– Reméljük, élvezi a show-t – ígér remek szórakozást a csütörtök éjjel szavazatszámláló-központtá átlényegülő Royal Highland Centre portálján virító tábla. Az intézmény mentségére szóljon: valószínűleg nem gúnyolódik, hisz nem a népakarat összesítésére, hanem kiállításokra és egyéb efféle műsorszámokra szakosodott, a vokscentrumot az utolsó pillanatban telepítették ide. Ennek ellenére, a magyar újságíró valóban élvezné a produkciót – ám összességében nincs mit. Egyrészt hajnali ötkor a skótok új nemzeti büszkesége, a frissen beállított szavazatszámláló rendszer összeomlott, így csak péntek késő délután derül ki az eredmény Edinburgh bizonyos körzeteiben. Másrészt a választás előtti héten nem történt semmi – persze megeshet, hogy Skóciában is magasra hágtak a politikai indulatok, csak éppen a balkáni típusú korteshadjáratokon edződött pannonzsurnaliszta ingerküszöbe túl magas.

Sokan párban

Itt meg jámbor a kampány, békés az utca. A Zöldek plakátocskáját teljes természetességgel fogja politikai szendvicsbe a Munkáspárt (Labour Party) és a Skót Nemzeti Párt (Scottish National Party) logója – errefelé egyik formáció aktivistái sem indulnak a „tépjünk le minél több rivális plakátot” műsorszámban. Plakátügyben egyébként sincs kilengés, a tacepaók csak az utcai lámpaoszlopokon hirdethetik az igét: és onnan sem a végtelenségig. A pártoknak a választás után a lehető legrövidebb időn belül „táblamentesíteniük” kell, nem véletlen, hogy errefelé nem csirizelnek, hanem a csípőfogóval gyorsan átvágható kábelkötegelővel rögzítenek.

Dudaszó üti a politikust

Ami az egyéb politizálásra alkalmas felületeket illeti, parázs vita csak a kivetítőknél alakul ki – és csak a kocsmákban. A legolvasottabb skót napilap szerkesztőségének otthont adó épület aljában üzemelő vendéglátóipari egységben a csapos ugyan hajlandó bekapcsolni az óriási plazmatévét, ám hangot nem ad, hisz akkor le kellene halkítania a rádióból sikoltó dudaszót. Így az egyetlen politizálásra szomjazó vendég csak szájról olvasva ismerkedhet a Zöld párt programjával. Egy másik szeszelő intézményben – ahol már beszélnek is a kivetítők – szolid közelharc dúl az ülőhelyekért. De itt sem a politikai prófétákat szeretnék jó szögből figyelni, hanem a Liverpool és a Chelsea, illetve az AC Milan kontra Manchester United meccset. Szóval a skótok nem hajlandók megbolygatni életritmusokat holmi választásért, ezt jelzi, hogy hétvégéjüket sem áldozzák fel a szavazásért; a bevett gyakorlat szerint általában csütörtökön munka előtt és után, vagy ebédidőben kocognak el az urnákhoz.

Kinek a függetlenség, kinek a füst

Pedig a tét nem kicsi, nem véletlenül aposztrofálta a voksolást Jack McConnell (a véget érő ciklus első minisztere, azaz miniszterelnöke) a legforróbb választásnak. És tényleg, az előretörő SNP kilépne a jelenlegi politikai, sőt a jelenlegi alkotmányos berendezkedés keretei közül, és független Skóciát akar. (Egyesek kevesebb is beérnék, a Publican Party például már azzal is, ha nem a kocsma – pub - elé űznék, csak különteremben rekkentenék el a dohányzókat.)

Saját lónak drága a háta

Az esetlegesen független „hogyan továbbról” azonban egyelőre mindenki csak találgat. Azok, akik továbbra is a nagy-brit akolban tartanák Skóciát, azzal érvelnek: a leszakadás után nem járni ki az országban automatikusan az uniós tagság, vámok, illetékek terhelnék a skót szolgáltatásokat; az összezsugorodott piac meggátolná a hazai cégek megerősödését, terjeszkedését; a most közös egészségügyi, oktatási, közigazgatási rendszert újra kellene szervezni és fenntartása jóval nagyobb terhet jelentene az immár csak skót polgároknak. (Ráadásul a skót hatékonyságról a skótoknak is meglehet a véleményük: a Parlament 1999-ben átadott új épülete az eredetileg tervezett negyvenegykétmillió helyett több mint 430 millió adófontjukba került.)

A highlander nem retten

Az elszakadás pártiak viszont abban bíznak, hogy nyersanyagkészlete és irgalmatlanul fejlődő idegenforgalma miatt megáll a saját lábán is országuk – anélkül, hogy markánsan zuhanna az életszínvonal. A legtöbben a Zöld Szigettel példálóznak, mondván, ha az íreknek sikerült, akkor nekik is fog. – Skócia mindent túl élt, miért pont a szabadságot ne élné túl – magyarázza egy fiatalember a Felföld „fővárosában”, Invernessben. Egy másik „highlander” szintén nem alszik nyugtalanul, szerinte egy független Skóciában is mindenkinek lesz munkája, az edinburghiak – az ő olvasatában a lesajnált déliek – csak azért aggódnak a szociális ellátórendszer miatt, mert lusták dolgozni, egész nap csak isznak, miközben jajgatnak, hogy a lengyelek elviszik előlük az állásokat (a skót főváros bő félmilliós lakosságának lassanként tizedét adják a lengyelek).

Újra a régi

A választási központban mindenesetre angol (pardon, skót) hidegvérrel fogadják az esetleges drasztikus váltás lehetőségét. Érzelmeit egyébként csak egyetlen – vélhetően változáspárti – ember nem tudja kordában tartani. Ám miután hurrogni kezd egy szocialista képviselő győzelmének kihirdetését követően, a rend őrei seperc alatt kitessékelik a teremből. Amúgy képviselők köszönik egymásnak a korrekt kampányt (a korrektség a jelek szerint divat errefelé, az összes vokscédulát a centrumba szállítják, és kivetítők nyilvánossága előtt számolják), illetve a liberális demokraták paroláznak nemzetiekkel, „munkásokkal”, vagy épp konzervatívokkal. Tehetik, itt valóban ők lehetnek a mérleg nyelve. A helyi elemzők szerint nyitottak a munkáspárti koalícióra és a nemzetiektől sem zárkóznak el – bizonyos feltételek teljesülése esetén. Ha az SNP-vel lépnek frigyre, akkor annak időre jegelnie kell legfontosabb választási ígéretét, a függetlenséget. Skócia elszakadásáról ugyanis csak népszavazás dönthet, a liberális demokraták azonban legalább egy ciklussal odáznák a referendumot. De valószínűleg szó sem lesz itt elszakadásról, a várakozással ellentétben az SNP ugyan megszorította a Labourt, de fölé kerekedni nem tudott, így a jövőben a liberális demokraták vélhetően kitartanak korábbi koalíciós partnerük, a Munkáspárt mellett.

A parlamenti mandátumok megoszlása 2003-tól mostanáig:

Skót Munkáspárt: 50

Skót Nemzeti Párt: 27

Skót Konzervatív és Unionista Párt: 18

Skót Liberális Demokrata Párt: 17

Skót Zöld Párt: 7

Skót Szocialista Párt: 6

Skót Idősek Egységpártja: 1

Függetlenek: 3

Alex Salmond, a Skót Nemzeti Párt vezetõje - Skóciában elõre törtek