Megbukott génmódosított (GM) fajtákról beszél a szerző, holott a világon már 100 millió hektár felett van az ilyen növények vetésterülete, és az Európai Unióban is folyamatosan terjed az alkalmazásuk.

Augusztus végén alkalmam volt részt venni az amerikai Springfield (Illinois állam fővárosa) melletti Decatur nevű településen rendezett nagyszabású mezőgazdasági kiállításon. A kiállítás magyar szemmel elképzelhetetlenül nagy területen és elképzelhetetlenül profi módon szervezve elsősorban az USA és a világ növénytermesztésével, annak technológiai fejlesztési lehetőségeivel foglalkozott. E kiállításon mindazon cégek szerepeltek, amelyek jelentős szerepet játszanak a világ növénytermesztésében. Szomorúan kellett megállapítanom, hogy nálunk - Petőfi szavaival élve - "nem is hajnallik még". A kutatás, a fejlesztés annyira elöl jár, hogy az magyar, de európai szemmel nézve is elképesztő. A fejlesztés rohamléptekkel folyik, határai ma beláthatatlanok. Viszont az már tisztán látszik, hogy végső megoldások sosem lesznek - de hiszen pont ezért van a tudomány, hogy mindig az újabb és újabb megoldásokat kutassa.

Darvas - csak hogy önmagához se legyen következetes - üdvözli a szárazságtűrő növények előállítását, akár géntechnológiai úton is. Abban is biztos vagyok, hogy ha - nem kívánom neki! - cukorbeteg lenne, gondolkodás nélkül beadná magának a géntechnológiai úton módosított baktériumok által termelt inzulint. Tehát a szerző szemében van jó és gonosz géntechnológia. Nos, az igazság az, hogy a technológiákat lehet jó és rossz dolgokra is felhasználni, de ebből nem következik az, hogy így kellene őket csoportosítanunk.

A kiállításon jelentős szerepet kaptak a különböző cégek szárazságtűrő génnel módosított kukoricafajtái is, melyek számomra megdöbbentő eredményeket produkáltak. Idén több száz hektár kukoricánkat kellett leszecskázni, mert egyetlen cső sem volt rajtuk, mivel hónapokig nem esett az eső azokon a területeken. Az ottani kísérletekben - sátor alatt - csak a vetést követően kaptak a talajok néhány milliméternyi csapadékot, ezt követően egész augusztus végéig semmit, és mégis 5-6 tonna/ha körüli kukoricatermést produkáltak. Jóllehet a termésmennyiség a talajminőségtől is függ, a kutatás eddigi eredményei biztatóak lehetnek, illetve lehetnének Magyarországon is, kivált az idei súlyos aszálykárok után. Mindegyik cég egybehangzóan 7-8 évet adott arra, hogy ezek a kukoricák a világ fejlett (tehát nem magyar) országaiban köztermesztésbe kerülhessenek, és addig fajtánként több száz millió amerikai dollárba kerülnek azok a vizsgálatok és engedélyek, amelyek ezt lehetővé teszik. (Ezek nagy része a környezeti hatásokra és a humántoxikológiára irányul, nyilván nem véletlenül.)

Annak csak örülhetünk, hogy a szegedi vagy a martonvásári kutatóintézetek lehetőséget kapnak rá, hogy részt vegyenek e kutatásokban, amelyeket nem lehet a többi hasonló kutatástól függetlenül végezni, főleg pedig nem lehet támogatás nélkül. Feltehető, hogy kutatóinknak kooperálniuk kell a szerző által gyűlölt multinacionális cégek valamelyikével, vagy mindegyikkel. Azon cégekkel, amelyek fajtáit egyébként Magyarországon évtizedek óta használjuk, amelyek hibridüzemeket építettek nálunk, vetőmagot termeltetnek velünk, és kutatásokat finanszíroznak hazánkban. Az is tény, hogy a sok-sok százmillió dollárt, amit a kutatásra fordítanak, valamikor szeretnék viszontlátni. De csak akkor láthatják, ha a sok pénzért előállított fajtáik nemcsak a propaganda szintjén tudnak többet, jobbat, olcsóbbat, szebbet produkálni, mint a régiek, hanem a valóságban is. Ezt talán mi, magyar gazdák professzori segítség nélkül is ki tudnánk számítani, ha lehetőségünk nyílna rá. Az pedig a napnál világosabb, hogy ezek a "multik" a kutatásaik termékét olyan biztonsággal hozhatják csak forgalomba, ami minden szempontból megnyugtató kell hogy legyen. Hiszen ha valamelyik termékről ilyen előzmények után kiderülne, hogy valamilyen módon mégiscsak ártalmas a környezetre vagy az emberre, akkor az azt forgalmazó "multi" örökre bezárhatja a kapuit, hiszen többé nem hinne neki senki.

A szerző gazdálkodó