Kamatostól kell majd megfizetniük mindazt, amit most nem akarnak kifizetni - figyelmeztette Mohácsi Erzsébet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekekért Alapítvány igazgatója azokat a településeket, amelyek, Monok példáját követve, munkavégzéshez kötnék a szociális segélyezést. Állítását arra a legfelsőbb bírósági döntésre alapozza, amely tíz évvel ezelőtt Karcagot 135 felperes közmunkáért ki nem fizetett munkabérének kamatokkal terhelt megfizetésére kötelezte. Márpedig Monok rendelete kísértetiesen hasonlít a karcagihoz. Az alkotmány értelmében azonban a munkáért munkabér jár, az életben maradást pedig a szociális segély szolgálja. Mohácsi Erzsébet szerint Monok és követőinek aktusai jogellenesek és csupán arra jók, hogy alattvalói függésbe taszítsák a mélyszegénységben élőket.

Monok példája ennek ellenére ragadós. Elsőként Ivád választotta ugyanezt a megoldást, majd Sátoraljaújhely és Sárospatak jelentette be, hogy fontolóra veszi a rendeletalkotást. A Szerencsi Kistérség 18 települése még tovább ment: javaslatcsomagot állított össze, amelyben kezdeményezik, hogy a sokgyerekes családokat csak három gyerekig illesse meg a családi pótlék, a többi utód után adójóváírást vehessenek igénybe a szülők. Legutóbb a Megyei Jogú Városok Szövetsége jelentette be, hogy a szociális törvény módosítását kezdeményezi. A módosítás lényege a szociális segélyezés összekapcsolása a társadalom érdekében végzett munkával, illetőleg a gyermekek óvodába, iskolába járatásával. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mai blogbejegyzésében úgy fogalmaz: "Egyre türelmetlenebbül nézik sokan, hogy a jelenlegi szociális rendszerünk nem eléggé ösztönöz a legális munkavégzésre, sőt, mintha esetenként ellene hatna. Természetesen nem lenne jó, ha az erősödne meg sokakban, hogy jobb és könnyebb segélyből élni, mint munkából. De vigyázni is kell arra, hogy ebből nehogy véletlenül szegény- vagy cigányellenes előítéletek jelenhessenek meg." A miniszterelnök eltökéltsége nem új keletű: Lamperth Mónika sohasem cáfolta, hogy vitájuk volt erről, s korántsem utolsósorban azért kellett távoznia a szociális tárca éléről, mert nem értett egyet a segélyek munkavégzéshez kötésével.

Monok először a gyermekvédelmi támogatásokat vonta meg azoktól a családoktól, ahol a gyerekek nem járnak rendszeresen iskolába, majd közhasznú munkavégzéshez kötötte a szociális segélyek kifizetését. Rendeletük értelmében ötezer forintonként egy napot, illetve havonta tíz napot kell dolgoznia annak, aki segélyre tart igényt az önkormányzattól. Szepessy Zsolt polgármester szerint ez nem roma, hanem gazdasági kérdés. A segély sokaknál már életformává vált, meg sem próbálnak munkát keresni.

Mindez ellentétes az alig egy évvel ezelőtt egyhangúan elfogadott a "Legyen jobb a gyerekeknek!" című parlamenti programmal, amely kötelezte a kormányt a gyermekszegénység elleni fellépésre - emlékeztetett Farkas Zsombor, az MTA Gyerekszegénység elleni programirodájának munkatársa. - Ha a szülőktől megvonjuk a gyermekvédelmi támogatásokat, akkor a gyereket büntetjük, ha a megvonjuk a szociális segélyeket, akkor is a gyerekeket fosztjuk meg a megélhetés forrásától. S akkor is a gyerekeket taszítjuk mélyebbre, ha a kormány reformterve szerint a közmunkakvótát nem teljesítő önkormányzattól megvonjuk az állami támogatás 90 százalékát.

Az április elején nyilvánosságra került "Út a munkához" című kormányelőterjesztés ugyanis háromhavonta 15 nap közmunkát tart szükségesnek a rendszeres szociális segély fejében. De mi lesz, ha dolgoznának, de nincs hol? A rendszeres szociális juttatásban részesülő 185 ezer rászoruló kétharmada hátrányos helyzetű kistelepülésen él, ahol közel-távol nincs munkalehetőség - mutat rá a javaslat kényes pontjára Márton Izabella, a Magyar Szegénységellenes Hálózat igazgatója. - Ezekben a térségekben általában a közmunka szervezésére sincs pénz. A tervezet szerint a bér harmadát az önkormányzatoknak kellene előteremteniük, a közmunkaprogramok költségének harmadát szintén ők állják.

A segélyért munkát elmélete nem új, hiszen 1994-ben már bevezettek ehhez hasonló rendszert, ám egy év múlva eltörölték, majd a Fidesz-kormányzás évi 30 napos munkavégzést írt elő a segélyezetteknek. A jogszabály ma is hatályos. Csakhogy az ország rengeteg településén nincs közcélú munkavégzés, így nincs mit számon kérni.

A monoki rendelet, illetve a kormány tervezete egyaránt alkalmatlan az érezhetően növekvő társadalmi feszültség oldására, sőt fokozza azt - mondja Pataki Éva, a Szociális Szakmai Szövetség elnöke. A segély megélhetési eszközzé válása a munka világát minősíti. Azt a munkaadói hozzáállást, amely elvárja a munkavállalótól, hogy mobil legyen, ám letelepedési támogatást csak elvétve ad, jövedelemkiegészítő juttatásokra - étkezési jegy, benzinpénz, vonat-buszbérlet, telefonköltség - pedig csak azok számíthatnak, akik korántsem tartoznak a rászorultak közé. Munkába járni sokba kerül. A ruha, étkezés, közlekedés, gyerekelhelyezés költségeit levonva a minimálbérből kevesebb marad, mint a segélyből. Nem éri meg dolgozni. De ez nem a szegények hibája. A reformterv bizonyos elemeit a kormány korábbi szociálpolitikai tanácsadója, Ferge Zsuzsa is bírálta, mondván a falusi gettókba kényszerülő százezrek aktivizálása nem olyan feladat, amit néhány kormányrendelettel meg lehetne oldani. A kabinetet viszont az ellenzéke támogatja. A Fidesz értelemszerűen, az MDF pedig a jelenleginél hatékonyabb eszközöket szeretne a megélhetési segélyezettek kiszűrésére.

Közmunkások Budapesten. Merre tart a szociális rendszer?