A bizonytalan forrású állításokra - miszerint napjaink marihuánája egy egészen más, veszélyesebb drog, mint a tíz évvel ezelőtti fű - tényként hivatkoztak Magyarországon még a parlamentben is, ahol nemrég vitatták meg a magyar nemzeti drogstratégia végrehajtásának kérdéseit. Hoffman Rózsa KDNP-s képviselő például egyenesen felszólította a kormányt, hogy a cikk nyomán kérjen bocsánatot "liberális" drogpolitikájáért. Ezzel szemben sem a sajtó, sem a politika nem vette tudomásul azoknak a szintén brit tudományos vizsgálóbizottságoknak a nemrég nyilvánosságra hozott jelentéseit, melyek jóval fontosabb tanulságokkal szolgálhatnak az útkereső hazai drogpolitika számára.

Az Egyesült Királyság drogpolitikai bizottságának (UKDPC) A brit drogpolitika analízise című tanulmánya tizenkét nemzetközileg elismert szaktekintély munkájának eredménye. Nem kizárólag a drogjelenség egy szűk, speciális vonzatát kutatják, hanem az államnak és a társadalomnak a drogjelenség egészére adott komplex reakcióit elemzik és rendszerezik. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mivel sokan megpróbálják a drogpolitika problematikáját a veszélyes/ártalmatlan, tiltás/támogatás ellentétpárokra redukálni, és hajlamosak meszszemenő politikai következtetéseket levonni különféle természettudományos kutatások összefüggéseikből kiemelt eredményeiből. A UKDPC ezt a hibát nem követte el: módszeresen megvizsgálták a különféle illegális drogok fogyasztási trendjeit, az azokkal együtt járó közegészségügyi, szociális és gazdasági ártalmak természetét, illetve a kormányzat e jelenségekre adott politikai válaszainak hatékonyságát. Ugyanolyan kíméletlen pontossággal mutatnak rá a brit drogpolitika hibáira, mintha egy vállalat könyvelését vizsgálnák, hiszen a drogpolitikai beavatkozásoknak végső soron nem a tévénézők morális megnyugtatása a célja, hanem hogy jól meghatározott mutatók szerint eredményt mutassanak fel.

Nagy-Britannia tízéves nemzeti drogstratégiája a fiatalkori drogfogyasztási trendek csökkentését, a kezelésbe kerülő droghasználók számának 100 százalékos növelését és a droggal kapcsolatos ártalmak csökkentését írta elő. A kutatók rámutatnak arra, hogy a jelenlegi keretek között a drogpolitika képtelen komolyan befolyásolni a droghasználat mértékét, viszont jelentős eredményeket érhet el a kezelés és az ártalomcsökkentés területén. A brit kormány az utóbbi években drasztikusan növelte a kezelési programok pénzügyi támogatását, és új programokat is kialakítottak. Ez magyarázza többek között azt, hogy a kezelésbe kerülők száma valóban megduplázódott az elmúlt tíz évben. A különféle szolgáltatások nagyban hozzájárulnak a bűnmegelőzéshez és a HIV-prevencióhoz is. A bizottság ugyanakkor kétségét fejezi ki azokkal a "szent tehénként" kezelt beavatkozásokkal kapcsolatban, amelyek hatékonyságát politikai körökben nem illik firtatni. Ilyen például az iskolai prevenció, amely a hatásvizsgálatok szerint nem ért el számottevő sikereket abban, hogy a diákokat eltántorítsa a drogok kipróbálásától - bár a késleltetésben és az ártalomcsökkentésben lehet pozitív hatása. Hasonló kételyek merültek fel a büntetőjogi kínálat- és keresletcsökkentés hatékonyságával kapcsolatban is, mert bár a kormányzat egyre több pénzzel és egyre fejlettebb technológiával igyekszik az illegális drogpiacot visszaszorítani, annak méretei folyamatosan nőnek. A fokozódó büntetőjogi szigor miatt 1994 és 2005 között 111 százalékkal nőtt a kábítószerrel való visszaélés miatt bebörtönzöttek száma, akik átlagosan 29 százalékkal hosszabb börtönbüntetést kapnak. Az elrettentés azonban nem veheti fel a versenyt az évente mintegy 5 milliárd fontos illegális drogpiac által kínált tetemes profit csábításával. Az illegális drogok könnyebben és olcsóbban beszerezhetők, mint tíz évvel ezelőtt. (A heroin utcai ára például 2000 és 2005 között több mint 20 százalékkal csökkent.) Az sem bizonyítható, hogy egy adott szerrel kapcsolatos büntetőjogi szigor csökkentése a drogprobléma súlyosbodásához vezetne: hiszen amióta 2004-ben a cannabis a kevésbé veszélyes kábítószerek kategóriájába került, az előzetes félelmekkel szemben nem nőtt, hanem csökkent fogyasztóinak az aránya. Ez a tény tanulságos lehet például Pettkó András MDF-es képviselő úr számára, aki a parlamenti vita során arról beszélt, hogy növelni kell a kormány által szerinte elhanyagolt kínálatcsökkentésre fordított összegeket és a büntetőpolitika szigorát.

Szó sincs róla, hogy az állami beavatkozásoknak ne lenne értelmük a drogpolitika terén. A szociálpolitikában gyakori, hogy a valódi megoldások kézenfekvőek, mégsem találjuk meg őket, mivel magát a problémát is rosszul látjuk - avagy rosszul akarjuk látni. A drogpolitikát például még mindig a drogmentes társadalom utópikus víziója határozza meg. Jelenleg szinte minden politikai beavatkozás arra irányul, hogy a drogjelenséget teljes egészében száműzze a látóterünkből. A Jó és a Gonosz erői között vívott szüntelen sziszifuszi harc ez, amelyben az állam heroikus küzdelmet folytat a drog ezerfejű hidrájával: bár végső győzelmet sosem arat, mégsem fogadhatja el a szörny puszta létezését sem. Pont ez a tagadás az, ami a sikeres drogpolitika útjában áll - vallja egy másik, a brit drogpolitikát vizsgáló tudományos bizottság, amelyet a Művészeteket Támogató Királyi Társaság (RSA) hozott létre különféle szakterületek tudósaiból. Konklúziójuk szerint "a drogpolitikánknak a dohány- és alkoholpolitikához hasonlóan a használat szabályozására és az ártalmak megelőzésére kellene koncentrálnia, nem pedig a használat betiltására. Az illegális drogokat az alkohollal, a dohánnyal és a receptre kapható gyógyszerekkel együtt, egységes keretben kellene szabályozni." A hidra el nem pusztítható, de megszelídíthető. Bár ez a következtetés a közvélemény számára jelenleg még megemészthetetlennek tűnik, a politikai döntéshozóknak mégis számos tanulsággal szolgálhatnak a brit bizottsági jelentések.

Például: a) jóval több államilag finanszírozott, multidiszciplináris kutatásra van szükség, mivel a drogjelenséget nem lehet hatékonyan kezelni, amíg csak egy szűk részletét ismerjük. b) be kell fejezni a büntetőjoggal való játszadozást és az epidemiológiai trendek politikai természetű, spekulatív értelmezését, a droghasználókat pedig mentesíteni kell a büntetőjogi fenyegetés költséges és igazságtalan szigorától. c) bizonyítottan hatékony közösségi szolgáltatásokat (például a Pettkó úr által szintén kritizált tűcserét, vagy a szégyenletesen csekély számú metadonprogramokat) fejleszteni, terjeszteni kell.

Sárosi Péter
Társaság a Szabadságjogokért