazdasági teljesítmények legfőbb mércéi a minőség, az innovációk.
4. A közösség (állam) által biztosított, nemzeti minimumnak tekinthető közszolgáltatásokat nem (csak) piaci alapon kell működtetni, hanem egyenlő hozzáférést kell biztosítani mindenkinek. Ilyen a közoktatás, az egészségügyi alapellátás, a szociális háló és a nyugdíj. Ez állami forrásokat és szervezést igényel.
5. A haladást képviselő politikai erők legfőbb alapját a munkájukból élők és családjuk (középosztály), nyugdíjasaik és szimpatizánsaik képezik.
Ez az öt pont tartalmazza megállapításaim legfontosabbjait. Akik kedvelik a rövid összefoglalókat, azok számára ez elegendő lehet. Éppen tömörségük okán az összefoglaló azonban nehezen érthető, sok lényeges megállapítás hiányzik közülük. A nagyon összetett kérdéseket egyébként aligha lehet néhány szóval összefoglalni – még ha erre lenne is igény. Részletesebben téziseimet a következőkben mutatom be.
Alapvetések
A baloldal a társadalmi haladás elkötelezett képviselője. A haladás az emberek által végrehajtott vagy támogatott, azaz nem véletlen, törvényszerű vagy sorsszerű fejlődés.
A társadalmi haladás az egész közösség és ezen belül minden egyes ember jobb életérzéséhez, magasabb életminőségéhez, a jobb környezethez vezető út. A baloldal a haladás emberi méltóság erősítésével történő (humanitárius) megvalósítását képviseli.
A baloldali gondolkodás történelmi gyökerei a paternalizmus, a filantrópia, a munkás- és szakszervezeti mozgalmak, a liberalizmus, a marxizmus–leninizmus, a szociáldemokrácia, a szocializmus, a kommunizmus és más utópiák. A baloldali gondolkodás jelenlegi képviselői a környezetvédők, a közérdeket megtestesítő civil és érdekvédelmi szervezetek, a demokraták, a szociáldemokrata és velük együttműködő politikai pártok, a balközép polgári erők, a társadalmilag felelős vállalkozások, valamint az ezen elveket képviselő gondolkodók, politikusok.
A baloldali ideológia alapja az erkölcstan, a felelősség a társadalom sorsáért.
A baloldali politika célja az etikus módon megvalósuló hatalomszerzés, -gyakorlás és -hasznosítás a közösség érdekében.
A baloldal magáénak érzi a polgári demokráciák, az emberi jogok alapvetéseit, a szabadság, (esély)egyenlőség és közösségvállalás (szolidaritás) eszméit.
A baloldal képviselete – elsősorban a politikai elit részéről – nem nélkülözheti a személyes elkötelezettséget és példamutatást.
A baloldali politika nélkülözhetetlen tulajdonsága a nyilvánosság képesség (átláthatóság).
A baloldali politika elfogadja a szabad vallás és világnézet hirdetést és gyakorlást, ha az nem szélsőséges, és nem irányul elítélő megkülönböztetésre.
Társadalom és politika
A társadalom szerkezete a munkamegosztásban elfoglalt szerep, a vagyoni helyzet, valamint a hatalomhoz és a közösségekhez fűződő viszonyok alapján jellemezhető. Ezek közös tulajdonságaként az alábbi – legjellemzőbb – társadalmi tagozódás ismerhető fel:
Politikai és gazdasági elit, a vagyonosok és hatalmi befolyással rendelkezők;
Középosztály, az ön- és társadalom fenntartó emberek;
Eltartottak, köztük a nincstelenek és hátrányos helyzetűek.
A baloldal a fentiek közül elsősorban az eltartottak, nincstelenek, hátrányos helyzetűek, valamint a hátrányos helyzetű kisebbségek képviseletét szolgálja. Ez a baloldal etikai alapvetése, a társadalmi igazságosság szolgálata.
A baloldal politikai bázisa a középosztály, ezen belül is a munkájukból élők, akik fenntartható, méltányos és élhető környezetet és közösséget képesek kialakítani.
A baloldali politikai döntések alapja az erkölcs mellett az ésszerűség (hatásvizsgálat). Az olyan döntések nem baloldaliak, amely magasabb érdeknek tekintik a közgazdasági logikát, a politikai és jogfilozófiai elveket, az állam- és pártérdeket, valamint a nemzetközi kötelezettségeket, mint a természeti környezet védelmét, a vállalkozások támogatását, az egyéni jólét és a nemzeti felemelkedés szolgálatát.
A baloldali társadalom demokratikus, amelyben az érintettek befolyásgyakorlásának széles a lehetősége. A demokrácia mércéje a döntések és a társadalmi értékek viszonya, mennyire képes a közösség azt megőrizni és fejleszteni.
A baloldal a közérdek képviseletét, a közszolgálat megítélését a politikai pártállástól függetlenül tartja helyesnek.
A baloldal az államéletben és önkormányzásban a szakmaiságot támogatja, a politikailag fejnehéz vezetést nem képviseli.
A baloldali politikusokkal összeférhetetlen a közpénzeket érintő üzleti lobbizás, a közpénzek felhasználása (osztogatása) politikai jutalmazásra.
A baloldal a kifejezetten politikai munkaterületeken túl ellenzi a politikai indíttatású munkahely- és beosztásszerzést. A hatalom közelsége nem lehet személyes előnyök és haszon forrása. A baloldal természeti környezettel összefüggő álláspontja annak védelme, kihasználásának, terhelésének és szennyezésének mérséklése.
A baloldal a természeti környezetet, annak javait nem tartja kisajátíthatónak és pusztán piaci megfontolások alapján hasznosíthatónak.
A baloldali politika mindennapi céljait és módszereit saját eszmevilágából, valamint a társadalom jelzéseiből, az egyéni és civil kezdeményezésekből meríti.
A társadalom gazdasági alrendszere
A gazdaság leghatékonyabb működési rendszere a piacgazdaság, amely a tulajdon, a vállalkozás és a versengés szabadságára épül.
A gazdaság működési feltételeit a társadalom teremti meg, így azoknak összhangban kell lenniük a közösségi törekvésekkel. A piaci viselkedés és szabályozás nem érvényesülhet a társadalmi érdekek rovására.
A baloldal szerint a gazdasági fejlődéshez a piaci rendszerek működtetése mellett társadalmi támogatás és szabályozás is szükséges.
A baloldal szerint a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezőket együttesen kell értelmezni, köztük nincs fontosabb és kevésbé fontos. A közállapotokat, a társadalom fejlettségét a gazdasági, az életminőségi és a fenntarthatósági jellemzők együttese alapján lehet megítélni.
A baloldal törekvése az alkotmányos hatalmi rendszer – a törvényhozás, kormányzás és jogszolgáltatás – pillérei mellett a többi hatalmi tényező, így elsősorban a gazdaság, a tudomány, a kultúra, a média, a helyi közösségek, valamint a civil szervezetek politikát befolyásoló szerepének érvényesítése. Ennek módszere az autonómia és a szubszidiaritás, az érintettek és tájékozottak bevonása és felhatalmazása a döntésekbe.
A baloldal a gazdasági problémák megközelítésében a nemzetközi, nemzeti, vállalkozói és egyéni érdekeket egyaránt fontosnak tartja. A közösségi érdekek érvényesülése és az egyéni boldogulás egyformán fontos, nincs közöttük elsőbbség.
A baloldal szerint az egyéni boldogulás a közösségi jólét megteremtésének alapja.
A baloldal szerint a gazdasági felemelkedés motorjai a vállalkozások, az innováció.
A vállalkozások legfőbb hajtóereje a kezdeményező és kockázatvállaló szellem, a pénztőke és az élő emberi munka. Ezek együttesen piaci viszonyok közepette érik el legjobb teljesítményeiket.
A gazdaság sikerének kulcsa a versenyképesség, amely elsősorban a vállalkozások teljesítményeinek és vezetésének minőségétől függ. A baloldal elkötelezettsége a piacgazdaság működésében elsősorban az emberi tőke működése, a foglalkoztatottság feltételeinek javítása. A foglalkoztatottság társadalmi méretű növelése az egyéni, kis- és középvállalatok esetében támogatásra méltó. A közhatalom az ésszerűségi meggondolások mellett a foglalkoztatásnövelés céljait is kell, hogy szolgálja saját intézményeinél.
A baloldal támogatja a foglalkoztatottak érdekvédelmi küzdelmét.
A közszolgáltatóknál az érdekvédelem nem akadályozhatja meg a közérdek érvényesülését, a közigazgatás és a közszolgáltatások üzemszerű ellátását.
Jelentős a hatalom és a közszolgáltatók részéről az emberek és vállalkozások kiszolgáltatottsága. A baloldal elkötelezettsége a kiszolgáltatottság mérséklése, elsősorban a közjavakhoz és jogokhoz való hozzáférés esélyegyenlősége révén.
Az állam szerepe
Az állami és önkormányzati (közhatalmi) szerep terjedelme
a szabályozás,
az ellenőrzés,
a (köz)szolgáltatás,
az infrastruktúra fejlesztése, fenntartása,
és a jövedelem- (gyűjtés és elosztás) kezelés. Az ezeket meghaladó közvetlen hatalmi beavatkozásokat a baloldal nem támogatja.
Az alkotmányos hatalmi rendszernek a közhatalmi szerepvállaláson túlmenő, egyéb intézkedéseket, például gazdasági támogatásokat, különleges politikai célokat nem közvetlen beavatkozással, hanem a szabályozó (jogalkotó) és ellenőrző (hatósági és jogszolgáltató) szerepen keresztül kell megoldania.
A baloldal szerint a közhatalmi szerepeket erősíteni indokolt, az azon túlnyúló tevékenységeket pedig a szabályozó, az etikai, a piaci és egyéb összehangoló megoldásokra és szokásokra kell bízni. (Minimális apparátusok erős jogosítványokkal, egyszerű és átlátható döntési rendszerekkel.)
A tulajdon általános és mindenkire egyaránt érvényes védelmén belül a közösségi tulajdon kárára elkövetett szándékos (csalárd) cselekedeteket a baloldal különösen súlyosnak ítéli, beleértve a közteherviselés alóli kibúvást is.
A közszolgálatok a baloldal szerint nem csupán a piaci szokások és érdekek alapján kerülhetnek megszervezésre. A közszolgálatokért az állam akkor is felelős, ha azok üzletileg nem haszontermelők.
A baloldal szerint az állam és az önkormányzatok feladatai közül a közoktatás, az egészségügyi alapellátás, valamint a megélhetési minimumot biztosító szociális háló kialakítása és fenntartása – összességében a nemzeti minimum – közösségi forrásokból kell, hogy megvalósuljanak.
A baloldal a közéleti tisztaság jelentős akadályát a bürokráciában és a „korpásodásban” (korrupció+pazarlás) látja. Mindkettőre jellemző az intézményesülés, amivel szemben a politikai, jogi, erkölcsi és a szakmai fellépéshez meg kell szervezni a társadalmi támogatást is.
A köztulajdonban álló vállalatok irányítása nem (ön)kormányzati feladat, az nem jelentheti a közhatalom közvetlen beavatkozását a cég működésébe. Az állami feladatokat el kell választani az üzleti, gazdálkodói tevékenységektől, azok nem olvadhatnak össze. (A közhatalom, mint gazdasági szereplő nem szuverén és nem immúnis.)
A baloldal támogatja a célzott közösségi források demokratikus, civil szervezetek és érintett közösségek közreműködésével megvalósuló elosztását, ha az nyilvánosság képes (átlátható) és szigorúan ellenőrizhető (számon kérhető). A baloldal a társadalmi különbségek mérséklését elsősorban a rászorultakat támogató megkülönböztetésekkel (pozitív diszkrimináció) akarja elérni A baloldalnak internacionalista hagyományai mellett figyelmet megértést kell fordítson a nemzeti értékek és szempontok érvényesítésére. A nemzeti kincsek, vagyon és lehetőség kihasználása a baloldali elkötelezettség része.
A baloldal szerint a közpénzek felhasználásának megítélése szabályaiban (pályázati és versenyelbírálás) a versenysemlegesség mellett előnyben kell részesíteni a hazai, helyi és kisvállalkozásokat. Ezt a bírálati szempontokban kell érvényesíteni.
A baloldal elsősorban a környező országok, valamint az Európai Unió érdekeinek méltánylásában látja és keresi hazánk világpolitikai és világgazdasági lehetőségeit. A világ minden országával az együttműködést a jóindulat, a közös érdekek és a kölcsönösen elfogadható erkölcsi (politikai) normák alapján kell megvalósítani. A baloldal a társadalom lelkiismerete kell, hogy legyen. Ez a mindennapi politikai gyakorlathoz képest idealizált álláspont. A baloldali politizálás nekem azt jelenti, hogy a fenti elveket a lehető legnagyobb mértékben kell a mindennapi gyakorlatban érvényesíteni. Ez minél több területen eredményes, annál inkább szolgálja a haladást.
A társadalmi haladást nem csak a baloldal képviselheti, serkentheti. A szavak és tettek mércéje nem csak az, hogy megfelelnek-e a baloldal (akár általam megfogalmazott) elveinek. A lényeg az, hogy szolgálják-e a társadalmi haladást, vagyis a környezet védelmét, az egyéni és közösségi jólétet.
A baloldali gondolkodás változása
A világ változásai arra késztették a baloldali gondolkodókat is, hogy vizsgálják felül eszméiket. Ennek során több olyan nézet átértékelése vált szükségessé, melyek korábban a baloldal alapvetései voltak. A következőkben bemutatok néhányat ezek közül.
A baloldal már nem a társadalom átalakítását, a fennálló rendszer megdöntését és helyébe más, igazságosabbnak vélt rendszer bevezetését tekinti céljának. A baloldal elfogadja a kialakult (demokratikus, alkotmányos és piacgazdasági) társadalmi berendezkedést és fő célja a társadalmi haladás képviselete, szolgálata, ezen belül az elesettek képviselete.
A baloldal korábbi önmeghatározása szerint a társadalmi változások motorja volt. Ma a baloldal, mint a társadalom élő lelkiismerete jelenik meg. A lelkiismeretesség a baloldal részéről felelősségtudatot, értékválasztást és ezzel vállalást jelent a kor és a jövő állapotáért.
A hagyományos baloldali gondolkodás szerint a meghatározó társadalom átalakító politikai erő a munkásosztály és szövetségesei vezetését vállaló párt. A mai baloldal elfogadja és értékeli más politikai erők haladást szolgáló szándékait és cselekedeteit is.
A baloldal saját korábbi (proletár)diktatúrára támaszkodó társadalom berendezkedési nézeteivel szakított, elfogadja és támogatja a többpárti demokratikus, alkotmányos jogállamiságot.
A baloldal felismerte, hogy a piacgazdaság működési keretei, így a magántulajdon, a szabad vállalkozás, a verseny nagyobb gazdasági eredményekhez vezetnek, mint más gazdaságszabályozási módszerek.
A hagyományos baloldali gondolkodás alapja a kapitalizmus kritikája volt. Ennek keretei kiszélesedtek, a kapitalizmus felszámolására irányuló törekvések helyébe az általános társadalmirendszer-kritikák erősödtek meg.
A baloldal legfőbb politikai célja már nem (csak) a kizsákmányolás megszüntetése, hanem az embereket szorongató kiszolgáltatottság mérséklése.
A baloldali ideológia alapja már nem a dialektikus materializmus, mint ismeretelméleti alapvetés. A baloldal filozófiai támasza az erkölcstan, a társadalmi igazság(érzet) alapján működő politikai rendszer képviselete.
A baloldal korábbi általános felfogása a közösségi érdekek elsődlegességét tükrözte az egyéni érdekekkel szemben. Azóta felismerték, hogy az egyéni boldogulás nélkül a közjó nem valósítható meg, nem is értelmezhető. Ezért a baloldali értékrendben az egyéni és közcélok egyformán megjelennek.
A társadalom szerkezetét a baloldal hagyományosan a munkamegosztásban elfoglalt helyzet, illetve a tulajdonviszonyok alapján értelmezte. Ennek fontosságát nem vitatva ma már jobb társadalom magyarázatot ad a hatalomhoz való viszony, az abból való részesedés és szerepvállalás alapján értelmezett társadalmi kép. A társadalom előtt álló célok közé a baloldal beépítette a környezettudatos magatartás és a foglalkoztatottság növelése iránti igényeket is. A baloldal korábbi nézetei arra épültek, hogy csak egyféle társadalmi igazság létezik. Ezzel szemben ma már az értékek pluralizmusa elfogadott álláspont, nem is határozható meg olyan „tökéletes” és megvalósítható társadalmi kép, amely megteremtése a baloldal kizárólagos célja lehetne.
A közösségi jólét megteremtését sokáig a jóléti államról kialakított nézetek képviselték. A baloldal igazodva a társadalmi realitásokhoz ezt úgy értelmezi, mint az alapellátási funkciók társadalmi minimuma megteremtésének igénye. A jólétet olyan mértékig és megoldásokig lehet értelmezni, ameddig azok fenntarthatóak.
A baloldal korábbi hatalom- és államfelfogása a központi hatalom elismerése mellett erőteljesen kiegészült a kisebb érdekközösségek önállóságának és döntési szabadságának elismerésével is (autonómia és szubszidiaritás).
A piacgazdaságokra hagyományosan jellemző versengésfelfogást a baloldal kiegészíti az együttműködés hatékonyságot növelő szemléletével, a társadalmi szolidaritás fontosságával. A piacgazdaságokra korábban jellemző egyéni (vállalati) érdekek érvényesítése a baloldali gondolkodás szerint együtt kell, hogy járjon a közösségi érdekek megvalósulásával.
A korábbi baloldali mozgalmak fő céljai közt jelentős volt a harc a bérek védelméért. A modern baloldal ezt kiegészítve a munkahelyek védelmét tartja társadalompolitikája egyik fő pillérének.
A hagyományos baloldal erőteljesen fellépett a gazdagok, a gazdagság társadalommegosztó jelenségei ellen. A mai baloldal ezzel szemben figyelmét elsősorban a szegénység, a kirekesztettség felszámolására irányítja.
Az internacionalizmus korábbi baloldali törekvései helyébe az európai (atlanti, nyugati) értékrend képviselete került.
A baloldali gondolkodás korábban a nemzeti kérdéseket elhanyagolta. Ma már a sajátos nemzeti problémák, a nemzeti sorskérdések és útkeresések beépültek a baloldali gondolkodásba.
A szociáldemokrata választópolgárok száma csökkenésének okairól
A szocialista világmozgalom a 21. század elején visszaszorult. Ez Európára is jellemző, az egyes országok kormányzati többsége jellemzően jobbközép, konzervatív beállítottságú. Az EU-parlament legnagyobb frakciója ugyancsak a jobbközép Néppárt. Magyarországon a változás a 2010. évi országgyűlési választásokon lavinaerejű volt, a szocialisták nemcsak kiszorultak a kormányzásból, de szinte beleszólási lehetőségüket is elvesztették a parlamenti döntéshozatalba. A választók milliós nagyságrendben fordultak el a szocialistáktól. Megvizsgáltam ennek az okait. Ebben segítségemre volt néhány elemző és felmérés is. Ezek tapasztalatai szerint a szavazók elvesztésének legfőbb okai a hitelesség elvesztése, az ellenzék aknamunkája és a rossz kormányzati kommunikáció. Ehhez járult még az is, hogy a szocialisták nem ismerték fel megfelelően a tényleges társadalmi problémákat, vagy azokat nem tudták jól kezelni.
Készítettem egy statisztikai hátteret (véleményfelmérést) nélkülöző összeállítást. Ebben súlyozás nélkül felsorolom, milyen szocialista politizálási gondok okozták a támogatás 2010-es évre megérett csökkenését. (Zárójelben néhány értelmező példát említek.) A választók elfordulásában a „külső” okokat nem vettem figyelembe, mint például a szocialisták világméretű visszaszorulása, a világgazdasági válság vagy a hazai politikai ellenzék, illetve koalíciós partner magatartása stb.
1.Hiteltelenség, tisztesség elvesztése (korrupciós, büntetőjogi esetek elszaporodása).
2.Hozzáértés, szakértői felkészültségbe vetett bizalom megingása (közigazgatási államtitkárságok megszüntetése, kormányzati struktúra esetlegessége, bürokratikus jelenségek tobzódása, alkotmánybírósági vesztett ügyek).
3.Konkrét politikusi megnyilatkozások rossz visszhangja (őszödi beszéd, elhatárolódás Kádártól).
4.Kormányprogram hibái, végrehajtás elmaradás (100 pontos program, ígéretek megszegése, téves helyzetértékelés).
5.Médiabefolyás elvesztése, kommunikációs szervezetlenség (vezérszólamok kritika nélküli hangoztatása, demagógia).
6.Népszavazások helytelen kezelése (állampolgársági állásfoglalás, költségtérítések).
7.Negatív problémakezelés, ráugrás a politikai ellenfelektől eredő nyikkanásokra (tematizálási gyengeségek).
8.Civil szervezetek, érintettek véleménye háttérbe szorítása, figyelmen kívül hagyása (egészségügyi és felsőoktatási reform).
9.Feszítő szociális problémákban tehetetlenkedés (cigánykérdés, szegénység, munkanélküliség).
10.Rendőrség, bíróság, ügyészség munkáinak visszásságai (rendőri erőszak, téves vádemelések, elhúzódó ítéletalkotás).
A Magyar Szocialista Párt működési zavarai is jelentős szerepet kaptak a választói bizalom csökkenésében.
11.Baloldali ideológia és értékek hiánya (piacgazdaság apologetikája, pragmatizmus).
12.Szocializmus (előnyök és hátrányok) szakszerű elemzésének hiánya és egyoldalúsága (mezőgazdasági nagyüzemek szerepe, teljes foglalkoztatás, létbiztonság, közbiztonság).
13.Politikusi ötletelések, dilettantizmusra valló parlamenti megnyilvánulások (kétharmados törvények kompromisszumra képtelen átgondolása).
14.Párton belüli szervezetlenség, hatalmi helyzet tisztázatlansága (frakció és elnökség viszonya, választmány leértékelődése, vezetés klikkesedése, kamarillapolitika).
15.Húzó politikai személyiségek hiánya (castingolás, öncsinálta hatalomvágyó politikai személyiségek).
16.Pártépítés, káderfelkészítés hiánya, párton belüli kommunikációs zavarok (politikai megrendelések és elvárások továbbítása, a tagság szavazógépként kezelése).
17.Politikai szövetségek meggyengülése (szakszervezetek, koalíciós partnerek).
18.Pártépítés gyengesége (fiatalok távolmaradása, alapszabály túlformalizált volta, viszszaélés tagtoborzásban).
19.Kiégett vezetői csapat, személyes lehetőségek keresése (2010. évi képviselői lista megújulásának hiánya).
20.Belső terméketlen viták (platformok és tagozatok a vezetők megszólalási fórumaiként jelentek meg, gyenge társadalmi dialógus). Jelen összeállításnak nem célja a kiegyensúlyozott értékelés. Ebből következően a helyes, jó, eredményes magatartás (erre is van példa: kormányzati válságkezelés) ismertetésére itt nem kerül sor.
