1. A kilencvenes évek közepén kibontakozott, majd az ezredforduló idején kipukkadt "dotcom" buborék az egyik okozója a mai fájdalmaknak. Az internetes forradalom nagy- és kisbefektetők tömegét terelte a tőzsdékre, amelyeket spekulációs láz kerített hatalmába. Minden cég szárnyalt, amely beszállt a világháló meghódításába, az ígéret már elég volt a részvényárfolyamok szédítő felíveléséhez. Ismeretlen, teljesítményt nem nyújtó cégek lepipálták a Boeinget vagy a General Motorst. A börze persze össze is omlott annak rendje és módja szerint, és emiatt recessziós hangulatba süppedt a gazdaság. S ekkor érte terrortámadás New Yorkot és Washingtont.

2. Az amerikai jegybank (Fed) agresszív kamatpolitikával válaszolt a kihívásra, az évtized elején egy százalékra, történelmi mélypontra vitte le a kamatot. Ám ez az az időszak, amikor Kína és India is erőteljesen bekapcsolódik a világgazdaság vérkeringésébe, az odatelepített termelésből fakadó olcsó export enyhíti a globális inflációs nyomást, s jelentős bevételekhez juttatja a feltörekvő országokat. Két forrásból - alacsony kamat és kínai jövedelem - bugyog a pénz a világgazdaságba, s a pénzbőség paradicsomi állapotokat teremt a bankok számára.

3. A spekuláció a lakáspiacra terelődik át. Az ingatlanárak emelkednek a kedvező pénzügyi légkörben, s a pénzintézetek, illetve az alájuk tartozó vagy független jelzálogbrókerek öntik ki a pénzt. Nem nézik, ki hitelképes, ki nem, csak vigye a kölcsönt. Vitték is. Tömegesen. A másodrendű (subprime) adósok - zömükben inkább hitelképtelen polgárok, háztartások - éltek is a felkínált lehetőséggel, s nem értették meg, nem is magyarázták el nekik, milyen veszélyeket rejt a látszólag olcsó pénz, a futamidő elején kamatmentesnek álcázott törlesztés.

4. A Fed 2004 elejétől fokozatosan emelni kezdi a kamatot, hogy kiszivattyúzza a gazdaságból az inflációgerjesztő többletpénzt, s ennek nyomán egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a jelzáloghiteleket felvevő emberek. Ez önmagában is nagy baj, ám a bankok a követeléseiket közben kötvényekbe forgatták át, különleges, új pénzügyi termékeket találtak ki, amelyeket eladtak jórészt nagybefektetőknek, más bankoknak, befektetési intézeteknek, fedezeti alapoknak. Olyan bonyolult pénzügyi termékeket dobtak piacra, hogy a felügyeleti szervek és a hitelminősítő intézetek sem vették időben észre a kockázatokat.

5. Ahogy az amerikai ingatlanpiac telítődött, ahogy a lakásárak csökkenni, a kamatok emelkedni kezdtek, úgy növekedett az egyéni csődök, majd az árverések száma.

A múlt év elején néhány amerikai jelzálogbank - Century, American Home Mortgage, Countrywide - csődbe ment. Az első jelzéseket azonban még senki sem vette komolyan. Tavaly augusztusban aztán kirobbant a hitelválság. Pénzügyi és bizalmi krízis. Pénzügyi, mert a jelzáloghitelekből képzett kötvények tulajdonosai is bajba kerültek. Elsősorban az Egyesült Államokban, de áttételesen Európában és kisebb mértékben Ázsiában. A jelzáloghitel-csődsorozat miatt az értékesnek hitt értékpapírok - a jelzáloghitelből képzett kötvények, amelyek bekerültek a banki eszközök portfóliójába - hirtelen elértéktelenedtek. A kapzsiság és felelőtlenség vírusa járványszerűen terjed a bankvilágban. Ezért bizalmi is a válság, mert nem lehet tudni - mind a mai napig -, hogy a pénzintézetek mennyi rossz hitelt vonszolnak magukkal, ki hordozza a fertőző vírust, s ki nem. Senki sem akar hitelezni, mindenki menekül a kockázattól. A hitelezési tevékenység nemcsak akadozik, hanem leáll.

Második hullám

1. A tavaly őszi események nyomán a nagy bankok hozzávetőlegesen 500 milliárd dollárnyi rossz hitelt írtak le. Idén nyáron úgy látszott, a pénzügyi világ túljutott a nehezén, bár elhangzottak figyelmeztetések, hogy a java még hátravan.

2. Újabb veszteségekre derült fény szeptemberben, s valóságos pánikot váltott ki, hogy a Lehman Brothers befektetési óriásbank csődeljárásba menekült. Újra táplálja a bizalmatlanságot, hogy mi lehet még a szőnyeg alá söpörve.

Beavatkozások és mentőakciók

1. A nagy jegybankok a likviditás bővítésével, a kereskedelmi banki hitelfelvétel könnyítésével igyekeztek reagálni, több százmilliárd dollárt pumpáltak a rendszerbe, az akciót ezen a héten felújították.

2. Az amerikai jegybank drámai módon vitte le a kamatot. Miután 2004 és 2006 között 1-ről 5,25 százalékra vitte fel, a múlt év ősze és az idei esztendő tavasza között 2 százalékra mérsékelte. A kormány pedig a GDP legalább egy százalékára rúgó adókedvezményekkel igyekezett fenntartani a fogyasztást. Európa ebben nem vett részt, sőt az Európai Központi Bank (EKB) júliusban 4-ről 4,25-ra emelte a kamatot. Brüsszeli uniós körökben büszkén határolódnak el az amerikai élénkítési politikától.

3. Az Egyesült Államokban a központi bank idén márciusban beavatkozott a Bear Stearns befektetési bank megmentése érdekében, amelyet a JP Morgan tulajdonába ad, azért, mert attól tartott, hogy a Bear Stearns összeomlása világméretű pánikot okoz. Ezzel persze azt is üzente, hogy nem hagy veszni nagy pénzügyi társaságokat. Szeptember elején Washington lényegében államosította a két nagy jelzálog-biztosítót, a Fannie Mae és a Freddie Mac becenévre hallgató magántársaságot. Meglepte viszont a piacokat, hogy a hét végén nem karolta fel a Lehman Brotherst, amely a jelzáloghitelei kitettségébe így belebukott. Az amerikai hatóságok ezzel azt üzenték, mégsem mentenek meg mindenkit: aki rosszul spekulált, az menjen csak tönkre. Ám egy-két napra rá a szintén jelzáloghitel-ügyletei miatt halódó AIG globális biztosítónak 85 milliárd dollár áthidaló hitelt kínált az amerikai pénzügyminisztérium. Lényegében azt a céget is egyfajta állami ellenőrzés alá vonva. A magyarázat: az AIG túl nagy, hogy bukjon, ha bezárnák, Európa és Ázsia is súlyos helyzetbe kerülne. Ezzel párhuzamosan a Merrill Lynch befektetési bank a Bank of America karjaiba rohant, hogy megússza a csődöt, de lényegében öngyilkosságot hajtott végre. Két játékos maradt az amerikai befektetési banki piacon: a Goldman Sachs és a Morgan Stanley, de sorsukat egyelőre aggódva figyelik, árfolyamuk ugyanis gyors zuhanásba kezdett a héten.

Gazdasági hatások

1. Az Egyesült Államokon végigsöprő ingatlanfinanszírozási vihar - kiegészülve a magas olajárral - mérsékli a fogyasztást, ekként a világ legnagyobb gazdaságának keresletét, tehát például az Amerikába irányuló európai kivitelt. Néhány európai országban, elsősorban Nagy-Britanniában az amerikaihoz hasonló ingatlanpiaci buborék képződött, amelynek kipukkanása további nehézségeket okoz. Létrejötte óta az eurózóna először szenvedett el GDP-csökkenést 2008 második negyedévében.

2. A kilátások nem túl kedvezőek. A vélemények persze megoszlanak, még mindig kisebbségben vannak azok a közgazdászok, akik globális recessziót prognosztizálnak. Egy biztos, minél több további banki veszteségre derül fény, annál több kár éri a gazdaságot, amelynek nyomán a bankok még nehezebb helyzetbe kerülhetnek.

Tanulságok

Az Egyesült Államokban véget ér a befektetési bankok korszaka, új szabályozás várható, de hosszú vita nyomán, hiszen a piacgazdaság alapelve mégiscsak a kockázatvállalás. A felelőtlenséget, a hozzá nem értést és a csalást azonban még szigorúbban üldözni fogják. Eljárások hosszú sora indult már meg jelzálogbankok ellen. S bevált néhány elemző előrejelzése: a magángazdaságot az állam menti meg, a piac önszabályzó erejébe vetett hit pedig megroggyant.

Meddig tart és mibe kerül?

Erre a kérdésre nincs válasz. Joaquín Almunia európai pénzügyi biztos tegnap jelentette ki ezt újra egy interjúban. A számla egyelőre nem túl nagy. A banki leírásokon túl az amerikai államadósság 200-300 milliárd dollárral növekedett. Ám Kenneth Rogoff harvardi professzor, az IMF volt vezető közgazdásza szerint a vírus átterjedhet a vállalati, fogyasztói és önkormányzati adósságok területére, s meglehet, elkerülhetetlen, hogy az adófizetők terhére, további ezer-kétezer- milliárd dollárt ne költsenek a válság hatásainak enyhítésére.

Európa válasza

Az Európai Unió kizárta annak lehetőségét, hogy kamatcsökkentéssel és adókönnyítésekkel amolyan amerikai megoldást válasszon. Uniós hivatalnokok és kormányzati tisztségviselők is azt hangoztatják, hogy Európában nincs baj és nem is lesz, itt másként működnek a bankok és a biztosítók. Nem gyorsítják fel a szabályozási munkát, de kétségkívül megindult a gondolkodás, miként lehetne szigorítani a tőkekövetelményeken, a kockázatkezelési módszereken. Nicolas Baverez francia gazdaságtörténész mindenesetre pilóta nélküli repülőgéphez hasonlította Európát, amely egyelőre nem állt elő egységes elemzéssel, megoldási ötletekkel. Az Európai Parlament szocialista frakciója kifogásolja McCreevy belső piaci biztos lassú munkatempóját, s bírálja az európai jegybankot, amely szerinte a magas kamattal hozzájárult a recessziós veszély kialakulásához.