Az üzlet az üzlet?

A Hollán Ernő utcai jegyiroda elleni támadásokról, illetve az előtte lezajlott tüntetésekről szóló tudósításokból úgy tűnik, mintha szerzőik némi elégtétellel vennék tudomásul az ügy végkifejletét: végre egyszer többen voltak a jegyirodát a támadásoktól megvédeni kívánó ellentüntetők, mint a nacionalista tüntetők. Ez valóban örömteli, de az ügy győztesei kétségtelenül a nacionalisták, akik azt sérelmezték, hogy a jegyiroda megtagadta a Kárpátia nevű együttes koncertjére szóló jegyek árusítását.

Azok közé tartozom, akik ellenzik a szólásszabadság bármilyen további korlátozását. Úgy gondolom, a jelenlegi közjogi és polgári jogi eszközök elvben elegendőek ahhoz, hogy a legtöbb európai országban viszonylag marginális, nyílt rasszizmus, antiszemitizmus és idegenellenesség Magyarországon is az legyen. Ehhez azonban arra volna szükség, hogy a társadalom többi része is aktívan elítélje, amelynek egyik legfontosabb módja a gazdasági nyomásgyakorlás, azaz a "tudatos fogyasztás".

Amióta a kilencvenes évek elején a Moszkva téri könyvstandon megjelentek az antiszemita könyvek, nem vásárolok ott. Amióta a Taxi 2000 a Magyar Fórumban hirdetett, nem utazom velük. Lehet, hogy a könyves vagy a taxivállalat főnöke meggyőződéses antiszemita, illetve ultranacionalista, és akkor az ilyen bojkottnak nincs értelme. De az is lehet, hogy választásaik alapvetően anyagi indíttatásúak; ez esetben, ha azok hátrányokkal járnak (ti. esetleg több antiszemita fogyasztó veszi igénybe a szolgáltatásaikat, de kevesebb nem antiszemita, és azokból több van), a cégek valószínűleg megváltoztatják üzletpolitikájukat, és az antiszemita, nacionalista irodalom és kultúra megmarad annak, ami: rétegirodalomnak, rétegkultúrának. Azért, hogy Magyarországon - ellentétben Nyugat-Európával - nem ez a helyzet, nagyrészt éppen azok a vállalkozások a felelősök, amelyeknek nem volt ugyan céljuk az antiszemita irodalom népszerűsítése, de nem láttak kivetnivalót sem abban, ha ezt is felkínálják vásárlóiknak. Valamikor az évtized elején a Mammut-beli Libri könyvesbolt meghívta Bayer Zsoltot, hogy dedikálja új könyvét, amellyel tele volt a "Történelem" pult. Én akkor írtam a Librinek, és azt kértem, ne áruljanak Bayer Zsoltot, de ha mégis, legalább ne tegyék a díszhelyre, és ne nevezzék történelemnek. Ha ezt teszik, akkor a magam részéről nem járulok hozzá, hogy árusítsák a könyveimet, és ezt fogom javasolni ismerőseimnek is. A "fenyegetés" nem lehetett valami ijesztő, hiszen mindössze egy könyvem jelent meg magyarul, az se érdekel senkit. A Mammut lemondta a Bayer-rendezvényt.

A Kárpátia együttes egyértelműen a "nemzeti rock" néven ismert nacionalista-irredenta-antiszemita rétegkultúrához tartozik. Kóstolóba egy dalszövegrészlet "Így volt, így lesz" c. albumukból: Zeng a dal, Kolozsvár visszatér / Búg a kürt az ősi vár fokán, / Honvéd áll a Hargitán, / Erdély szent bércére zúgva száll, / Visszaszáll a magyar turulmadár. Az együttes internetes fóruma http://forum.sg.hu/forum.php3? azonosito=karpatia) igen aktív. A cikkek mellett egy jellemző vicc a portálról: "Pistike hazamegy az iskolából, és azt mondja a papájának: Ma a negatív számokról tanultunk, de nem nagyon értem, hogy mi az. Erre az apja: Na várj, megpróbálok egy példát mondani, talán így megérted. Európában a németek által megszállt legnagyobb területen élt hárommillió zsidó. Ebből a nácik kiirtottak hatmilliót, kétmillió kivándorolt Izraelbe, tehát ötmillió zsidónak kellene születnie, hogy ne legyen zsidó Európában." Ennek alapján úgy gondolom, hogy a zenekar működését betiltani nem kell - elítélni igen.

Tomcaték erőszakos üzenete fenyegetést jelent mindazoknak, akik gazdasági nyomást akarnak gyakorolni a hazai nacionalista szélsőségre. Ez tűrhetetlen!

Nyiri Pál

igazgató, Applied Anthropology Macquarie University, Ausztrália

Egy Klebelsberg Kunót kell találni!

A közoktatásban az esélyteremtés egyenlőségéhez mindenekelőtt a pedagógusképzés reformjára lenne szükség.

A tárgyi metodika mellett óvónőnek, tanítónak, tanárnak ismernie kell a gyermekek életkorhoz kötött pszichikailag jellemző tulajdonságait az óvodától a középiskoláig bezárólag. Alkalmazkodniuk kell a gyerek egyéni érettségéhez, adottságaihoz. Ez azt is jelenti, hogy kötelezően speciális képzést kellene kapniuk a nem súlyos beszédhibák javításán és a fejlesztés pedagógiáján túl a diszlexia és más tanulási zavar megelőzésének köréből a felismeréstől a biztos tudású és éppen ezért eredményes kezelésig.

Ennek biztosítéka a beiskolázás 7. évben való meghatározása. Így 5-7 éves korig nagyobb eséllyel lehetne felkészíteni a szociálisan hátrányos helyzetben élő kisgyerekeket is az iskolába lépésre. Feltétele: az általánosan bevezetett szűrővizsgálat, amelyet kötelezően meg kellene ismételni első és harmadik osztályban, korrekcióval.

Az eredményes munka megkerülhetetlen alapkövetelménye, hogy a gyerek legalább 11 éves koráig ne legyen munkával gyötört törpe felnőtt, hanem gyerek maradhasson.

Hasonlóan szükséges a tananyag átgondolt reformja. Nem elég négyévenként újra elhatározni az alapkészségek eredményesebb fejlesztését - amit elsőtől negyedik osztályig kell megvalósítani, és nem a felső tagozaton -, hanem szelektálni kell a tananyagot is, a tankönyvekkel együtt. A 20-25 éve használt olvasókönyvek, nyelvtani munkafüzetek 1-4. osztályig nem veszik figyelembe a tanulók életkorát, de az anyanyelv fonetikai és helyesírási szabályait is elhibázottan közvetítik. Mi mégis megrendeltük már a következő év tankönyveit, így ismét elindulunk az újabb kudarcokkal teli úton. A PISA-jelentéseket tudomásul vesszük, de nem okulunk belőlük.

A közoktatásban a felzárkózásnak, előbbre jutásnak egyetlen biztosítéka van: olyan embert kell keresni a feladatra és mindarra, ami még ezzel együtt jár, aki úgy illik ebbe a közegbe, mint kulcs a zárba. Egy Klebelsberg Kunót kell találni, akinek a személyében erre már volt példa. Ehhez a lépéshez új csapat is kell államtitkároktól az intézményvezetőkig.

Lépjünk!

Sieglerné Bujdos Éva

logopédus, a Dyslexiás Gyermekekért Egyesület
képviselője

A professzor füllent

A Nap-kelte, 2008. április 25-i adásában (http://www.mtv.hu/videotar/?id=22069) a szakma egyik véleményformáló alakja, Füredi János azt mondta, hogy a Lipóton 1968-tól nem volt zárt osztály.

Füredi professzor ezzel a valótlan állítással megsértette a Lipótban egykoron megalázott betegeket, no meg a bezárás ellen korábban is tiltakozó tisztességes és kreatív munkatársakat. Én konkrétan 1974-ben, 1975-ben és 1976-ban páciensként olyan osztályokon (is) voltam, amelyeket felosztottak egy hátsó, az ápolók által kulccsal zárt és egy úgymond nyitott, elülső részre (ahonnan ún. sétacédulával - melyet külön kegyként osztogattak! - lehetett kimenni, de nem az utcára, hanem a Lipót parkjába, illetve a büfébe délelőtt vagy délután két-két órára). Az elülső rész normál kórtermeket jelentett, már kellően lenyugtatott betegekkel, akik intézeti létüket a hátsó rész kizárólag hálós ágyakkal megpakolt börtöntermeiben kezdték. Nem egy férfiápoló a cipőjébe dugva kést hordott. Akkoriban a személyzet még vert, többek között engem is. Még 2000 után is, amíg csak létezett fekvőbeteg-ellátás, általános volt a pszichiátriai osztályok elülső-hátulsó részre való felosztása, igaz, már nem rácsos ágyakat, csak "kémiai kényszerzubbonyt" alkalmaztak. A hatalmaskodást, a betegek megtörését az intézet munkatársaként is érzékeltem. Sajnos olyan pszichiáterek és pszichológusok is akadtak, akik a beteget lenézték, magukat a laikusok előtt kritizálhatatlannak tekintették.

Fekete György

mentálpedagógus

Rólunk

Nagyon régóta előfizetőik vagyunk, szeretjük is a lapot, de nem lehet nem észrevenni, hogy a cikkek kivitelezésének minősége folyamatosan romlik. A helyesírási és elválasztási hibák tömkelege még hagyján, de a pongyolaság már egyre bosszantóbb: a milliók és a milliárdok összekeverése, a nagyságrend(ek) helytelen alkalmazása (ha valami másfélszeres, az nem nagyságrendekkel nagyobb, sőt még nagyságrenddel sem), a tárgyalt mutatók esetében nem adják meg vagy helytelenül közlik a dimenziójukat stb, stb. A biztosítékot a Túl a mélyponton című cikk (május 16.) verte ki nálam. Ezt írják: "...a vizitdíj eltörlése nyomán nőhet az orvos-beteg találkozások száma, ami növeli a GDP-t, noha ez nem mondható el a hatékonyságról." Eszerint fel kellene kérni a ráérő nyugdíjasokat, hogy legalább naponta találkozzanak az orvossal, mert ez fellendíti a GDP növekedését? Az "éves összevetésben" sem derül ki, milyen átlagról van szó, és miért szerepel két szám? Nem állítom, hogy nem lehet a cikkből kiszedni semmilyen információt, de ahhoz, hogy valamit megértsünk, túl sok energiát kell befektetni, nem az a feladata az olvasónak, hogy törje a fejét egy cikken.

Sapsal Vera

A telefonügyeletre érkezett:

A Népszabadság az egyetlen, olvasható, tárgyilagos lap, amit az ember szívesen vesz kézbe.

Gratulálunk Nagy N. Péter tisztánlátásához (A kordonbontó vélemény, május 16.), finoman odadörgölt az orruk alá.

Sajnálattal közlöm, hogy le fogom mondani az előfizetést Orbán Viktor látogatása miatt. Egyébként is olvashatatlan az újság, egyre inkább jobbra megy, és most már Orbán elvtárs is látogatja...