A Perseidák meteorraj "ősüstököse" a Swift-Tuttle. A Nap körül 128 éves ciklusban keringő üstököst 1862-ben fedezte fel két amerikai csillagász, Lewis Swift és Horace Tuttle.

Minden év augusztusában a Föld szabályszerűen összetalálkozik az üstökös napközelisége idején kibocsátott porcsóva anyagából álló meteoritrajjal. (Az üstökös a legutóbb 1992-ben járt a Nap közelében, az azt követő években a meteorraj az átlagosnál nagyobb aktivitást mutatott.) A meteorraj idei maximuma augusztus 12-ről 13-ára virradó éjszaka lesz, vagyis ekkor figyelhető meg a legtöbb "hullócsillag" az égbolton, de az ezt megelőző és következő éjszakákon is sok és szép csillag hullik. A jelenség egész éjszaka megfigyelhető, hajnal felé azonban valamelyest megszaporodik a hullócsillagok száma. Közülük sok néhány tizedmásodpercig, vagy akár néhány másodpercig látható nyomot hagy az égen. Óránkénti számuk két-három tucatra tehető, s a megfigyeléseket a városi fényektől távol célszerű végezni.

A csillagászok idén is tábort ütnek a Zselicben, s innen nézik végig a gyönyörű jelenséget. Azért éppen itt, mert az ország fényszennyezés viszonyai miatt a Zselic maradt az eddig még érintetlen területek egyike.

Közben jópofa ötletből mindinkább kézzelfogható valóság lesz a zselici Csillagos Égbolt Rezervátum - a kezdeményezésről lapunkban is beszámoltunk. A közelmúltban a Zselica Szövetség, a MEE Világítástechnikai Társaság (VTT), a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) és a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) arra szövetkezett, hogy a Zselici Csillagos Égbolt Rezervátum területén és annak környezetében minimálisra szorítja a fényszennyezést azért, hogy a Zselic megőrizze kiváló természeti adottságát. Például olyan lámpatesteket helyeznek ki, amelyek csak lefelé világítanak, felfelé nem szór a fényük.