Magyar Bálint szabad demokrata politikus, volt oktatási miniszter:

1995-ben fogadtuk el az új Nemzeti alaptantervet, amelynek a lényege az volt, hogy fokozatosan áttérünk a kompetenciaalapú képzésre. 1996-ban a közoktatási törvényben bevezettük a 6+6 éves képzést, ami azért fontos, hogy ne négy, hanem legalább hat évig kapjanak a gyerekek alapképzést. Ezt 1998-ban Pokorni Zoltán oktatási miniszter megszüntette. Akkor újra a 4+4+4-es rendszer állt vissza, pedig tudható, hogy azok az országok szerepelnek jól a PISA-teszteken, ahol az alapképzésre több idő jut. 2002-ben, a kormányváltás után az MSZP politikusai sem vették komolyan, hogy radikálisan kell a rendszerbe nyúlni. Azt mondogatták, a PISA egy nyugati mérés, amely nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságainkat, a magyar iskolarendszer méltán híres. Azt tudtuk elérni, hogy a régi iskolaszerkezetben ugyan, de az alapkészségek oktatása a felsőbb évfolyamokon is folytatódhat. 2003-ban, amikor újra felülvizsgáltuk a NAT-ot, és bevezettük a kétszintű érettségit, amely elsősorban nem lexikális tudást kért számon, óriási volt a felháborodás. A közoktatási reform lényege az lenne: a világ nem bemagolható, de megérthető. Ez a gondolkodás paradigmaváltást jelent. Ezért fogtunk bele a tankönyv-átalakításokba, mert azt tapasztaltuk, hogy szakszövegekkel, adatokkal túlzsúfoltak. Az új tankönyvek mostantól kezdenek beépülni az oktatásba. A legfontosabb tanulsága a felmérésnek, hogy azonnal hozzá kell nyúlni a természettudományos oktatáshoz. Meg kell szüntetni az értelmetlen szaktárgyi bontást a felső tagozatban: azaz a fizikát, a kémiát és a biológiát. Helyette természetismeretet kellene tanítani, amely komplex látásmódban tálalja a tárgyakat, és megkíméli a felesleges képletektől a gyerekeket. Meg kell szüntetni a leíró nyelvtan dominanciáját, ez a tantárgy a klaszszikus XIX. századi tanítás hagyományait követi. Helyette be kellene vezetni az angolszász országokban ismert "reading and writing" órákat, amelyek arról szólnának, hogy a diákok tanulják meg kifejezni magukat, és képesek legyenek megérteni másokat. Mert ennek van köze a kommunikációhoz, nem pedig a személyes és vonatkozó névmásoknak.

Sió László, a Fidesz oktatási kabinetjének vezetője:

Magyarországon a PISA-felmérések előtt is voltak kompetenciamérések, és nemcsak a 15 évesek körében, hanem a 3., 5., 7. és a 9. évfolyamon is. A Fidesz tisztában volt azzal, mik a rendszer hiányosságai, és a politikáját is ehhez igazította. Sió László nincs meglepve, hogy a 2006-os PISA-vizsgálatban még nem látszódnak az eredmények, hiszen legkorábban a 2009-es felmérés idejére lesznek 15 évesek az új szemléletű kerettanterven, új tankönyveken, átképzett pedagógusokon felnőtt diákok. Annak, hogy a magyar diákok 10 évesen az élvonalban vannak, 15 évesen viszont átlag alatt teljesítenek, a szakpolitikus szerint több magyarázata lehet. Ezek közül a legfontosabb: "Mit érnek az alaposan kidolgozott reformok pénz nélkül?" A 6+6 osztályos rendszer erőltetését teljesen feleslegesnek tartja, hiszen tízéves korban még minden rendben van. Nem kell szétverni a kisiskolákat, hiszen képesek tízéves korig biztosítani a minőségi képzést, jól kialakítani az alapkészségeket. Azt is feleslegesnek tartja, hogy egy jó alapozás után, az 5., 6. évfolyamon is alapkészségekkel foglalatoskodjanak a gyerekek. Van feladat a tartalmi átalakítás terén, de erre nem az intézménystruktúta átalakítása a megfelelő válasz. A hazai kompetenciamérések eredményeinek elemzése segíthet pontosan meghatározni a szükséges fejlesztéseket.

Siposs András matematika-fizika szakos tanár:

"Az a baj, hogy a PISA-vizsgálatban olyasmit mérnek, amit nem tanít meg a gyerekeknek az iskolarendszer. Nem igaz, hogy roszszul tanít az iskola, rengeteg tanítványom megy külföldre, ahol megállják a helyüket, sőt, sokkal többet tudnak, mint a legtöbb nyugat-európai kortársuk. Nem kellene a PISA-hoz idomulni, nem kell egyengyerekeket gyártani az iskolákban, az összes PISA-ra hivatkozó reform rossz irányba megy. Ezeknek a törekvéseknek ugyanis az a vége, hogy a jó iskolákat kinyírják, a rosszak viszont nem jönnek fel. Nincs annyi pénz a világon, hogy egy eldugott falu iskolája ugyanolyan jó legyen, mint a budapesti elitiskola, aki ezt állítja, nem mond igazat. Jó lenne, ha egy elmaradott, alföldi kisvárosban színvonalas szellemi műhely alakulhatna ki, ez szép gondolat, de nem hihető."

Bártfai Lászlóné matematikatanár:

"A PISA-eredmények nagy szórást tükröznek. A reformintézkedések következményeként, úgy érzem, fennáll a veszélye annak, hogy visszafejlesztjük a tehetségeinket. Talán picit segítünk a nagyon gyengéken, közben viszont nem fejlesztjük a tehetségeseket. A szaktárgyi bontás megszüntetésével a kollégák zöme egyetért, nincs szükség külön fizika-, biológia- és földrajzórákra. De azzal nem értek egyet, hogy ezeket a tárgyakat heti egy természetismeret-óra váltsa fel. Egy óra alatt nem jut idő kísérletezésre, megbeszélésre."

Halász Margit író, magyartanár:

"Ma Magyarországon nincs ťátlagiskolaŤ. Vannak elitiskolák, amelyek trükkös beszélgetésekkel vizsgáztatják az óvodából kikerült gyerekeket, és így válogatnak közülük. És vannak a ťmaradékokŤ, a gyengébbek: elmaradott térségek, külvárosi kerületek iskolái. Én egy olyan iskolában tanítok, ahová zömmel nehéz sorsú, hátrányos helyzetű gyerekek járnak. Nap mint nap ellensúlyoznom kell számukra a biztonságot, érzelmi stabilitást adó család hiányát. Küzdenem kell az óriásplakátokkal, a világgal, amely körbeveszi a gyereket. Ha nincs otthon, akkor az iskolában kell lennie olyan embernek, aki értékeket, mintákat mutat. Finnország talán azért szerepel ilyen jól a PISA-felmérésekben, mert az iskola értékeivel képes ellensúlyozni a káros hatásokat. A valóságshow-k pedig azt közvetítik, amilyenek mi vagyunk. Beteg a társadalom, és nekünk, pedagógusoknak segíteni kell, hogy ebből a betegségből felgyógyuljon. Nem ítélkezhetem a gyerek felett. Negyvenöt percem van, ez alatt kell érzelmi és értelmi jót közvetítenem a tanítás során. A nevelést sokkal fontosabbnak tartom, mint a tudásátadást. Például sokkal több osztályfőnöki órát tartanék. Miért kell a gyerekeket túlterhelni? Hogy érdekelné azt a 11 éves gyereket a metafora, aki nem kap meleg ételt, ölelést és esti mesét esténként? A gyerekek fejét nem tényanyagokkal kell teletömni, hanem meg kell tanítani őket beszélni, érteni, vagy akár örülni egy versnek."