Napjainkra teljes vértezetben sorakoztak fel a szembenálló erők, amelyek semmi kétséget nem hagynak szándékaik felől: dominanciára törekszenek az erdélyi magyar politikai mezőben. Nyilvánvalóan nem programok csatájáról lesz szó az egy hónap múlva esedékes helyi választásokon sem. Sok újat magyar politikusként amúgy sem lehet kitalálni Romániában, és mint a tapasztalatok mutatják: véghez vinni még kevesebbet. A tervek sorra törnek meg a román politikai osztály masszív ellenállásán. Markó Béláék és Szász Jenőék programjában is nehéz kardinális különbségeket felfedezni - Szászék szövegei leginkább abban térnek el riválisaikéitól, hogy nyakon löttyintették fideszes ihletésű "nemzeti-polgári" mázzal.

Vagyis nem programok csatája bontakozik ki most a szemünk előtt, hanem egyszerű politikai leszámolás - már ha hajlandó lesz ehhez asszisztálni az erdélyi magyar közösség. Igaz, a visszahúzódáson, a távolmaradáson kívül már alternatívát nem kínál nekik egyik tábor sem. De talán jobb is így. A dolgok épp eléggé elfajultak már ahhoz, hogy a kenyértörés az egyetlen racionális megoldásnak tetsszen a külső szemlélő számára. Vagyis: győzzön hát a jobbik.

E testvérháborúban kiegyenlítettnek tetszenek az erőviszonyok, ami önmagában is az RMDSZ meggyengülését mutatja. A romániai magyarság sokáig egyeduralkodó szervezete - főleg saját rossz döntései miatt - hosszú idő óta légszomjjal küszködik már, ezt a feltörekvő radikálisok mindeddig ügyesen kihasználták. Szászék alighanem joggal érezhetik úgy: tart még annak a hullámnak a lendülete, amely nagy mentorukat, Tőkés Lászlót Brüsszelbe röpítette a tavaly őszi európai parlamenti választások alkalmával.

A kampány kemény nyitánya jelzi, hogy kíméletet egyik fél sem kíván tanúsítani, és nem is számít ilyenre a másik részről. A dolgok természetéből adódóan Székelyföldön várható a legádázabb testvérharc. De, némi cinizmussal élve: ez belefér. Akárki győz is a színmagyar területeken: így is, úgy is magyar nemzetiségűek lesznek a polgármesterek, tanácsnokok. Nagy vérveszteségek a vegyes lakosságú vidékeken várhatók, ahol egység híján csökken majd a választott testületekben a magyar képviselet. Főleg azok után, hogy az erdélyi román pártok nyíltan etnikai szavazást hirdettek meg - így aztán az a furcsa, sőt önsors-rontó helyzet áll elő, hogy miközben a magyarok egymás ellen hadakoznak, a többségi nemzet pártjai egységes tömbben veszik fel a küzdelmet a "magyar veszéllyel" szemben. Ám bármilyen szívszakasztó látvány lesz is mindez, az anyaország már semmit nem tehet a testvérháború megakadályozásáért - legfeljebb nem száll bele (a fideszes politikusok lelkes erdélyi kampányolását figyelembe véve azonban már ez is inkább csak jámbor óhaj). Valójában mindössze abban lehet reménykedni, hogy a csatazaj elültével marad majd egyáltalán - bárki legyen is az - győztes a porondon. Nem pedig csupán egy hosszabb időre megrokkanó, politikai képviseletében összezsugorodó és dezorientált milliós magyar közösség. E gusztustalan belháború valódi kárvallottjai.