A veszélyes játék pisztoly

Az újságombudsmannak négy lába van, mégis megbotlik. Előző közleményünkben beszámoltunk egy levélírónk, Elekes István észrevételéről Horn-, illetve kitüntetésügyben. Mint talán emlékeznek, Elekes úr, aki egyébként a http://pocakos.blogspot.com /címen webnaplót vezet, azt kifogásolta, hogy a Népszabadság nem ellenőrizte Horn Gyula egyik sokat vitatott, eredetileg németül megjelent mondatának fordítását, mi pedig a Népszabadságot nem ellenőriztük.

A Népszabadságban megjelent fordítás szerint Horn arról beszélt, hogy 1956-57-ben karhatalmistaként a "törvényes rendet" védte, de levélírónk rámutatott, hogy a német szövegben az "öffentliche Ordnung", vagyis a "közrend" kifejezés szerepel, ami szerinte "rendszerfüggetlenebb", mint a "törvényes rend", és ezért a mondat politikai értelme is más. (Igaz, a korábbi, tavalyi Die Welt-interjúban valóban a "gesetzliche Ordnung" szerepel. Ezek szerint Horn maga talán nem annyira érzékeny az olvasónk számára fontos árnyalatra.) Tévesen azt a vélekedést tulajdonítottuk Elekes úrnak, hogy a "törvényes rend" kifejezés a rendszerfüggetlenebb. Ezért tőle elnézést kérünk. Viszont fenntartjuk álláspontunkat, hogy az ügy érdemi részének megítélésén ez az egyébként érdekes megfigyelés mit sem változtat.

Autósok és biciklisták

Nem csak az ombudsman hibázik. A Népszabadság július 28-i számában rövid híradás jelent meg, amely egy korábbi beszámolót egészített ki, mint kiderült, tévesen. A cikk annak az értesülésnek adott teret, miszerint Kontrát Károly fideszes országgyűlési képviselő lett volna az, aki közúti vita után fegyverrel fenyegetett meg egy biciklis futárt: "Meg nem erősített információink szerint a sofőr Kontrát Károly volt, akit tegnap nem tudtunk elérni." Két nappal később, hétfőn érkezett a lapban a cáfolat. Az ORFK szóvivője cáfolta "lapunk szombaton közzétett, meg nem erősített forrásokra hivatkozó feltételezését". Pikáns fordulat, hogy a fenyegetőző sofőr nem fideszes képviselő, hanem Vadász János volt szocialista politikus, aki nem tagadja az esetet, bár az előzményekre másképp emlékezik, mint a futár. A Népszabadság bocsánatot kért az "elsietett feltételezésért", és azt lehetne gondolni, az ügyről nincs többet mit mondani.

Mi úgy látjuk, hogy az esetnek vannak tanulságai, és a Népszabadság magyarázata aggodalmat keltő és ellentmondásos is. Először is, a lap írásaiból tudható, hogy a "feltételezés" úgy jelent meg a szombati számban, hogy annak érintettjével, Kontráttal nem beszélt a lap: "nem sikerült elérni". (Egyébként miért közöl a Népszabadság feltételezéseket? Ráadásul a szombati számban nem feltételezésről volt szó, hanem "értesülés"-ről, ami nem ugyanaz.) Nem tudjuk, milyen erőfeszítéseket tettek a munkatársak: telefonon, e-mailen próbáltak vele kapcsolatba lépni, keresték-e a párt- vagy a frakciótitkárságon stb. De, még ha minden csatornán próbálkozott is a lap, az azért kikövetkeztethető, hogy túl sokat nem vártak a közléssel. A 30-i, hétfői cikk kissé félreérthető fogalmazása szerint "péntekig" megtörtént a szemtanúk meghallgatása (pénteken fejeződtek be vagy előbb?), és ekkor vélte az egyik szemtanú felismerni Kontrátot. Tehát a cikket nem jegyző névtelen "munkatárs"-nak néhány órája lehetett a nyári parlamenti szünet közepén szóra bírni a képviselőt, hisz a szombati lapban már benne is volt a hír. Nem értjük, mi volt ennyire sietős. Tudjuk mi, hírverseny van, de meggyőződésünk, hogy ilyen súlyos állítás közlésével a Népszabadságnak, saját hitele miatt is, mindenképpen meg kellett volna várnia, amíg újságírója beszélni tud a politikussal, vagy amíg nem nyilvánvaló, hogy az illető bujkál előle, hisz, mint kiderült, Kontrát könnyedén cáfolhatta volna a gyanút. Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy akkor is ilyen sürgős lett volna-e a közlés, ha az értesülés szocialista képviselőről szólt volna.

A megerősített forrás

Vannak további bajok is. Az eredeti, 28-i közlés minden további részletezés nélkül "értesüléseink"-ről beszél, azok alapján feltételezi Kontrát érintettségét. Nemhogy a forrás nincs megnevezve, de még a forrásvidék sem. Az olvasónak a világon semmiféle támpontja nincsen arra, hogy miért kellene hitelt adnia az utóbb egyébként hiteltelennek bizonyult értesülésnek. Többször írtunk arról, ezt a gyakorlatot miért helytelenítjük, de ilyen kirívó esettel talán még nem találkoztunk. A 30-i cikkből aztán kiderült, hogy az értesülések a rendőrségtől származtak, de vajon miért nem lehetett ezt korábban megírni? Ezzel együtt a homály nem oszlott szét a magyarázat nyomán. Az eredeti cikk és a második cikk is "meg nem erősített információk"-ról, illetve "meg nem erősített források"-ról beszél, mint a közlés alapjáról. A "meg nem erősített forrás" szerintünk, ha egyáltalán valamit, olyasmit jelent, hogy a Török Szultán betelefonált a szerkesztőségbe. Nyugtalanítóak a kérdések: miért jelenik meg a Népszabadságban valami meg nem erősített értesülések alapján? Továbbá, mit jelent ebben az esetben az, hogy egy forrástól származó információ nincsen megerősítve? A mi elképzeléseink szerint az újságíró ilyen és hasonló ügyekben alapvetően kétféle információval dolgozik: olyan emberektől származó közlésekkel, akik tudnak valamit a témáról, illetve tárgyi bizonyítékokkal, elsősorban írásos dokumentumokkal. Egy információ, például egy szóbeli közlés akkor megerősített, ha azt alátámasztja egy dokumentum vagy egy másik szóbeli közlés, feltéve persze, hogy a két közlő személy nem egymástól (vagy ugyanattól a harmadik személytől) tudja, amit közöl, hanem valamilyen közvetlen tudomása van a tényállásról. Ha a Népszabadság is megközelítőleg így használja ezeket a kifejezéseket, akkor azt kell gondolnunk, egyetlen rendőrségi személy közlése alapján jelent meg a hír.

Vagy mégsem? Zavarunk tovább fokozódik a lap magyarázata olvastán. Lássuk teljes egészében:

"Péntekig megtörtént a szemtanúk meghallgatása, és egy fénykép alapján egyikük biztosan állította, hogy Kontrát volt a fenyegetőző. A sajnálatos félreértést - és a lapunknak név nélkül nyilatkozó rendőrtisztét is - az okozhatta, hogy sajátos módon Kontrát egy régi fényképét mutatták meg neki, amin még bajusszal volt látható. (Vadásznak nem bajusza, feltűnő dús szakálla van - az omb.) Ez volt az oka annak is, hogy rendőrségi forrásaink péntek este lapunk kérdésére leszögezték: valóban Kontrát Károlyról van szó. E megerősítés után közöltük a hírt, miután őt magát nem sikerült utolérnünk."

Egyetlen bekezdésen belül több ellentmondás: hol egyetlen rendőrtiszt, hol pedig "rendőrségi forrásaink", az utolsó mondat "megerősítés"-ről beszél, ami egyrészt ellentmond annak a korábban kétszer is leírt állításnak, hogy a hír alapja meg nem erősített értesülés volt, másrészt viszont nem világos, hogy mit kell itt megerősítésen értenünk. A jóindulatú értelmezés szerint először egy "név nélkül nyilatkozó rendőrtiszt" számolt be a szemtanú meghallgatásáról, majd este más "rendőrségi források" szögeztek le, erősítettek meg stb., többes számban. Őszintén szólva a nekünk szándékoltan homályosnak tűnő megfogalmazás alapján egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy valóban több rendőrségi informátorral beszélt a "munkatárs", de még ha így történt volna is, az bajosan tekinthető érdemi megerősítésnek. (Zavaró még az egyébként az egész magyar sajtóban elterjedt rutinszerű többes szám is a "források" kapcsán. Szinte soha nem tudható, hogy ilyenkor valóban több emberről, bizonyítékról van-e szó. Apró hanyagságnak vagy nagyotmondásnak tűnik, de van tétje: több forrás nagyobb bizalmat érdemel. Lehet az is, hogy csak a nyelv fejlődik, a forrásnak immár az újságmagyarban csak többes száma van.) Számunkra úgy tűnik, pontosabb az a megfogalmazás, amely szerint a közlés alapja meg nem erősített információ volt.

A végkifejlet is ezt mutatja

Utóirat: Az ombudsmanok most elmennek nyaralni, a következő jelentkezésük ezért négy hét múlva esedékes. De nyaralás közben is sokat gondolnak majd a Népszabadság-olvasóra.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.