Szelestey Lajos elmondta, a harmincas éveiben járó fiatalember több évet töltött egy ecuadori börtönben, és súlyos betegségére való tekintettel engedték haza Magyarországra. A férfit előzőleg jó magaviselete miatt feltételesen szabadlábra helyezték, ám az országot csak az elnöki döntéssel hagyhatta el. A magyar kormány korábban diplomáciai úton próbált segíteni a gyógykezelésre szoruló fiatalembernek. A humanitárius akcióban Szili Katalin házelnök, Varga Koritár Pál, az Andok-térség országaiba akkreditált utazó nagykövet és a magyar külügyminiszter is részt vett. Göncz Kinga nemrég egy nemzetközi konferencián személyesen kért kegyelmet a fiatalembernek ecuadori kollégájától.

Nem a most hazatérő férfi, Nelson P. az egyetlen, akit fogva tartottak vagy tartanak a kíméletlenségükről hírhedt ecuadori börtönök valamelyikében. Az elmúlt években többen is lebuktak azok közül, akik Ecuadorból próbáltak kokaint csempészni Spanyolországba. A végzetes utazást a magyar drogfutárok - akiket olykor egyszerű csaliként használ a maffia - a több ezer eurós sikerdíj reményében vállalták, s preparált cipőbe rejtve vagy lenyelve próbáltak drogot kivinni a dél-amerikai országból. Két magyar férfit az ecuadori bíróságok nyolc-, illetve tízévi börtönbüntetésre ítéltek. Három éve többen is lebuktak, miután Miskolcon a Borsodi Apró című hetilapban olvasott hirdetésre - "spanyolországi munkára" - jelentkeztek. Kiderült aztán, hogy milyen munkát kaptak.

A magyar fiatalokat a lapunkban többször ecsetelt ecuadori börtönviszonyok sem riasztották el a veszélyes utazástól. Pedig az Ecuadorban raboskodók közül többen elmondták: az olykor fegyverekkel is rendelkező rabok az őrökkel összejátszva gyakran követelnek pénzt az új és tájékozatlan foglyoktól, s bántalmazzák őket. Máshol súlyos összegeket kell(ene) fizetni a jobb cellákért és a kíméletesebb bánásmódért. (MTI - Népszabadság)