Ebben a cikkben feltettem a kérdést: miért tűntek el a Balatonból az algák a tápanyagbőség ellenére? Miért nem zöldül be a tó? A válaszom: a toxikus cianobaktériumok méregtermelése akadályozza az algák elszaporodását. Ezek a mérgek a magasabb rendű élőlényekre, így az emberre is veszélyesek, ideg- és májmérgek. A megnövekedett méregkoncentráció a világ több pontján (Brazíliában, Ausztráliában), ahol ezt tétlenül nézték, végül tömeges halálhoz vezetett. Európában egyre több helyen jelennek meg a toxikus kékalgák (cianobaktériumok).

Hogyan lehet azt állítani, hogy kiváló a vízminőség, amikor a cikkben nyilatkozó laboratóriumvezető szerint bőrkiütést, hasmenést okozhat?! Hogyan lehet az LC50 értéket (néha négyszeresen) meghaladó vizet fürdésre javasolni?! (Az LC50 az a méregkoncentráció, melynél a kísérleti állatok 50 százaléka egységnyi idő, például 24 óra alatt elpusztul.)

Az illetékes "megnyugtat" mindenkit, hogy a halálos adaghoz rengeteget kellene meginni a Balaton vizéből, de arról nem beszél, hogy a parti kőszórás előtt összegyűlt algahabban a toxin feldúsul. Pont ott, ahol a kisgyerekek pancsolni szoktak!

Az elmúlt tizenkét évben egyedül kiabáltam, hogy addig kell lépni, amíg a toxicitás szintje alacsony. A médiában nyilatkozó kutatók pedig kórusban zengték, hogy kiváló a vízminőség, menjen mindenki fürödni.

Tizenkét év meséje után a MTA és a MeH konferenciáján hirtelen elkezdtek a toxicitásról beszélni, mérési adatokat közölni. Ismertették a tavalyi toxicitási adatokat, és valahonnan elővarázsolták az 1995-1996-os vízminták toxicitási eredményeit. Emlékeztetőül: '95-ben volt a nagy angolnapusztulás, melynek oka a tünetek alapján mindenki szerint idegmérgezés volt.

Miért tizenkét évvel később tájékoztatják a kormányt ezekről az adatokról? Most már értem, hogy 1996-ban, amikor az akkori miniszterelnököt előre figyelmeztettem a tíz hónappal később, 1997-ben bekövetkezett kis-balatoni halpusztulásra, miért nem tudott megfelelő lépést tenni. Levelezésünkből kitűnik, hogy Horn Gyula az államigazgatási eljárási rendnek megfelelően kiszignálta az ügyet az illetékesekre, akik - a válaszlevél tanúsága szerint - úgy tájékoztatták őt, hogy semmilyen ökológiai katasztrófa nem várható. Azóta is ilyen tájékoztatást kapnak a miniszterelnökök és a sajtó.

Akkor hát miért ez a hirtelen beismerés? A válasz ott van az előadásban: a mért értékek már túl magasak ahhoz, hogy hallgatni lehessen róluk.

Nem akarom az olvasót szakmai részletekkel terhelni, de igen valószínű, hogy a mostani mintavételi metodika hibás, és a helyzet még súlyosabb!

Kidolgoztam a katasztrófa elhárításának módját. Nemcsak ökológiai rekonstrukcióra van ehhez szükség, hanem az ökológiai adottságokhoz illeszkedő, azokat támogató, védő gazdasági és idegenforgalmi struktúrákra is, mert csak ez lehet a stabil alapja egy prosperáló vidéknek egy tiszta vizű tó körül.

A szerző ökológus, kutató biológus