A Mark Prensky amerikai szociológus által digitális bennszülötteknek elnevezett "generáció" közös globális kultúrán osztozik, és alapvetően más a viszonya az információhoz, az információs technológiához, a többi emberhez és az intézményekhez is, mint a többieknek, a digitális bevándorlóknak - akik felnőtt korukban tanulták meg az új "nyelvet" -, a digitális univerzumon kívül maradottakról nem is beszélve.

A vállalati szférát alapjaiban érinti majd a netgeneráció munkába állása, Don Tapscott, a digitális bennszülöttek másik amerikai szakértője szerint egyenesen ez a legfontosabb kihívás, amivel a munkaadóknak a közeljövőben meg kell küzdeniük, és létre kell hozniuk a digitális szakadék két oldalán elhelyezkedő munkavállalók közötti megértést és együttműködést, tudáscserét.

Magolásból szórakozás

A digitális bennszülöttek már eddig is nagy kihívást jelentettek az iskolákban tanáraik számára, és persze a szülőknek; az okos felnőtt bevándorlók elismerték, hogy nem ismerik annyira a digitális világot, mint az abban felnövő gyerekek, és igénybe vették a segítségüket, hogy tanuljanak és beilleszkedjenek, majd új, hatékony oktatási módszereket fejlesszenek ki, amelyekkel leköthető a gyors információcseréhez és aktív közreműködéshez szokott diákok figyelme. Prensky kedvenc megoldása a digitális bennszülöttek tanítására "új számítógépes játékok kitalálása, akár a legkomolyabb tartalomhoz is. Hiszen ez egy olyan nyelv, amelyben legtöbbjük otthonosan érzi magát" - írja 2001-es könyvében. A tanulás a digitális korban unalmas magolásból egyre inkább szórakozássá lesz. A nem annyira okos (vagy nem anynyira rugalmas) felnőttek pedig azzal töltik idejüket, hogy zúgolódnak, és visszasírják régi országukat, morális pánikot gerjesztenek - folytatja Prensky.

Miért más a digitális korban felnövekedők viszonyulása a világhoz, mint a régieknek? Számukra például evidens az információ megosztása, a zenék, képek cseréje, sőt saját személyiségük, életük közzététele személyes honlapokon, blogokon. Az amerikai és európai tinédzserek 90 százaléka él online életet, és ahogy a legutóbbi felmérések mutatják, ezen a téren Magyarország egyáltalán nincs lemaradva. A digitális írástudatlanság az idősebb generációkra jellemző, hazánkban jóval inkább, mint nyugatabbra. Vagyis bár a digitális világot természetesen digitális bevándorlók hozták létre, mára a bennszülöttek terepévé, a tinédzserek birodalmává vált. A felnőttek drága éttermekben találkoznak, a tiniknek marad az utca, a bevásárlóközpont, és egyre inkább kihasználják az iwiwhez hasonló szociális oldalak által nyújtott lehetőségeket: az amerikai tizenévesek 55 százaléka van jelen a MySpace-en vagy a Facebookon. C. J. Pascoe, a Kaliforniai Egyetem Digitális Fiatalság projektjének kutatója szerint 2006-ra kialakult egy tinédzser cyberkultúra, mert a gyerekek rájöttek, hogy az internet óriási függetlenséget biztosít számukra: privát terük lehet, és kapcsolatban lehetnek a barátaikkal akkor is, ha otthon ülnek a szülők felügyelete alatt. A tinédzserkorra egyébként is kifejezetten jellemző a társasági élet, és ez az identitás felépítésének ideje is, aminek kiváló - drámai és tömör - eszköze a közösségépítő szájtokon létrehozott profil: "ez vagyok én, ilyen zenéket szeretek, ezek a barátaim, ezek a kedvenc képregényhőseim, ezeket a dolgokat nem szeretem stb.". A tudatosabb gyerekek pedig azokat a közösségi oldalakat választják, ahol megszabhatják, hogy ki férhet hozzá a róluk szóló információhoz. A felnőtteknek az is a dolguk, nyomatékosítja Pascoe, hogy megtanítsák a gyerekeknek az önvédelmet, főleg a lányoknak és a meleg fiúknak, mert a vizsgálatok szerint ők kevésbé tudatosak e téren.

Választott közösségek

A közösségépítő oldalak sok gyereknek segítenek kitörni a magányból és az elszigeteltségből, a legkülönfélébb érdeklődési területen találhatnak társakat, természetesen negatív irányban is támogathatják egymást: az anorexiások tanácsot kaphatnak, hogyan verjék át az orvosukat, található a neten videóval illusztrált "hogyan vágjuk fel a csuklónkat"-segédanyag, és minden elképzelhető szubkultúra virágzik.

A fiúk a közösségi oldalak és a csevegő csatornák (Skype, IRC, MSN) nagy előnyeként említik, hogy ezeken nem kell hosszas társalgásba bonyolódni, lehet célratörően fogalmazni, sőt használatukkal a randizás is kényelmesebbé válik: elkerülhető a kínos "hú, megmondod a telefonszámodat?" típusú kommunikáció, elég egy üzenetet küldeni, az illető lánynak pedig van ideje gondolkodni a válaszon.

A gyerekeknek nincs sok hatalmuk a világban - mondja a szociológus Pascoe -, azonban ezek a közösségi oldalak lehetővé teszik, hogy felelősséget vállaljanak saját online társadalmi életük felett, és aktívan alakítsák azt, honlapjaikon pedig kreatív, sok esetben művészi tartalmakat hozzanak létre.

A téma nemzetközileg legelismertebb szakértője, Douglas Rushkoff szerint a digitális bennszülöttek a politikával kapcsolatosan is máshogy informálódnak,

kevésbé dőlnek be a hazugságoknak és manipulációknak, elvesztették a hitüket a hivatalos tekintélyekben. A híreket a világhálón szerzik be, és nem feltétlenül internetes újságokat olvasva, hanem szociális kontextusban: fórumokon, blogokon beszélgetnek, kommentálják a leghihetetlenebbnek tűnő elképzeléseket is, például az ikertornyok elpusztításának alternatív történetét. Számukra készülnek a személyre szabott, interaktív információs szolgáltatások. A kevésbé tudatos fiatalokat pedig a szakértők szerint a különféle információforrások hitelességének megítélésére kell megtanítani, nem konkrét tárgyi tudásra.

Laura Robinson az amerikai fiatalok politikai témákkal foglalkozó videoblogjait, azaz vlogjait és a videomegosztó oldalakat tanulmányozza. Ő is azt hangsúlyozza, hogy a Youtube-on az iraki háborúról vagy a kínzások törvényi szabályozásáról vitázó tizenévesek olyan lehetőségek birtokában vannak, mint korábban csak a leggazdagabbak: széles közönség előtt fejthetik ki nézeteiket, közvetlenül részt vehetnek a közéletben, és a világ többi részén élők véleményeit is megismerhetik. Az idő és a hely nem szab gátat a véleménycserének, ami a problémák megoldásának magasabb szintjét eredményezheti. A kutatónő szerint ez lehetőséget ad a civil társadalom felemelkedésének és a politikai pluralizmus kiteljesedésének.

Ha a nemek arányát nézzük, a vlogolás az egyetlen terület, ahol a fiúk lekörözik a lányokat: kétszer annyi fiú vezet videonaplót. A Pew Internet & American Life Project tavalyi felmérése szerint a 12-17 évesekre a következő arányok jellemzőek: a lányok 35, a fiúk 20 százaléka ír blogot, saját honlapja a lányok 32, a fiúk 22 százalékának van, közösségi oldalakon a lányok 70, a fiúk 57 százaléka vezet magáról bemutatkozó oldalt, azaz profilt. A lányok számára ez az intenzív jelenlét a neten arra szolgál, hogy kifejezzék magukat és megmutassák eredetiségüket. A fiúk szűkszavúbbak a világhálón is, inkább vitázva szeretik kifejezni magukat.

Írástudatlan bevándorlók

A szociológusok szerint az internetező tinik magabiztosabbá válásához vezet az is, hogy a hálón olyan témákat is megbeszélnek, amit élőszóban vagy ők vagy a körülöttük élő felnőttek nem mernének, például szex, AIDS, kisgyermekek örökbefogadása, homoszexualitás, halál, eutanázia. A tabuk döntögetése mellett a titkok kezelésében is nagyobb szabadságot ad a net: nagy népszerűségnek örvend a felnőttek körében is egy titokmegosztó szájt (http://postsecret.blogspot.com/), ami tavaly a "netes Oscar", a Webby versenyén több kategóriában is nyert.

De nem csak a gyerekek egymás közötti kommunikációját könnyíti meg a világháló, a felmérések szerint a szülő-gyerek, illetve a nagyszülő-unoka kapcsolat intenzívebbé tételében is segít. Hazánkban májusban nyolcadik alkalommal rendezték meg a nagyszülő-unoka informatikai versenyt, aminek az a célja, hogy a fiatalabb generációk segítségével bevonják az időseket az információs társadalomba. A versenybe leginkább nagymamák szálltak be fiúunokáik oldalán, a legidősebb nagyi is hölgy volt, a 86 éves Varga Ferencné.

Z. Karvalics László, az idén tízéves Internetes Társadalom és Trendkutató Központ (ITTK) alapítója szerint sok felnőtt, szülő nem tudja jól kezelni, hogy alávetettség helyett a netgeneráció tagjai már fiatal életkorban öntudatosak, rátermettek, célratörők, több technikájuk van a marginalizáció kivédésére, a digitális világban kalandozva a munkaerőpiacon hasznos képességeket sajátítanak el, kevésbé a természet adta, inkább választott közösségek felé orientálódnak, amely közösségek normái erősebbek, maradandóbbak számukra, mint a szülői normák. Ráadásul a szülők generációjában sok a digitálisan írástudatlan - a magyar lakosság 60 százaléka -, akik téves elképzelésekkel rendelkeznek az internetről. Sokan képzelik például, hogy a gyerekek veszélyes tartalmakat nézegetnek a hálón, holott a kutatások szerint a "tiltott gyümölcs" jellemzően a korai hálózathasználathoz köthető megízlelése után a kommunikáció különböző formái és a tudásműveletek kerülnek előtérbe, s ezeket messze leszakadva követi a játék - a pornográf vagy szexoldalak nézegetése végképp a lista végére szorul.

Z. Karvalics szerint természetesen lehetséges, hogy egy digitális bevándorló anyanyelvi szinten megtanulja és akcentus nélkül beszélje a digitális világ nyelvét, de az valóban ugyanolyan erejű adaptációra késztet minket, mintha hazát cserélnénk.

Az ITTK 2006-os adatai szerint a 14 és 17 év közötti magyar fiatalok 90 százaléka használja a világhálót, a 18 és 29 év közötti polgároknak 60 százaléka internetezik, míg ha a teljes lakosságot nézzük, 40 százalék körüli ez az arány. A négymillió háztartás 38 százalékában van számítógép, és a háztartások 21 százalékában van internetkapcsolat.

Ságvári Bence, a magyar fiatalok szokásait, értékrendjét vizsgáló szociológus kutatásai szerint a 14-17 éves korú magyar fiatalok 94 százaléka használja az internetet. Nemcsak a használat, hanem annak intenzitása terén is a fiatalok állnak az élen. A 14-17 évesek 67 százaléka naponta, míg további 21 százaléka hetente többször internetezik. Tízből hét tizenéves tagja valamilyen közösségi oldalnak.

A Szonda gemius/Ipsos felmérése szerint a legnépszerűbb közösségi szájt Magyarországon az iwiw, havonta 2,5 millióan látogatják, a második legnépszerűbb MyVIP-et feleennyien. A MySpace 210 ezer magyart vonz havonta, a Facebook 60 ezret, és az utóbbinak lelkes látogatói közösségi munkában jelenleg készítik magyar nyelvű változatát. A Youtube az ötödik leglátogatottabb honlap hazánkban, havonta 1,5 millióan keresik fel.