Nagy László tüzér úgy tervezte, ha leszerel, költőnek áll. Ehelyett festő, grafikus, szobrász, fotóművész és a Bauhaus meghatározó tanára vált belőle - Moholy-Nagy László néven. Természet és technika címmel mától a Magyar Nemzeti Galériában mutatják be korai korszakát.
Nagy László tüzér belépője
Ha éppen nem lőttek, művészkommunára hasonlított az első világháborús galíciai hadszíntér: Nagy László - akkor még Moholy előtag nélkül - kedvtelésből skiccelgette katonatársait: terepzöldre satírozott, zubbonyos figurákat, kezükben tábori telefonnal, távcsővel, könyvvel. Nagy közvetlen közelében születtek Mednyánszky László életképei, távolabb Márffy Ödön tiszt bóklászott vásznaival és festékeivel, téma után kutatva, Kertész Andor pedig fényképezett.
Például Nagy Lászlót, amint tábori asztalon levelet ír, talán Babitsnak, akit első zsengéinek elolvasására kér. A gyufásskatulyányira nagyított felvétel és a galíciai levelezőlapok is láthatók a Nemzeti Galéria Moholy-Nagy-kiállításának első termében. Körülöttük a katonarajzok, a leszerelés utá-ni időkben elkapott pillanatképek, korzón ücsörgő asszonyok, kávéházi asztaltársaságok, és hölgyismerősök: Nusi, Kamilla és a többiek.
A Kanadában élő magyar kurátor, Botár Olivér művészettörténész precizitását tanúsítják a magyar és külföldi gyűjteményekből összebogarászott tárgyak, amelyek között még A modern villamosság című kötet is szerepel - Moholy-Nagy középiskolai jutalomkönyve. A figyelmes szemlélő a névváltoztatás mozzanatát is elcsípheti: a Nagy Lászlóként szignált versek után - a Jelenkor 1918. áprilisi számában - már a gyermekkor helyszínére utaló Moholy előtaggal szerepel a szerző.
- A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, onnan Németországba és Amerikába költöző Moholy-Nagyról Magyarország sokáig nem vett tudomást, holott Európában már 1923-ban elismerték. Ekkor hívta meg Walter Gropius alakuló Bauhaus-műhelyébe tanítani - meséli Botár, aki úgy döntött, az ezt megelőző évek munkáit, kapcsolódásait keresi. Húszévnyi kutatásába a művész lányát, Hattula Moholy-Nagyot, monográfusát, Passuth Krisztinát, az 1975-ös galériabeli tárlat kurátorát és magángyűjtőket is bevont. A hiányzó kiadványokat, röplapokat, újságokat az internetről vadászta le.
Az Amerikában és Pécsett, most pedig a Nemzeti Galériában bemutatott anyag a mozaik valamennyi apró darabkáját összeilleszti. Látjuk, hogyan hatott a joghallgatóból festőtanonccá vált Moholy-Nagyra Berény Róbert szabadiskolájának szellemisége, a Nyugat alapítóinak gondolatai, hogyan fogadta szerzői közé a Kassák szerkesztette avantgárd lap, a Ma. A tárlókban ott fekszenek az édesanyja lakásában szerkesztett Jelenkor töredezett szélű példányai, és a reményteli Tanácsköztársaság harsogó plakátjai. Kiállított korai művein élesen kirajzolódik Rembrandt, Van Gogh és Cézanne hatása, ahogy később a legjelentősebb kortárs művészbarátokkal - Uitz Bélával, Bortnyik Sándorral, Nemes Lampérth-tel, Mattis-Teutsch Jánossal - hasonló látásmódja: villamos vezetékekkel átszőtt ipari tájak, egyszerű formákká alakított gyárkémények, behemót épületek.
Mire Moholy-Nagy megérkezik 1923-ban a Bauhausba, már maga mögött tudhat dadaistából konstruktivistává hangolt képeket, sikeres kiállításokat, színpadterveket, a médiaművészet egyik alapítójaként tett kalandozást film és fényképezés világába.
Ahol a kiállítás lezárul - ott nyer belépőt a nagyvilágba.