Nem kell összefüggéseket keresni a 2006-os őszi budapesti és a mostani ulánbátori események között. A látszat csal. Illetve mégsem. Minden hasonló esemény mögött ugyanaz van: helyzetével elégedetlen frusztrált közeg, gyűlöletek, jól fejlett összeesküvési elméletek. És persze kellenek hozzá olyan emberek, 1.: akikről feltételezhető, hogy politikai terveiket választási csalással érik el; 2.: akik keserű politikai szenvedélyeiket rombolással, gyújtogatással csillapítják.

Bizonyos történelmi szituációkban ilyenkor forradalomról beszéltek. Most azonban Mongóliában is konszolidált demokrácia van. Ahogy a választásokon kudarcot szenvedett ellenzéki Demokrata Párt illetékese mondotta: egyedüli működő pluralista rendszer Kelet-Európa nyugati határai és a Csendes-óceán között. Ám Mongólia ugyanennek a térségnek talán a legszegényebb országa, amely eddig kimaradt mindkét óriási szomszédja gazdasági fellendüléséből. Sem a kínai gazdasági csoda, sem az oroszországi megugró kőolaj- és gázbevételek nem lendítettek nagyot rajta. A szovjetrendszer Mongóliában egyébként is nem negyven, hanem legalább hetven évig tartott. Nagyrészt megmaradt, ami előtte volt, a lámaista pásztortársadalom.

Ezzel együtt a mongoloknak eddig szerencséjük volt. Az állampárt képes volt megreformálni magát, és amikor kiszavazták a hatalomból, távozott onnan. Sőt, patthelyzetben együtt kormányzott az ellenzékkel is. Most viszont nagyot győztek, amit a kiszavazottak nem hajlandók tudomásul venni. Talán nem is a választási stiklik, hanem a 15,1 százalékos pénzromlás, az óriási munkanélküliség, az egyre nehezebb életkörülmények vitték a pártház ellen a tüntetőket. Egészen kelet-európai szituáció.

A nyugati értékelők viszont amiatt aggódnak, hogy a politikai instabilitás leállíthatja a nagy mongóliai bányaüzletet. Egy kanadai-ausztráliai konzorcium készül kiaknázni egy hatalmas réz-ezüst-arany lelőhelyet. A választások előtt a kormányzat nagyobb részt követelt magának a majdani közös bányászati vállalatból. A világ mostani nyersanyagéhsége közepette a beruházók pedig aggódnak, hogy késik az üzlet, amelyre érdeklődve tekintenek a kínaiak és az oroszok is. Nem véletlen, hogy az egyik amerikai elemző a "gazdasági nacionalizmus" veszélyeire figyelmezteti a mongolokat. Aláhúzta: a posztkommunista párt vezetői korábban oroszországi tanulmányokat folytattak, ami egyértelműen Moszkva ártó befolyását bizonyítja. A másik figyelmeztetés: ha a mongolok sokat hezitálnak, felsrófolják az árakat, akár el is veszíthetik a Nyugat érdeklődését, miközben a bányászati projekt jelentősen meglódíthatná az ország bevételeit. Az aggodalom azonban nem pártfüggő. Más megfigyelők ugyanis az utódpárt abszolút többségétől remélik a nyugati bányaberuházások biztonságát. A sivatagi pásztortelepek vándorurnáinál zajló esetleges kékcédulázás ehhez képest törpe jelentőségű politikai elem.