Az Országos Széchényi Könyvtár hatalmas állományából is időről időre előkerülnek olyan kincsek, amelyek fölött eddig elsiklott a könyvtárosok tekintete. Tóth Ferenc, a könyvtár tájékoztatási igazgatója a Szépművészeti Múzeum Goya-kiállításán gondolkozott el azon, vajon saját intézményében nincs-e a festő Capriccio-sorozatának valamelyik kiadásából egy példány. Nem sok reményt fűzött a kereséshez, de azért megnézte a cédulakatalógust, és legnagyobb meglepetésére ott szerepelt a mű. A példányt nemsokára meg is találták a raktárban.

Nem véletlenül kerülte el eddig a könyvtárban dolgozó szakemberek figyelmét az alkotás. A Széchényi Könyvtár ugyanis elsősorban hungarikumokkal foglalkozik, a magyar kultúra megőrzése a célja, másrészt pedig adományozó útján került a könyvárba a mű. Az adományokat ugyanúgy katalogizálják, de a könyvtár óriási állományában egy szem cédula nem kelt nagy feltűnést.

A másik aranybányát a hagyatékok jelenthetik, mivel sokan az egész életükben összegyűjtött összes műtárgyat a könyvtárra hagyják, a porcelánmacskáktól az egészen értékes ritkaságokig. Amikor egy ilyen hagyaték nyilvántartásba kerül, nincs mindig idő arra, hogy az összes könyvet és borítékot átnyálazzák. Így fordulhatott elő, hogy egy időre feledésbe merült Pablo Casals negyven levele, amire aztán a hagyaték újrarendezésekor bukkantak rá. Az angol gyűjtemény rendszerezésénél pedig George Washington eredeti levelét találták meg az idén. Igaz, az írás létezéséről eddig is tudtak, de csak egy másolatát ismerték.

Az igazi kultúrtörténeti szenzációk azonban gyakran a régi könyvek kötéséből kerülnek elő. Korábban már írtunk az Archimedes-palimpsestusról, amelyet egy középkori imakönyv lapjain fedeztek föl. Történt hasonló eset Magyarországon is: a korvinakutatóknak komoly fejtörést okoz a 2000-ben előkerült korvinakötés, amelyet Nagylucsei Orbán püspök díszes psalteriumán (azaz zsoltároskönyvén) találtak az új kötés lefejtése után. Az eredeti réteg egy aranyozott díszes korvina-bőrkötés, Mátyás király címere nélkül.

A címer hiánya azt is jelenheti, hogy a reneszánsz művészet jobban elterjedt az országban, mint ahogyan azt eddig gondolták, de egyszerűen az is lehet a magyarázat, hogy az udvari könyvkötők megrendelésre is dolgoztak. Bármi legyen is a rejtély megoldása, a díszes psalterium a magyarországi reneszánsz legfontosabb emlékei között említhető.

Az ELTE Egyetemi Könyvtáráé országunk legrégibb és egyik legértékesebb gyűjteménye, és mivel az anyagok feldolgozása, digitalizálása és a katalógusrendszer modernizálása most is folyik, rendszeresen kerülnek elő újabb és újabb, eddig ismeretlen leletek az állományból. A metszetgyűjtemény katalogizálása közben idén fedezték fel a fotográfia hőskorában alkotó Roger Fenton tizenkét felvételét, amelyek Magyarországon teljesen egyedülállóknak számítanak, de Angliában is több tízmillió forintnak megfelelő összeget adnak egy ilyen képért. A metszetgyűjtemény feltárása közben más értékekre is rábukkantak, például olyan XVII-XVIII. századi ritka és szép illusztrációkra, melyek a versailles-i palota korabeli berendezését és parkját ábrázolják. Amerigo Vespuccinak az Újvilágról szóló, 1504-ben nyomtatott beszámolója is pár éves lelet, a világon összesen négy darab van belőle, és nagy dolog, hogy ebből egy pont nálunk található.