Csak nyerhetünk a házi növényszaporításon
A nyár vége a legalkalmasabb a növények házilagos sokszorosításához. A genetikai értelemben is tökéletes növények előállítását érdemes továbbra is az olyan kertészetekre bízni, ahol már a legmodernebb génsebészeti eljárásokat is alkalmazzák, de a tömegnövényekre gyakorta kár sok pénzt költeni.
Ilyenkor lehet magot gyűjteni az egynyári virágokról. Azt azonban jó tudni, hogy nem hibrid-e a szaporításra kiszemelt növény. Ha igen, akkor felesleges a magfogás, mert nem biztos, hogy az utód hasonlítani fog. A hibridizáció sajátossága ugyanis, hogy a jó tulajdonságokat (például a rendszeres és bő virágzást, a mélyre hatoló szívós gyökérzetet) alkalmilag, együttesen nem öröklődően párosítja. A hibrid növény magjából egy csúf, de mélyen gyökerező vagy egy állandó öntözést igénylő, de bőven virágzó egyed lesz. A stabil fajok és fajták magja gyűjthető és megfelelő időben vethető.
A szaporítás másik nagy csoportja a vegetatív módszer. Ilyenkor a növényi részek reprodukálják az eredeti növényt. Genetikai értelemben ez a klónozás. Ha a dugvány egészséges növénytől származik, és a növekedéshez szükséges feltételeket biztosítják, ingyen jutnak új növényhez.
Többféle dugványozási technika létezik. A szobanövények, félig edzett évelők többsége zöld dugvánnyal szaporítható. A kora tavasztól a nyár végéig, hosszabb szárral szedett leveleit úgy is lehet gyökereztetni, hogy vizesedénybe kell állítani. Az edényben mindig friss víz legyen. Ha megjelennek a gyökerek, a zsenge dugványokat gyakorta öntözött virágföldbe kell ültetni. Az eljárás rendkívül egyszerű, ám hosszadalmas, ugyanis általában a vízben gyökeret eresztett dugványok lassan kapaszkodnak meg a földben. A különböző pozsgás és vastag, lágy szárú évelőket levéldugvánnyal lehet a szabadban, hidegebb időben pedig a lakásban fiasítani. A kiválasztott levelet éles késsel kell levágni, és a levelet vagy a levélnyelet a cserép földjébe ferdén be kell dugni, úgy, hogy egy kevéske a levegőben maradjon. Aztán jön a locsolás, a párásítás. Tízből hat megered. A szabadban vagy nyáron megerősödött szobanövényeket, ha erre alkalmasak, tőosztással lehet sokszorozni.
A cserjék gyökérből előtörő hajtásait kisebb-nagyobb gyökérdarabbal együtt le lehet választani, s új helyre lehet ültetni. Ez a módszer alkalmas sövényfoghíjak pótlására. Ahogy a szőlőnél is gyakorlat a porbujtás, egy-egy ágat, vesszőt a földbe ásott 30-50 centi hosszú vályúba kell húzni, s úgy viszszatemetni, hogy a növénytől távolabbi, leveles része kilógjon. Ezt alá is lehet pöckölni, hogy függőlegeshez közeli állapotba kerüljön. Tízből 7-8 esetben gyökeret ereszt a föld alá került rész. Ilyenkor az anyanövényről egy vágással le kell választani.
Cserjék és fák szaporíthatók a lombhullás után szedett vesszők (fás dugványok) hajtatásával. A módszer lényege, hogy a hosszabb vesszőket félig a földbe kell ásni. Ha siker koronázza a fáradozást, akkor a vessző föld alatti, rejtett vagy alvó rügyeiből gyökér, a föld felettiből hajtás lesz. Érdemes a hajtás tetejét és a talpát megjelölni, ugyanis fordítva nem ered meg a hajtás. A legegyszerűbb módszer, ha a dugvány tetejét ferdén, a talpát a szárra merőlegesen vágják.
A sövénynövények szaporítására is ajánlható a dugványozás. Cserjéket, fákat, fenyőket a nyár derekától kora őszig szedett félfás dugványokkal lehet szaporítani. Ezzel a módszerrel az kísérletezzen, aki képes kalapácsos dugványt készíteni. Ennek lényege, hogy a kiválasztott kicsi, de teljes értékű hajtáshoz, egy kis, 2-3 centis fás részt is kell a főszárból nyesni. Innen a kalapácsos elnevezés. A hajtás fás részhez közeli alsó leveleit el kell távolítani, és a meghagyott fás ágrészt hosszában ketté kell vágni. A cserépbe ültetett dugványt fóliazacskóval kell borítani.
A kísérletező kedvű dugványozókat segíti a gyökereztető hormonpor is. Csak a dugvány tövét kell porba mártani, amely levél- és gyökérdugványokhoz nem használható. A legtöbb kertészeti áruházban kapható készítményből azonban a megadott dózisnál inkább kevesebbet, mint többet kell használni, ugyanis a bőséges hormonadag leállíthatja a sejtképződést.
Mielőtt levél- vagy hajtásgyűjtésbe kezdenek, jó tudni, hogy vannak olyan közkedvelt dísznövények, amelyek nedvei mérgezőek. Különösen veszedelmesek a leanderek, a borostyánfa, a filodendron és a viaszvirág - hogy csak néhányat említsünk. Ezért a munka elkezdése előtt ajánlatos gumikesztyűt húzni. Erre azért is érdemes figyelni, mert vannak, akik a mediterrán országokban történő nyaralás alkalmával akarják felfrissíteni otthoni zöldállományukat. Ha már ilyesmire vállalkoznak, vigyenek metszőollót, úgy kevesebb kárt okoznak.
A következő héten az építményeket veszélyeztető növények kordában tartásáról írunk.
