Ám gyermeki játékossággal nem bagatellizálhatjuk el a dolgot, és nem állíthatjuk, hogy komolytalan problémáról lenne szó, mert - korosztálytól függetlenül - minden játékos úgy érzi, élet-halál kérdése a győzelem. A nyertes révbe ér, a vesztes elbukik. De amíg a gyermek elsírja magát, és a sarokba vágja a játékkockát vagy a kártyát, majd gyorsan megvigasztalódik, addig a felnőttnél a bukás, a vesztés végzetesen konkréttá válhat. Morbid, de igaz: Monte Carlóban, a Kaszinó parkjában az egyik kertrész az öngyilkos kártyásoké.

A játéktermek számítógépes játéka is a végzettel kokettál: a játékost emberfeletti, persze virtuális hatalom birtokába juttatja - amíg el nem fogy a bedobott zseton. Egyesek egész vagyonokat vesztenek, miközben órákig nyomogatják veszettül a pléhdoboz oldalát.

A legtöbb gyerek előbb-utóbb kinövi végletes játékszenvedélyét, és felnőve más örömök felé fordul. Nem az a gond, ha a felnőtt játékos természetű marad - baj akkor van, ha kizárólag ebben leli örömét. Így alakulhat ki az a játékfüggőség, amely már nem játék, hanem betegség, ami milliók sorsát tette és teszi tönkre ma is: a kártyát gyakran jelölték az "ördög bibliája" kifejezéssel. Viselkedés-szenvedély betegségnek nevezi az orvostudomány, szemben az anyagszenvedéllyel, bár bizonyos értelemben épp olyan függőséget okoz, mint a drog, állítja dr. Funk Sándor, a Nyírő Gyula kórház Addiktológiai Osztályának vezetője. A különbség természetesen az, hogy ebben az esetben a játékszenvedély mérgező "anyaga" közvetlenül nem roncsolja a szervezetet. Nem a testi, hanem a személyiségre vonatkozó, szociális "tünetek" kerülnek az előtérbe. A viselkedésminta azonban minden függőnél azonos. Ha nem hódol a szenvedélyének, hiánytünetek lépnek fel. Játékszenvedélyben ezek pszichések: feszültségérzés, lehangoltság, depresszió. Ha csinálja, eufóriát érez, kielégül. Ez a kellemes érzés az agyi jutalmazó rendszeren keresztül valósul meg (ugyanabból az anatómiai struktúrákból kiszabaduló, ugyanazon anyag - a nucleus accumbensben termelődő dopamin - hatására), mint amelyek az igazi kábítószer beszedésekor termelődnek.

A problémák akkor kezdődnek, amikor a szenvedélybeteg már hiába játszik - nem elégül ki. Azaz függősége legsúlyosabb fázisába lép. A viselkedés-szenvedély betegségnek is három súlyossági fokozata van. Az első a próbálgató, alkalmi szakasz. Még nem alakult ki a szokás, a megszokás ördögi köre. A játékos, ha akarja, hátat fordít a játékteremnek. A második már komolyabb stádium. Ez a szabályozott függőség szakasza. Az illető rendszeresen bemegy a kaszinóba, játszik fél-egy órát, megnyugszik, "kielégül" - de csak 24 óráig. Másnap, ugyanabban az órában a "hiánytünetek" a játékbarlangba hajtják. A rítus, a cselekedet ismétlése betegségének lényegi részévé vált. A harmadik a kritikus vagy destruktív szakasz, amikor a játékos, a beteg! már képtelen kielégülni, és a sóvárgás, a vágyakozás a végtelenségig fokozódik. A szenvedélyfüggő túladagolja magát. A kártyás képtelen felállni az asztaltól, már rég nem a nyerés érdekli, bár ezt hangoztatja. Kizárólag az űzi, hajtja, hogy ott lehessen, hogy lobogjon benne a szenvedély.

Ez az a stádium, amikor már a játékfüggő is érzi a veszélyt, ekkor alakul ki benne a betegségbelátás. De ekkor is csak azért kezelteti magát (szerencsés esetben), hogy visszajusson a rendszeres örömszerzés szakaszába.

Nehéz leszokni a játékszenvedélyről. Dr. Funk Sándor elmondta, elszomorítóak a statisztikák: a kezelés ellenére, öt szenvedélybetegből négy elbukik. Élete ugyan közvetlenül nincs veszélyben, de általában az utolsó fillérig elveszti vagyonát. Nő az öngyilkosság kockázata.

A játékszenvedélyeseket ugyanolyan komolyan veszik, mint a drogfüggőket. Önkéntes alapon, de bezárják az osztályra. A rehabilitáció komplex, gyógyszeres és pszichológiai. Az utóbbi közül bevált a csoportterápia különböző formája (szabad interakciós, problémamegoldó stb.). A pszichológus szívesen foglalkozik a játékszenvedélyessel, mert az többnyire kedves, alkalmazkodó egyéniség, szemben az alkoholistával, akinek mindig feszültséggel teli az élete, vagy a drogossal, aki könnyen a perifériára sodródik. A játékszenvedélyes a betegek hierarchiájában előkelő helyet foglal el. Mint az a jó modorú középkorú úr, akit Funk főorvos kezelt. Rendszeresen kiszökött, hogy aztán bűntudatosan, de elégedetten visszaosonjon. Lesütött szemmel végighallgatta a szemrehányásokat, amiért elvesztette minden pénzét (a lelkiismeret-furdalás jól hasznosítható, visszatartó erő). Majd minden kezdődött elölről. Egyszer nem jött vissza. Vajon hol lehet?