A munkásszállót privatizálták, helyén szálloda létesült, melynek a jól hangzó Nap Hotel nevet adta az új tulajdonos. Nem is zavarta más, csak a homlokzatra boruló Éjszaka. De megtalálta a megoldást: a szoborról leszereltette a holdat, így szüntetve meg a fogalmi ellentmondást.

Az alkotó első felindulásában a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz fordult, de hamar megtudta, hogy az együttérzésen kívül kevés segítséget tudnak neki nyújtani. Ilyen esetben egyetlen út volna, a per. Mivel a művet megváltoztatták, sérültek a szerzői jogok; kérdés persze, hogy az esetleges bírósági eljárás lezárultakor milyen gyakorlati lehetőség lenne a megcsonkított alkotás helyreállítására.

Meghökkentő, de ennél is reménytelenebb a helyzet, ha egy műalkotást egyszerűen megsemmisítenek. Wehner Tibor művészettörténész, a lektorátus osztályvezetője temérdek esetet sorol. Nemcsak köztéri szobrok tűntek el tucatjával az utcákról és terekről az elmúlt években, hanem a funkciójukat vesztett, majd más célra privatizált egykori középületek is szegényebbek lettek domborművekkel, pannókkal, freskókkal és szobrokkal. A "Fehér Ház"-beli Bernáth Aurél-falkép, a Munkásállam ügye - alig egy éve, hogy egyes éber képviselők eltávolíttatták volna a jegyzett alkotást az Országgyűlési Irodaház előteréből - csak a jéghegy csúcsa. Hajdani pártházak, szakszervezeti és KISZ-székházak, sőt gyárak váltak úgy magántulajdonná, hogy az őket díszítő műalkotások sorsára senki sem ügyelt.

Az Ajtósi Dürer sori egykori Politikai Főiskoláról még 1989-ben eltűnt Lukács György szobra. A Rákóczi úti Metropol Szálló bezárása után nyoma veszett Megyeri Barna domborművének. Az EMKE valamelyik átépítése során kelt lába Gyarmati Tihamér oszlopmozaikjának. Az ugyanott volt Kerényi József-féle Hárfás nő szoborról legalább azt lehet tudni, hogy megvan: nemrég adták el egy amerikai gyűjtőnek. Hiába keresnénk ma már a Váci utcai Ofotért-üzlet jellegzetes üvegkompozícióját vagy a nagykanizsai kórház belső terét díszítő Haraszti László-féle mozaikot. Ez utóbbit a lektorátus ösztönzésére legalább megőrizték; de ki tudja, mi lett például a Csepel Autógyár szigetszentmiklósi művelődési háza számára készült Kovács Margit-domborművel?

A privatizáció persze viszonylag egyszerű helyzetet teremtett: a falakkal együtt eladták a műalkotásokat is. Szerencsés felállás, hogy ha - mint az oroszlányi mozi pompás, szocreál Domanovszky-freskója esetében történt - az új tulajdonos úgy véli, az épület mellett a díszítést is meg kell óvni. Így esett Balatonfüreden is, ahol a Badacsonyi Pincegazdaság Rt. pincészetében a borkóstolásra érkező csoportoknak a hatalmas hordók és a válogatott nedűk mellett a járatokat díszítő, remek kerámiákra is felhívják a figyelmét. De a pesti Oktogonon például immár másodszor tettek láthatatlanná egy jeles műalkotást - hívja fel a figyelmet Boros Géza művészettörténész. Lakner László 1962-ben készült falképét, a Várost először még a hajdani Savoy étteremben vakolták le, valamikor a hetvenes években. Az üzlethelyiségbe 1991-ben betelepülő Burger King előbb felújíttatta, majd egy évvel ezelőtt gipszkarton fal mögé zárta, hogy egy meglepően hasonló képpel díszíthesse a gyorséttermet.

Az új tulajdonosok egy része úgy véli, a történelmi tapasztalat eleve feljogosítja arra, hogy a letűnt korszak műalkotásaival azt csináljon, amit akar - mondja Boros Géza. Ennek a mentalitásnak esett például áldozatul a Blaha Lujza téri Sajtóház reliefje, számos régi gyár freskói és domborművei. Ritka az olyan település, mint Dunaújváros, amely megóvandó örökségnek tekinti a szocreált, és nemcsak védi a fél évszázados házakat és képzőművészeti alkotásokat, hanem afféle "építészeti tanösvényen" mutogatja is őket a látogatóknak.

Dunaújváros ma még kivétel. Prakfalvy Endre, a magyarországi szocreál kutatója például a saját szemével látta, amikor a budai MOM-épülettel együtt lebontották a korra oly jellemző "tematikus" domborműveket. Munkások serénykedtek, mérnökök dolgoztak teodolittal a faragványokon, amelyeket egyszerűen levertek a falról a bontást végző csapatok. A művészettörténész kérdésére, hogy mi lesz a domborművek sorsa, bizonytalan válasz érkezett: valahol az Alföldön van egy raktár, oda viszik az efféle nemesebb kőanyagot.

Az egykori gyárak, üzemek, közösségi létesítmények esetében ma elsősorban azon múlik a "részletek" fennmaradása, hogy a helyszínen van-e valaki, aki fontosnak érzi a múlt megőrzését - mondja Váczi Piroska, a műemléki szervezet ipari létesítményekkel foglalkozó felügyelője. A szakemberek fantasztikus dolgokat látnak olykor - a hetvenes évekből itt maradt, tökéletesen berendezett irodaházat, házfalon klinkertéglával kirakott buzdító feliratot, szocreál freskókat és szobrokat -, de a védettség kimondását nagyon komolyan meg kell fontolniuk. Így is előfordult azonban, hogy Ózdon egy hatvanas évekbeli laborépületet azért nyilvánítottak műemlékké, mert pótolhatatlannak, az utcaképet meghatározónak érezték a homlokzat nonfiguratív domborművét.

Dunaújváros a kivétel, ahol megóvandó örökségnek tekintik a szocreált: Domanovszky-freskó a vasmû fõbejáratán (részlet)