Köszönöm a Political Capital Institute munkatársainak megtisztelő figyelmét. Mivel egyszer már leírtam véleményemet tanulmányuk megállapításaival kapcsolatban –amit természetesen továbbra is fenntartok – nem élnék vissza az olvasó türelmével azzal, hogy önmagamat ismétlem. Krekó Péter és Juhász Attila elnézését kérem, amiért, az általuk feltételezett hátsó szándék nélkül, fiatal és fővárosi kutatóknak merészeltem nevezni őket. Hozzám képest, aki már jócskán elmúltam ötvenéves és vidéken élek, ők életkoruk és az Institute-juk címe alapján legalábbis annak tűntek. Irigylem őket optimizmusokért, aminek én már – nyilván meglett korom és vidékiségem okán is – híján vagyok. No meg leginkább azért, mert túl régen élek már ebben az országban. Szánom-bánom, hogy tollamat (klaviatúrámat) nem az újságíróktól a politológusok által elvárt jobbító szándék és a szebb jövőbe vetett hit vezérli, hanem mindenekelőtt a felháborodás és a szégyen. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy nem én árultam el, szolgáltattam ki a cigányságot a gyűlölet keretlegényeinek, hanem a rendszerváltás óta az országot irányító politikai elit. Egységesen és pártállástól függetlenül, cinikusan összekacsintva a fennhangon, avagy csak szégyellősen cigányozó (zsidózó) többségi (nem cigány) magyarral. A Jobbik pedig számomra akkor is hungarista-neonáci ideológiai alapú párt marad, ha saját tapasztalataimon alapuló véleményem nem felel meg a legmodernebb politikatudományiszociológiai elméleteknek.