"Gój motorosoktól nem veszünk át petíció­kat"

"Nem egy újságról, nem egy újságíróról van szó"

"Perrel fenyeget bennünket a gój motorosok társasága" - írja Németh Péter, a Népszava főszerkesztője cikkében. (Az előzményekről lásd: "Úriember nem áll szóba önökkel" - válasz egy fenyegetésre Egészen biztosan ott leszek a Népszavánál - válaszolt a fenyegetésre Gyurcsány)
Idézi a motoros egyesület elnökét: "azt mondja nekem a telefonba, hogy kollégám a motorostársadalmat sértette meg, s ha hajlandó bocsánatot kérni e társadalomtól, akkor ők biztos, hogy el sem indulnak motorjaikkal. Ezt annak kapcsán említi, hogy arról beszélek neki: mi nem demonstrációt akarunk, nem alkalmat a médiaszereplésre, hanem azt: érezzék, olyan erős társadalmi megvetés övezi őket, hogy egy ilyen akció csak a teljes kirekesztésükhöz vezet.
A gój motorosok azonban tudják, hogy a mai magyar társadalom nem ilyen erős. Az tehát, aki azt hiszi, ebben az országban ezzel a névvel létezni sem lehet, súlyosan téved" - olvasható Németh Péter cikkében.
(...)
"Arról is beszélhetnék persze, hogy egyáltalán miért kap működési engedélyt bárki, aki ilyen nevet választ? Miért lehet nemzsidó motorosoknak bejegyzett „gójokként” ijesztgetni, pusztán a nevükkel, egyes honfitársainkat? De ami ennél még fontosabb: miért nincs ennek a társadalomnak annyi önvédelmi reflexe, amely a hatósági - szerintem - hibát képes a közösség erejével korrigálni?
De persze feltehetem magamnak a kérdést: miért ez a naivitás bennem? Miért gondolom egy pillanatig is, hogy a mai Magyarországon pont ilyen kérdésekben lesz egyetértés, együttes erő a fellépéshez? Egy olyan országban, ahol a politikai haszonszerzés előbbre való az erkölcsi tartásnál? Egy olyan országban, ahol félkatonai szervezet félemlíthet meg bíróságot, romákat, magyarokat, magyar-romákat anélkül, hogy ennek az általános megvetés lenne a következménye? Egy olyan országban, ahol magukra büszke, országos sugárzású televíziós csatornák műsor­vendégei lehetnek az ilyen szervezetek képviselői? Egy olyan országban, ahol olyan személy, akinek ilyen alakulathoz köze van, még állami támogatást is kap egyéb akcióhoz?"

(...)
"A gój motorosok, borzongok ezt a szóösszetételt leírni, hallani, kiejteni, szóval ők azt mondják magukról, hogy senkinek sem ártanak, senkit nem bántanak, senkit nem félemlítenek meg, ezért is fordulnak folyamatosan a bírósághoz (25-0-ra vezetnek a perekben, állítják), ha őket negatív kontextusban említik. Megjelenésük legfeljebb egy felkiáltójel, parádéjuk figyelmeztetés, olyan jelenségekkel szemben, amelyeket ők erkölcsileg elfogadhatatlannak tartanak. Hogy a dupla fenekű, gyáva mondatok milyen alattomosságokat takarnak, nos, ezekről már nem beszélnek. Sőt: kikérik maguknak.
Április 29-én délelőtt fél 10 után is csak azért jönnek ide a Népszava szerkesztősége elé, hogy tiltakozzanak a motoros­társadalmat ért igazságtalan és sértő szavak ellen, hogy petíciót nyújtsanak át (...)
És a gój motorosok nem értik, hogy velük semmilyen ügyben nem lehetséges a párbeszéd, hogy ők nem képviselhetnek senkit és semmit, hogy gój motorosoktól nem veszünk át petíció­kat. Mert tiltja az erkölcsi felfogásunk. Akármi is legyen abban a petícióban.
(...)
A Népszava főszerkesztője ugyanakkor keserűen megállapítja: "...úgy látom, hogy megint csak magunkra maradunk. Magukra maradnak azok a kevesek, akik úgy gondolják: határozottan és egyértelműen kell elutasítani a gój motorosok tervezett felvonulását." A megfenyegetett kolléga és a szerkesztőség melletti kiállást azért kérték, mert, mint írták: "nem médiaeseményt akarunk, hanem annak bizonyságát, a sok-sok politikai vita, feszültség ellenére, annak dacára, hogy egy rosszkedvű országban élünk, van, lesz olyan pont, amihez együtt érkezünk. Amikor nem az számít, hogy amúgy egyetlen mondatával sem értek egyet a másiknak, de van valami, amit közösen nem engedünk."
(...)
Nem így történt - állapítja meg Németh Péter: "Megint csak azok tiltakoznak és - úgy látszik, elkerülhetetlenül - demonstrálnak majd, akik eddig is. És nem szólnak azok, akiknek pedig szólniuk kellene; a Tudományos Akadémiától kezdve az összes újságíró-szervezeten át egészen Orbán Viktorig. Még mindig meg lehetne állítani azokat a motorokat. Még mindig nem késő működésbe hozni a társadalmi reflexeket. Csak ahhoz érezni kellene végre: nem egy újságról, nem egy újságíróról, de most nem is a véleményszabadságról van szó.
Vegyük már észre, kik akarják birtokba venni az országot…"
Németh Péter cikke a nepszava.hu oldalon>>>>

Hírszerző: Most nincs antifasiszta népfront

"A "Hollán Ernő utcai" típusú szolidaritás" ezúttal elmarad a Hírszerző szerint.
"Nincs okunk most utcára vonulni, hiszen egyrészt nem érzékeljük a náci fenyegetést, másrészt egyértelművé vált, hogy nem annyira civil, mint politikai demonstrációról van szó" - közölte a Hírszerzővel az előző két megmozdulás egyik szervezője, Bitter Brunó szociológus és blogger. "A Gój Motorosok egyértelművé tették, hogy nem fenyegetésképpen vonulnak a szerkesztőség elé, míg a Hollán Ernő utcában Tomcat világossá tette, hogy büntető expedíció készül" - indokolta a különbséget Bitter.
A portál arra is utal, hogy "ezúttal sem a konzervatív-liberális Konzervatórium blog szerzői, sem az Ifjú Humanisták nem szolidarizálódnak, sőt tudatosan távolmaradnak a szerintük Andrassew által is provokált eseményről."
"...elkezdeni cukkolni egy rasszizmusra és antiszemitizmusra hajlamos nemzeti radikális szervezetet (Gój Motorosok) azzal, hogy szado-mazo melegjelmeznek hívjuk a motoros ruhát és fölfújt hobbirobogós cicahordának tituláljuk őket, az kifejezetten a házhoz menni a pofonért esete" - idézi a Hírszerző az Ifjú Humanisták közleményét, akik szerint "ez nem antifasizmus, ez provokálás és ellenségteremtés.

A Hollán Ernő utcai megmozdulások mintegy harminc szervezője ugyanakkor az itt szemlézett Hírszerző-cikk megjelenése után a következők közlését kérte a portáltól:
"A Hollán Ernő utcai antifasiszta civil szerveződés tagjai felhívást kívánnak küldeni a kormánynak és a végrehajtó hatalmi ágak érintett vezetőinek. Ennek lényege, hogy minden jogi eszközt bevetve akadályozzák meg a további, a magyar lakosság különböző csoportjait fenyegető szélsőjobboldali akciókat.Ha ez sikerrel jár, mi sem kívánunk az utcára vonulni, hanem végre békességben és nyugalomban szeretnénk folytatni civil életünket. Bitter Brunó ezzel ellentétes, két nappal ezelőtt a Hírszerző oldalain megjelenő álláspontja magánvélemény, azt velünk, a szervezőkkel nem egyeztette. Magyarok a Nácik Ellen civil szerveződés vezetői"

Andrassew Iván válasza: "csókoltatom Bitter Brúnót és az Ifjú Humanistákat, valamint Seres Lászlót."

És egy pár évtizeddel ezelőtti történet, komoly tanulságokkal:
"Volt egy Franz Müller nevű tréfamester, aki egy kocsmánál alig nagyobb, kabarénak mondott színházába - Berlin alfelében - azzal próbálta becsalogatni a közönséget, hogy gúnyolódott az embereken. Azokon, akik erre okot adtak. A kabaré ilyen. Gúnyolódós hely. Vannak ilyen újságok is.

Történt egyszer, hogy nem is olyan messzire az ő színházától, egy külkerületen is túl megtámadták a piknikező zsidókat. Azok azt a hülye szokást vették föl, hogy vasárnaponként polgárkodtak: kimentek egy közeli erdő mellé, és ott együtt napozgattak, eszegettek a pokrócokon, és a tüdejükbe engedték a jó levegőt. Tudták, hogy az egészséges, és hosszú életre vágytak.

Pedig akkor már nem volt jó dolguk. Egyenruhás, vagyis inkább egyenmaskarás, karszalagos emberek mászkáltak a városban, és időnként betörték a zsidó boltok kirakatait. Volt ott egy csapat, néhány motoros, akik ilyenkor szintén fölvonultak és erősen berregtek. Ezek a motorosok az egyik vasárnapon azt találták ki, hogy mennyire tréfás, ha ők is kimennek az erdő szélére, ráhajtanak a zsidó piknikezők pokrócaira. Hogy majd akkor kiborulnak a kancsók, péppé nyomódnak a gyümölcsök, összetörnek a kosarak. Úgy is lett. Volt nagy siránkozás és sikongatás. A zsidók nagyon viccesek, amikor sikongatnak.

A buta zsidók nem tanultak: egy hét múlva megint konokul piknikeltek. Jöttek a motorosok, pépesítettek. A zsidók sikoltoztak. És ez így ment hetekig. A végén már szóbeszéd tárgya lett a dolog, annyira, hogy a derék németek vasárnaponként kijártak nézelődni: valóságos esemény volt, szinte afféle katasztrófaturistás látványosság. Aztán otthon meg a munkában meg a kocsmában nyilván arról is elbeszélgettek, hogy a motorosok milyen újabb és újabb elegáns megoldásokkal riasztották szét a buta zsidókat, és melyik hülye zsidó esett a leglátványosabban hanyatt, miközben mondjuk a gyerekét próbálta elkapni a motor elől.

Ez a Franz Müller nevű tréfamester - aki nem volt zsidó, hanem osztrák származású - odáig merészkedett, hogy tréfás megjegyzéseket tett a tréfás motorosokra. Mondhatni: a tettleges népi humor meg a kicsit intellektuálisabb verbális szatíra összecsapott a német lélektérben. Nem erőseket mondott ám ez a bolond Müller, csak olyanokat, hogy gyáva az, aki motorral rémisztget békés embereket, és az is lehet, hogy a kukijával van baj, ha valakinek motor kell ahhoz, hogy erősnek látszódjon. A csoportos berregést meg leszánalmasozta. Alpári, gyenge humor. Külvárosba való.

Már a harmadik estén megjelentek a színházában az egyenruhások. Semmi fenyegetés nem volt abban. Csak álltak ott és hallgattak. Aztán elmentek. Másnap megint jöttek. És ez a hülye Franz Müller nem fogta vissza magát. Sőt tán még egy kicsit rá is tett. Az ötödik este után megint jöttek, kopogtattak. Dorongokkal. Szétverték a kis kabarét.

Másnapra a nyilván már bekattant Franz Müller sebtiben szinte rendbe rakta a termet, és megint tréfálkozott. Este, amikor hazafelé ment, elkapták és kiverték a fogait. Mindet. Másnap ez a barom Franz Müller fogak nélkül beszélt. Nagyon vicces volt - bár a rend kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy mindösszesen öt ember előtt. Több nem mert eljönni, bár az is lehet, hogy ezek is csak azért, mert először jártak ott.

Aznap este Franz Müllert agyonverték. Aztán még át is ment egy kerék a nyakán. Ezt rendőrorvos jegyzőkönyvezte, azzal a megjegyzéssel, hogy az áldozat már halott volt, amikor lapossá törték a gigáját."
Andrassew Iván cikke a Népszavában>>>>>


168 ÓRA: "Bélagoj mociján ott az árpádsávos harci lobogó"

A 168 ÓRA a Gój Motorosok stílusát, hangvételét illusztrálandó a motorosok honlapján olvasható fórumról idéz egy önmagáért beszélő szöveget:
"Bélagoj: Még hogy azért levenni egy kokárdát, mert az valakinek nem tetszik ? Az én mocimon ott az Ápád-sávos harci lobogó és ott is lesz, amíg én élek! Mert az én szívem e Hazáért dobog, a Magyar Véreimért, hisz Mi tényleg Test-Vérek vagyunk. Milyen beszédes is a drága, szép anyanyelvünk!"

"Hogy miért is tüntetnek a Gój Motorok a Népszava előtt? A lap munkatársa, Andrassew Iván egy másik orgánumban annak a véleményének adott hangot, hogy a szervezet a társadalmi megbékélés kedvéért választhatna valami kevésbé megosztóbb nevet. Ennyi."
A cikk a 168 ÓRA honlapján>>>>>

Riport Röszkéről, az Unió határáról

"A csend hangjai: egy éjszaka a röszkei határon - Hello darkness, my old friend" címmel készített riportot a Hír6 portál számára Balogh Csaba.

"Azt persze mindenki sejti, hogy a rendőr-határőrök Moszkvai körútón lévő szegedi épületének nagy barna fakapuja mögött egy egészen más világ van. Hogy mennyire - és miben - más, azt már csak kevesen tudják. Az ajtó mögött egyébként nem egy, hanem kettő, egymással teljesen ellentétes világ rejtőzik. Az egyikben egyenruhások adják ki és veszik (el) az utasítást, az újratölthető elemeket, az éjjellátót, az egyenruhát. A másik, tágabban ugyanezek az emberek a hűvös, a forró és a jéghideg éjszakában is nemritkán több órát sétálnak egyhuzamban. De ha kell, akkor ugyanennyi ideig egy helyben állnak - vagy éppen a hóban hasalva figyelnek" - olvasható a riportban.
A hangulat a fegyveresek között megfagyott - vagy mégsem; a szabálytalankodók reflexből lelassítanak a határőrök kocsiját meglátva - vagy mégsem... Részletek a riportban>>>>>

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.