Magyarországon a hároméves, szervezett doktori képzés általában nem elég a PhD-nek nevezett tudományos fokozat megszerzéséhez, az országos átlag öt-nyolc év között mozog. Ennek okai nem egyedül a képzés minőségében, hanem nagymértékben az egyetemek doktoranduszokhoz való viszonyában keresendők. "A doktoranduszok sok helyen ingyen munkaerőként vannak számon tartva. Szinte kötelezően vesznek részt az oktatásban - miközben a törvényi háttér nem teszi azt kötelezővé -, valamint adminisztrációs feladatokat is ellátnak, tananyagokat dolgoznak ki, a doktori témájukhoz nem feltétlenül kötődő kutatásokban vesznek részt" - állítja Lasztovicza László, a Doktoranduszok Országos Szövetségének (DOSZ) elnöke. Mindezért nem sokat kapnak. Az ösztöndíj ez év elejétől 93 ezer forint, ami azt jelenti, hogy évek óta veszít az értékéből. 2006 szeptemberében például 91050 forint volt. Noha az ösztöndíj magasabb, mint a hallgatói ösztöndíj, nem elég a megélhetésre.

Klukovits Lajos, a szegedi egyetem doktori intézetének vezetője szerint objektív okok miatt nem elég a három év a fokozatszerzésre. Az egyetemi képzés tömegessé válása miatt az úgynevezett elitképzés a graduális képzésből lényegében kiszorult, átkerült a doktori képzésbe. Így az nem kezdődhet rögtön kutatómunkával. Az elméleti anyag elsajátításán kívül előbb alaposan meg kell ismerni a kutatási módszereket, a korábbi eredményeket is.

Az elért eredményeket nemzetközi folyóiratokban publikálni kell (egy cikk elfogadása általában 1 év!), részt kell venni nemzetközi konferenciákon. Mind kísérletes, mind természet- és műszaki tudományos területen a kutatómunka rendkívül időigényes. Gyakran kell más, olykor külföldi, laboratóriumokban is mérni. Ez is "viszi az időt".

A szegedi szakember szerint az oktatómunka az általa ismert egyetemeken messze nem "ingyenmunka", és nem több heti 3-5 óránál. Vállalni sem kötelező, de a tapasztalatok szerint igen jól egészíti ki az elméleti képzést. Az SZTE-n gyakran fordul elő, hogy a doktorandusz szívesen tartana órát, de a tanszékek, anyagiak hiánya miatt, nem tud nekik órát adni, azt is a státuszban levő oktatóknak kell elvégezniük egészségtelenül nagyra növelve óraterhelésüket.

A doktori képzés elsősorban az oktatói-kutatói utánpótlás megteremtését célozza. Ennek megfelelően piaci értéke elsősorban ott lehet, ahol kutatás-fejlesztés (k+f) folyik, ám itthon ezek helyszínei szinte kizárólag egyetemi kutatóhelyek, akadémiai kutatóintézetek. Az ipari szférában elsősorban a multinacionális cégeknél található k+f hely, illetve akad néhány innovatív cég, amelynél fiatal kutatókat alkalmaznak. Ezeknél azonban a legtöbb esetben nem követelmény a doktori fokozat. Mindez erősíti azt a vélekedést, hogy a doktori fokozatnak gyakorlatilag nincs piaci értéke. Az ipari szférában szinte elképzelhetetlen, hogy valaki doktori fokozatra hivatkozva magasabb jövedelmet kérjen. Sőt, az ipari szférában - az elhelyezkedés szempontjából - elvesztegetett időnek számít a doktori képzésben való részvétel.

Magyarországon a doktori képzésbe eddig mintegy 20 600 hallgatót vettek fel eddig. Lasztovicza László szerint közülük eddig 8150-en szereztek abszolutóriumot - azaz fejezték be sikeresen a doktori képzést -, és 2430-an szereztek doktori fokozatot. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a doktori iskolába felvettek 39 százaléka fejezte be sikeresen a doktori képzést, és mindössze 12 százaléka szerzett eddig doktori fokozatot.

A Szegedi Tudományegyetemen tavaly 118 diák kapott doktori fokozatot. A tizennyolc helyi doktori iskolában jelenleg hétszáz doktorandusz tanul, közülük háromszázharmincan államilag finanszírozott helyen. A következő tanévre az egyetem 118 doktoranduszhallgatót vehet fel, tizeneggyel többet, mint eddig. A növekedés annak köszönhető, hogy - a Budapesti Corvinus Egyetem után - az egyetem doktori iskolái működnek a legeredményesebben, vagyis a diákok közül a végbizonyítvány megszerzését követő három éven belül itt szereznek a legtöbben tudományos fokozatot. Az államilag finanszírozott szegedi helyekre tudományterülettől függően két és fél, négyszeres a túljelentkezés. A felvételizők zöme a helyi egyetemről kerül ki.

Az egyetem arról azonban nem tud, hogy mi történik a tudományos fokozatot szerzett hallgatókkal. Illetve azokról van információ, akik az egyetemen, vagy a város más kutatóhelyein kapnak állást. Sokan azonban külföldön ragadnak, vagy olyan helyen dolgoznak, ahol nem biztos, hogy hasznosítani tudják a Ph.D.-jukat.

Egy tavaly decemberi kormányhatározat kissé áthangolta a felvételi keretszámokat. Ebben az évben összesen 981 új ösztöndíjast vehetnek fel a hazai doktori iskolák - a helyeket az Országos Doktori Tanács osztja el -, ezen belül azonban a bölcsész és társadalomtudományi szakokra legfeljebb 320 hallgató kerülhet, ami az utóbbi esetében 20 százalékos viszszaesést jelent. Helyettük több mérnök és természettudós juthat be.