Fagy előtti hajrá
A téliesítés egyik legfontosabb teendője a víztelenítés. Ha lehet, erre napos és a fagymentes időt válasszanak. Szerencsés esetben a kerti csapot a hálózatról víztelenítővel leválasztották. Ha jól van felszerelve és a T-kulcs is a helyén, akkor egyetlen csavarintással vízteleníteni lehet az egész öntöző rendszert. Aki a slaugot a csapon felejtette, hagyja rajta, amíg a gravitáció kiszívja a benne maradt vizet, ezután tekerje össze. Ha a kertészt beengedik a lakásba a kerti öntözőcsővel, akkor érdemes a fürdőkádba forró vizet engedni, így a meleg slaugot könnyen lehet viszonylag kis keresztmetszetű hengerré formázni.
A slaugok víztelenítése is külön tudomány. Ajánlott fagymentes helyen tárolni a mobil öntözőberendezéseket is. Arra figyelni kell, hogy a gyorscsatlakozó vízzáró változata van-e a csövön. Ha igen, akkor le kell szerelni az apró szerkezetet, vagy egy csatlakozó elemet beledugni, hogy a víz szabadon távozhasson. Az öntözőfejeket is érdemes karbantartani. A vízköves finomabb részeket vízkőoldóval lehet tisztítani, ami a búvárszivattyú vízkőmentesítésére is alkalmas. Egy nagyobb vödörben vagy lavórban kell híg oldatot készíteni, s ebben kell néhány óráig áztatni a szivattyút, majd járatni, hogy az oldat a belsejét is jól átjárja. Ezek után nem árt az öblítés és a kiszárítás sem.
Ha télen is szükség van a ház körül aktív öntözővezetékre, akkor érdemes egy olyan alkalmi csaptoldalékot vásárolni, amellyel bármilyen, lakásban található csaphoz toldható a slaug. Nem szabad elfelejteni, hogy télen a fagymentes napokon a tuják, árvácskák, díszkáposzták igénylik az öntözést.
A föld alatt lévő öntözőrendszer csöveit, ha igényesen készítették, a fagyhatár alá ásták. Ha a telepítéskor nem kérdezték a szakembereket, akkor most sem késő tudakozódni, a téliesítésről, vagy arról, hogy a szórófejekkel mi a teendő. De az sem baj, ha közvetlenül a talaj alá kerültek, látszólagos merevségük ellenére ugyanis ezekben a csövekben van annyi rugalmasság, hogy a jegesedés miatt ne törjenek el, ha télire marad a rendszerben víz. Általános szabály azonban: az öntözőrendszer őszi leállítása után vízteleníteni kell. A víztelenítés módjáról már a rendszer telepítése előtt lehet dönteni: külön kompresszorral, kézzel nyitogatott csappal vagy automatikusan történjen-e. Az automatikus ürítőszelep minden egyes öntözés után működik.
A teraszokra vagy ágyásokba telepített mikro-öntözőberendezésekből, ha a dekompreszszort kiszerelik, távozik az a vízmennyiség, ami a téli átfagyáskor kárt okozhat a rendszerben. A meglehetősen drága és érzékeny csepegtető- és szórófejeket azonban érdemes kicsavarni és gondosan elrakni.
Itt az idő a medencék, tavak, dézsák téliesítésére is. Akadnak olyan medencék, amelyekben a víz megmarad télire, de olyanok is, amelyeket ki kell üríteni a leghidegebb hónapok előtt. A medencék felkészítésekor a kivitelező - vagy előre készített medencék esetében a gyártó - használati utasítására érdemes hagyatkozni.
Keveseknek okozhat gondot egy tó felkészítése a télre, de aki ilyen szerencsés helyzetben van, jó ha tudja: ehhez a munkához akkor érdemes hozzáfogni, ha a víz már nem melegszik 8 foknál melegebbre. Ha úszkálnak télálló halak a tóban, ilyen időben a tó aljára húzódnak, lelassulnak, készülnek az alvásra. Ha 5 fok alá süllyed a hőmérséklet, megdermednek. A téli oxigénellátás miatt nem szabad levágni a vízinövények szalmásodó szárát. A szár ugyanis légzőcsőként szolgál a befagyott vízben. Ha a halak sorsa elrendeződött, a mesterséges levegőztetést és az etetést abba lehet hagyni, s bizakodva várni a tavaszt, amikor újraélednek a tavacska lakói. A kényesebb halakat ki kell halászni, s a hideg hónapokban egy melegebb akváriumba telepíteni. A fagyérzékeny drágább növényeket télire ki kell szedni a vízből. Pincében sikerrel áttelelnek egy vödör vízben. Az őszi tókarbantartás során arra is érdemes ügyelni, hogy csak egészséges növényi részek maradjanak télire a vízben.
Nem szabad a terrakotta és a agyag kaspókat, kőedényeket téli védelem nélkül kint hagyni. Vannak olyan termékek, amelyek sérülés nélkül túlélik a fagyos időket, de jobb az óvatosság. Ezért a drága virágtartókat ajánlott fagymentes helyre cipelni.
A következő héten az orchideák pihentetéséről írunk.
Némi meglepetést okozott, hogy a múlt heti cikkünk illusztrációjaként bemutatott, ősszel különleges levélszíneket produkáló perzsafa (Parrotia persica), milyen népszerű. Míg sok kertészeti árudában nem is ismerik, több olvasónk is kérdezte, mit kell tenniük, hogy színpompás őszi lombja sokáig megmaradjon, és növényeik eljussanak az áhított piros színig. A perzsafát a kert legmelegebb, a széltől leginkább védett helyére kell ültetni. A Kaukázusban és Irán északi részén honos perzsafa 5-6 méter magas, sűrű lombozatú fává vagy nagyobb bokorrá nevelhető. Magyarországon ez utóbbi változata javasolható. Minél tovább aktív állapotban kell tartani a növényt, ehhez nitrogén tápanyagra van szükség. A levelek, termések ízesülését a bór és a kalcium segíti. Vásárolhatók ilyen levéltrágyák, de ezzel csak azoknak érdemes bíbelődni, akik amúgy is permeteznek. Egyszerűbb, ha augusztusban kétszer Volldünger kombinált műtrágyával beöntözik a perzsafa tövét. Egyébként a perzsafán kívül, a varázsmogyoró-félék családjába (Hamamelidaceae) számos különleges őszi levélszínt váltó növény tartozik. Ilyen a tajvani, keleti, amerikai ámbrafa, vagy a himalájai varázsfa.
