A magyar sajtó az európai sajtó egy részéhez hasonlóan másodlagos és harmadlagos források alapján szélsőjobboldalinak bélyegzi Pim Fortuynt, noha ő egy olyan új populista politikus volt, aki nem fért bele az egyszerű elemzési sémákba. Eredetileg módszerei és egy alapvetően liberális párt lenyúlására tett kísérlete okán, nem pedig nézetei miatt kezdte őt a holland sajtó Haiderhez hasonlítani. Fortuyn a szeptember 11. utáni új Európa első karizmatikus vezetője volt. Az egykori szociológiaprofesszor korábban több kötetben ítélte el a hollandiai muzulmánokat, akik szegregált vallási iskoláikban nem tanulnak meg hollandul, és nem kapnak olyan ismereteket, értékeket, képességeket, amelyekkel sikerrel integrálódhatnának a társadalomba, és munkát kapnának. Ezért ezek az iskolák a bűn iskoláivá lesznek. Fortuyn napja akkor ragyogott fel, amikor a nyugati közvélemény rájött, hogy ezekben a negyedekben, ezekben az iskolákban toboroz az al-Kaida és a Talibán fiatalokat a fehér civilizáció megsemmisítésére.

Fortuyn, aki korábban grassroot demokraták között, és különféle balos civil szervezetekben politizált az Élhető Hollandia mozgalom keretében, tulajdonképpen nem mondott nagyon mást, mint Salman Rushdie vagy a tavalyi irodalmi Nobel-díjas Naipaul. Vérbeli populistaként azonban azonnal meglovagolta a szeptember 11. utáni félelemhullámot, és ezért távoznia kellett a mozgalom éléről. Saját parlamenti pártja, a Pim Fortuyn-Lista azonban szorosan együttműködött az Élhető Hollandiáért tagszervezeteivel, és közösen nyerték meg a helyi választásokat Rotterdamban. Fortuyn keményen megbélyegezte az iszlám vallási iskolákat azért, hogy szegregációra nevelnek, a brit Blair-kormány belügyminiszteréhez hasonlóan elítélte a távházasság intézményét, amit szélsőségesen nőgyűlölő muzulmán férfiak arra használnak, hogy külföldről hozassanak feleségeket, ha Hollandiában nem találnak már partnert a szexizmusukhoz. A kampányban elhíresült 1997-es könyvének egy idézete: "A muzulmánok számára homoszexuálisként én egy disznónál is kevesebb vagyok. Büszke vagyok rá, hogy Hollandiában előjöhetek a homoszexualitásommal, és szeretném, ha ez így is maradna, nagyon szépen köszönöm." Fortuyn kihívóan szembeszállt a reflektálatlan multikulturalista kánonnal, hülyét csinált a sajtóból, és európai büszkeségi mozgalmat kreált a liberális demokrácia ügyéből a "09/11" árnyékában. Amikor azzal támadták, hogy a muzulmán vallási csoportokkal kapcsolatos nézetei ütköznek a holland alkotmány antidiszkriminációs paragrafusával, nagy garral bejelentette, hogy azt el kell törölni. Az így szerzett adásidőben elmondta, hogy ezt a paragrafust olyannal kell helyettesíteni, amely egyszerre biztosítja a szólásszabadságot, és a muzulmánok emberijog-sértéseinek elítélését, s tiltja a muzulmánok közösség elleni izgatását és diszkriminációját. Fortuyn módszerei Haidert idézték, és a sajtó segítségével lett a miniszterelnöki poszt esélyese. Megdöbbentő kijelentéseket tett olyan problémákkal kapcsolatban, amelyekről addig nemigen beszéltek, s ezzel folyamatosan magára vonta a sajtó figyelmét, és a címlapokról terjeszthette nézeteit. A sajtó csak pár hete, az önkormányzati választásokon aratott győzelme után jött rá, hogy miben segédkezett, és ebből helyre kis morális pánik kerekedet.

Fortuyn hadat üzent a szegregációnak, a "városi apartheidnek", és a multikulturalizmussal szemben az integráció olyasféle új útját ajánlotta, mint a nála kevésbé toleráns brit Blair-kormány. Gazdasági programja, melynek jelmondata: "üzletszerűen, de szívvel", gyakran Hayekre emlékeztető liberális program erős liberális morálfilozófiai alapozással, amire csak egy olyan országban vannak vevők, ahol Weber könyve, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme játszódik. Fortuynnak a közszolgáltatások reformjával kapcsolatos elképzelései szintén a brit Új Munkáspárt programjára emlékeztetnek, bár más területeken Fortuyn az állam radikális fogyókúráját javasolta. Antimilitarista programját vélhetően még az Élhető Hollandia mozgalomból hozta magával. Választási reformot követelt, mert a tisztán pártlistás holland rendszerben a nagy pártok listáinak élén mindig ugyanazok vannak, és ezért a morálisan bukott politikusoktól nem lehetett megszabadulni. Ezzel el is nyerte az establishmentellenesek, elsősorban a városi fiatalok szimpátiáját. A világ legsűrűbben lakott országában, ahol iszonyatos költséggel teremtenek új élőhelyet az embereknek a tengerrel szemben, erősen limitálni akarta a bevándorlást, mivel "Hollandia megtelt". Le Pent kollektivista, antiszemita, holokausztrelativista tahónak minősítette, és ezzel is lekötötte az európai sajtó figyelmét.

Fortuyn igen hatásos elegyet gyúrt popularizált liberalizmusból és kulturális nacionalizmusból, s a médiát, valamint fiatal rajongóinak weblapjait kihasználva Hollandia esélyes miniszterelnök-jelöltje lett. Noha a közvélemény-kutatásokban harmadik helyen állt pártjával, a rejtőzködő establismentellenes szavazókkal számolva a szakértők nagyon erős harmadik vagy második helyre tippelték, és így az első helyre befutó szocdemek koalícióképtelensége esetén jó esélye lett volna arra, hogy a liberálisokkal és a kereszténydemokratákkal koalícióban vezessen egy egészen újfajta holland kormányt.

Fortuyn halála után azonnal mártír lett, hiszen személyében egy establishmentellenes és esélyes politikust öltek meg nem sokkal a választások előtt. Fortuyn öröksége iránt nagy lesz az érdeklődés a jobbra forduló Európában, és nem mindegy, hogy az kinek a kezébe kerül. A liberális párt, egyik lehetséges koalíciós partnere felfüggesztette kampányát, és csak remélhetjük, hogy ők fogják továbbvinni Fortuyn gondolatait. A külföldi baloldali sajtó azonban továbbra is a szélsőjobbhoz sorolja őt, és mivel korábban rasszistának bélyegezte, nem vesz tudomást arról sem, hogy a listáján második helyen szereplő üzletember, aki hirtelen a párt listavezetője lett színes bőrű bevándorló: Fortuyn ugyanis komolyan gondolta integrációs üzenetét, és különböző etnikai hátterű embereket tett befutó helyre.. Mivel Hollandián kívül maguk a rasszisták is csak a sajtóból tájékozódnak, ezért már a szélsőjobb is saját mártírjaként tiszteli. A sajtó felelőssége is tehát, hogy ki viszi tovább azt a lángot, amit Pim Fortuyn fellobbantott. Mert a tűzzel játszott, az biztos.

Antal Dániel
közgazdász