Nápoly prefektusa, akit a Berlusconi-kormány májusban nevezett ki rendkívüli roma biztosnak, már megkezdte a külvárosi táborok lakóinak nyilvántartásba vételét, (azokét legalábbis, akiknek barakk-lakásait még nem gyújtották fel, mint Ponticelliben, ahol a környékbeli nápolyiak így álltak bosszút a szerintük gyerekrabló romákon). Ujjnyomattal azonosítják a felnőtteket és a gyerekeket, pedig a belügyminiszter kizárólag a kiskorúak regisztrációját rendelte el.

- A roma gyerekek jogainak védelmében - hangsúlyozta Maroni, aki szerint itt az ideje a roma kiskorúak személyazonosításának, többek között azért, hogy a koldusmaffia kis rabszolgáit el tudják venni gazdáiktól. (A hatóságok által családjaiktól elszakított olaszországi roma gyerekekre hívta fel ugyanakkor a figyelmet a római és nápolyi táborokba nem régen ellátogatott Mohácsi Viktória, hazánk európai képviselője.)

Maroni meggyőződését azonban nem osztja az olasz püspöki kar: a Famiglia Cristiana katolikus hetilap embertelen és rasszista intézkedésről írt; a Szent Egyed közösség szerint ezen az alapon vonalkódot is nyomtathatnának a romákra; a zsidó unió volt elnökét, Amos Luzzattót mindez saját gyerekkora tragédiájára emlékezteti. Az UNICEF is tisztázást remél, mondván: a cél nem szentesítheti az eszközt. Az intézkedést ellenzi Veneto tartomány ligás elnöke, a népszámlálásra kötelezett római biztos pedig határozottan nemet mondott. - Ha nem veszek ujjnyomatot az olasz kiskorúaktól, miért tenném ezt a romákkal? - kérdezte Carlo Mosca, akit a belügyminisztérium azonnali hallgatásra és parancsvégrehajtásra utasított. Maroni nem enged. - Egy tapodtat sem hátrálok, elegem van Brüsszel siránkozásából - üzente, hangoztatva, hogy álszentség az ujjnyomaton sopánkodni, és nem azon, hogy az olaszországi roma gyerekek egerekkel teli táborokban élnek. Brüsszel egyelőre óvatosan tartózkodó: az unió bármilyen ítélet előtt a Berlusconi-kormány által, a ligás belügyi tárcára bízott biztonsági csomag végleges szövegét akarja látni. Hallgat az olasz Vöröskereszt is: a szervezet végzi a sajátos népszámlálást, amely szerinte elsősorban a romák egészségi, szociális állapotát méri fel. Mussolinis módszerekről és romaellenes hisztériáról ír viszont a külföldi sajtó, miközben az olasz újságok - ahogyan tavaly ősszel a románokkal történt - most a roma bűnözőkről szóló híreket teszik ki az első oldalra. Egyedül azt nem firtatja senki, miért nem élt soha Itália a romaintegrációra szánt uniós forrásokkal, és az eddig veszélyes bevándorlónak kikiáltott észak-afrikaiak, albánok, kínaiak, románok, romák után, melyik lesz az olaszok által rettegett következő népcsoport.

A tíz napja készült felmérések szerint Itáliában 140 ezer roma él (a lakosság 0,2 százaléka), felük olasz állampolgár, a többiek az egykori Jugoszláviából és Romániából érkeztek, 60 százalék félnomád életet él, a roma lakosság fele 18 évnél fiatalabb.

A római Shakespeare-színházban ugyan roma zenei fesztivál zajlik, az olasz legfelsőbb bíróság azonban felmentette a rasszizmusért korábban két hónap börtönre ítélt veronai polgármestert. A szintén északi ligás politikus, Flavio Tosi nemet mondva a városában tervezett roma táborra, úgy fogalmazott, "a cigányokat el kell küldeni, mert ahol ők vannak, ott lopnak". - Őrület, mi folyik Olaszországban - jegyezte meg Velence filozófus polgármestere, Massimo Cacciari, akit heves lakossági demonstráció akadályozott meg 160 olasz, generációk óta használt fémkereskedésből élő szinti család lakáshoz való juttatásában.

- Én is cigány vagyok, az olasz cirkuszosok mind szinti származásúak - jelentette be az olaszok nagy meglepetésére a legismertebb vándorcirkuszt vezető - a Fellini-filmekből is ismert - Moira Orfei.

"Mi a romákkal vagyunk" - hirdeti a tüntető nyakában a felirat