Tény: a Mol tulajdonképpen az elejétől fogva azt állította az OMV egyesülési szándékáról, amit újólag az Európai Bizottság: a két cég egyikét ehhez szét kellene szedni. Így viszont - vélte a Mol már egy éve azt, amit most már az OMV is - nem éri meg összerakni. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a Mol vezetése csak jobban ismeri az európai versenyhatósági döntéseket, vagy pedig a döntnököket sikerült meggyőznie hatékonyabban a saját álláspontjáról. Győzött, és kész - a dicsőséget pedig nem az kisebbíti, ha éppen a hatásosabb magyar lobbi volt az eszköz. A lobbi ebben a küzdelemben megengedett fegyver. (Persze normális értelemben. Pénzzel teletömött táskákat repíteni Brüsszelbe nem az - de ilyesmi tudomásunk szerint nem is történt).

A probléma azzal van, amit a Mol az OMV szándékának kinyilvánítása és az uniós álláspont megismerése között eltelt valamivel több mint egy év alatt tett - a magyar kormánnyal együtt. A cél szentesítette az eszközt, de ettől az eszközök még nem lettek szebbek. Sőt: tőkepiaci szempontból kifejezetten csúnyácskák.

1. A győzelemhez vezető út a magyar tőzsde elsorvasztásával van kikövezve. A Mol védekezésként a tőzsdén forgó részvényeinek majdnem felét kivonta a parkettről.

2. A magyar parlament olyan törvényt fogadott el, amely, ha végül a paragrafusok szintjén esetleg meg is felelhet az uniós előírásoknak, biztosan nem vág egybe a pénzpiacok liberalizációjáról szóló évtizedes törekvésekkel. A lex Mol jó példát szolgáltat arra, hogy Magyarországon egy nagyvállalat érdekei miként jelennek meg a törvényalkotásban. Ez nem túl jó bizonyítvány.

3. A védekezés milliárdokba került a Molnak, így a tulajdonosoknak is. A részvényeseknek nem elég a cég papírjainak - általános tőzsdei visszaeséssel magyarázható - gyengélkedése. El kell szenvedniük azt is, hogy az árfolyamzuhanás miatt a Mol vesztett a saját papírjain.

4. A Mol lekötötte forrásainak jelentős részét, így korlátozottabban képes növekedni, terjeszkedni. Legfeljebb, ha saját részvényeivel fizet más cégekért. Mindenesetre így kell harcba szállnia a horvát INA-ért, esetleg épp az OMV ellenében.

Kérdés, mi lesz most, hogy az osztrákok feladták az itteni harcot. A felvásárlás lehetőségének megszűnése értelemszerűen nyomja lejjebb a Mol árát - eltűnt a lehetséges óriásvevő. Ráadásul a visszavonulás után előbb-utóbb a Mol 20-40 százalékát kitevő pakett kerülhet a piacra (az osztrák és a magyar cég tulajdonai) - ami később még olcsóbbá teheti a Mol papírjait. Ez sem túl jó a részvényeseknek. És nem jó a magyar olajcégnek sem.

Az olcsó Mol ugyanis - ismét - felvásárlási célpont lehet. Mondjuk, érdeklődhetnek iránta az orosz befektetők. Az OMV éppen előlük védte volna magát a Mol felvásárlásával. És lehet ugyan, hogy védekezésben a kurucok győztek, de az több mint valószínű, hogy a globális hatások elemzésében a labancoknak volt igazuk.