Zalaegerszeg

- Feltépett föld, letarolt bokrok, útvonal-kijelölésre szolgáló, több kilométernyi nejlonszalag - mutatja Döklen János, Gutorfölde alpolgármestere, hogy mi maradt a települést körbeölelő erdőben a környéket éveken át megszálló terepmotorosok után. Így foglalja bosszúságát:

- Idejöttek a motorjaikkal az osztrákok, letarolták a vidéket, az őrületbe kergették a helybelieket gépeik üvöltésével, amikor pedig valami ellenszolgáltatást kellett volna nyújtaniuk, csak hallgattak.

Hét évvel ezelőtt kezdődött az 1300 lakosú Gutorfölde és a szomszédos - mindössze ötven lakosú - Csertalakos kálváriája a terepmotorosokkal. Ekkoriban vetette fel először a két falu egykori téeszéből alakult céget megvásárló, osztrák állampolgárságú Karl Berr, hogy terepmotoros-találkozókat, túrákat szervezne a birtokára. Tervét támogatták a mesés bevételeket, turisták százait remélő községek. A férfi területe egy részét bérbe adta egy osztrák motoros klubnak, amely találkozókat, túrákat kezdett itt szervezni. A rendezvények népszerűsége gyorsan nőtt: tavaly már volt olyan hétvége, amikor ötvenen-hatvanan - osztrákok, svájciak, németek, spanyolok, magyarok - pattantak krosszmotorra. Kezdetben az önkormányzatok és a helybeliek támogatták a rendezvényeket, örültek a motorosoknak, hiszen a vendégek Csertalakoson, Gutorföldén vettek ki szobát, a helyi boltban vásároltak, olykor kocsmába is jártak, vagyis pénzt hoztak olyan kis falvakba, ahol nincs helyben munkalehetőség, és minden bevételnek örülni kell.

A béke azonban nem tartott sokáig: ahogy nőtt a rendezvények népszerűsége, úgy tették mind többen szóvá a helyiek közül, hogy a motorosok óriási zajt csapnak, porral borítanak be mindent, károsítják a természetet, s még a vidék vadállo-mányát is megzavarják. Az önkormányzatokat - miként azt Nyakas István Gutorfölde polgármestere mondja - mindezen kívül más is zavarta. Nehezményezték azt, hogy a területet bérlő osztrák klub - amelyet Karl Berr fia vezet - szedte be a motorosoktól a részvételi díjakat, utánuk Ausztriában fizették meg az adót, így a helyi önkormányzatok és a magyar állam is bevételtől esett el.

- Nem akartuk összerúgni a port Berr úrral, hiszen mindkét falunak és a helyi vállalkozóknak, szobakiadóknak is szüksége van a turizmusra. Ezért megkértük, hogy az adófizetés miatt hozzon létre egy magyar céget a rendezvény szervezésére, mutassa be az összes engedélyt, a pályát pedig a lakóházaktól távolabb jelölje ki - mondja Nyakas István. - Karl Berr azonban ekkor már nem volt partner a tárgyalásokban. Nem akart módosítani a pálya nyomvonalán, elzárkózott minden változtatás elől, így megromlott a kapcsolatunk.

Miután az önkormányzatok nem jutottak egyezségre az osztrák férfival, Csertalakos és Gutorfölde polgármestere a motorosok ellen fordult: a hatóságok segítségét kérték, hogy véget vethessenek a rendezvényeknek. Azonnali intézkedést kértek a rendőrségtől, az ügyészségtől, a környezetvédelmi hatóságtól - ám nem jártak sikerrel. A polgármesterek szerint a hatóságok rendre tehetetlennek bizonyultak, mert a találkozókat az osztrák férfi magánterületén tartották, így pedig nem lehetett vele mit kezdeni. A helyi körjegyzőségen végül azt találták ki: a védett növények - például gyertyános tölgyesek, erdei ciklámenek, szártalan kankalinok - megóvása érdekében természetvédelmi oltalom alá helyezik a települések külterületét, így az osztrák férfi földjeit is. A védettség pedig - függetlenül attól, hogy magán- vagy közterületről van szó - kizárja a motorozást. Csertalakoson már védetté nyilvánították a külterületet, s mint azt a helybeliek mondják, néhány hete már nem láttak ott motorosokat. Gutorföldén arra számítanak, hogy náluk is rövidesen meglesz a természetvédelmi oltalom.

Amikor Karl Berrnek összegezzük a polgármesterek álláspontját, sokáig hallgat. Aztán megered a nyelve. Állítása szerint Gutorfölde polgármesterével éveken át közösen tervezték, hogy miként lehetne a faluban fellendíteni az idegenforgalmat, s végül az ő egyetértésével, támogatásával kezdte el a motorostalálkozók szervezését. A gondok szerinte akkor kezdődtek, amikor négyen-öten szóvá tették, hogy túlságosan zajosak a motorok. Karl Berr szerint új útvonalat nem tudtak kijelölni, viszont a panaszok után kínosan ügyeltek arra, hogy temetések, misék idején, ünnepnapokon ne motorozzanak.

- Felháborító, hogy a rendezvények engedélyezése körül és adóügyekben is vádaskodnak. A földemen zártkörű rendezvényeket tartunk, s noha ezekhez nem kell engedély, én minden egyes alkalommal előre jeleztem a találkozókat, túrákat a rendőrségnek. Egy nemrégiben lezárult APEH-vizsgálat pedig mindent rendben talált - mondja Karl Berr, majd úgy folytatja: - Megszerettem Gutorföldét, segítettem, ahol tudtam. Hat hektár földet adtam a falunak, hogy tavat létesítsenek, Salzburgból hoztam vendégjátékra focicsapatot, hogy lendítsünk a sportéleten, s Ausztriában megismerjék a községet. A múlt évben 600-700 vendégéjszakát töltöttek a környéken a motorozásban érintett turisták.

Karl Berr mindehhez hozzáteszi: ő nem adja föl. Arra a megjegyzésre, hogy úgy tűnik, a polgármesterek sem, hiszen a természetvédelmi oltalom bejegyeztetése is ezt bizonyítja, annyit mond: jogászokkal fogja megvizsgáltatni, hogy jogszerűe a védetté nyilvánítás.

Gutorföldén járva hamar kiderül, hogy a terepmotorosok ügye erősen megosztja a lakosságot. Egy traktort vezető fiatalember például azt mondja: őt egyáltalán nem zavarták a motorosok, sőt olykor maga is szívesen megnézte őket. Nem ilyen megértő viszont egy idősebb férfi, aki szerint az önkormányzat éppen olyan hibás a kialakult konfliktusban, mint az osztrák férfi és motorosai. Szerinte nagyon furcsa, hogy senki nem gondolt arra a hivatalban korábban: a motorosturizmusért nagy árat kell majd fizetnie a falunak. Okosabb lett volna - folytatta mondandóját -, ha a falu közelébe sem engedik a motorosokat. A gutorföldi nyaralójában pihenő osztrák Horak Reinhold úgy fogalmaz:

- Berrt csak látásból ismerem, és motorozni sem szoktam, mégis a krosszozók pártján állok. Én is hallottam a gépeket, de azok korántsem voltak olyan zajosak, mint azt egyesek állítják. Az meg egyébként sem járja, hogy örülünk a motorosoknak, amikor költenek, de utáljuk őket, amikor motoroznak!

Sasvári Sándortól, a Magyar Motorsport Szövetség szakágvezetőjétől megkérdeztük: milyen engedélyekre van szükség ahhoz, hogy terepmotoros találkozót lehessen szervezni? Nos, a hivatalos versenyeken, találkozókon egyebek mellett pályabírókról, orvosokról kell gondoskodni, illemhelyeket kell biztosítani, s engedélyeket kell szerezni például az ÁNTSZ-től, a tűzoltóságtól, továbbá a Magyar Motorsport Szövetségtől. Ha magánterületen tartanak - úgymond - zártkörű találkozót, akkor a szervezőnek nem kell engedélyeket bemutatnia, elég, ha annyit mond: "A földemen az motorozik, akinek megengedem." A Nyugat-Dunántúlon népszerűek a zártkörű, engedély nélkül szervezett terepmotoros rendezvények.