A nagyhatalmak kozmetikázni akarták a klímajelentést
A klímaváltozás most történik, nem a jövőben - összegezte a súlyos megállapításokkal teli ENSZ-jelentést Neil Adger, a brit dokumentum vezető brit szerzője.
Vezető klimatológusok szerint gyorsabb és keményebb változások várhatóak, mint amire korábban számítottak, különösen Afrika és Ázsia területén. A jelentés 2001 óta a legjelentősebb tanulmány a klímaváltozás egyes térségekre vonatkozó, várható hatásairól.
Egyes küldöttek szerint bizonyos kritikus részeket kihagytak a nyilvánosságra hozandó szövegből. Gary Yohe, a jelentés egyik szerzője szerint Kína, Oroszország és Szaúd-Arábia akadályozta leginkább, hogy az 1400 oldalas jelentésből készülő huszonegy oldalas összegzésben megállapodjanak, amelyben az áll, hogy a legszegényebb országokat fogja leginkább sújtani a klímaváltozás.
Kína például ellenezte, hogy a szövegbe belekerüljön az a passzus, miszerint "nagyon nagy biztonsággal állítható", hogy a klímaváltozás máris érint sok természeti rendszert minden kontinensen és néhány óceánban. Kína ugyanis a második legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó az Egyesült Államok után.
Az Egyesült Államok delegációja ellenezte, hogy a szövegbe bekerüljön az a megállapítás, miszerint Észak-Amerika súlyos gazdasági veszteségekre számíthat a klímaváltozás következtében.
A jelentés ennek ellenére az eddigi legkeményebb ENSZ-dokumentum e téren, amely kimondja azt is, hogy az emberi eredetű üvegházhatású gázok, különösen a fosszilis energiahordozók égetéséből származó füst a legvalószínűbb okozója a felmelegedésnek. Megállapítja a szöveg azt is, hogy a változások következtében zuhanhat a terméshozam Afrikában, Európában viszont nagy hőhullámokat hozhat.
A jelentés szerint az éghajlathoz kapcsolódó természeti csapások száma növekedni fog, bár ez a tendencia nagy földrajzi változatosságot mutat. Sokfelé növekszik az áradások gyakorisága és nagysága. A hőmérséklet emelkedése miatt a jég- és hótakaró kiterjedése és vastagsága tovább fog csökkenni a tengereken, a hegységekben és az örök fagy területein. A változások hatására sok térségben fokozódik a mezőgazdasági terméseredmények ingadozása. A mérsékelt éghajlati zónákban és az attól az Egyenlítőig terjedő területeken egyre súlyosabbak lesznek a hőhullámok, emiatt emelkedik az elhalálozások száma és a negatív egészségügyi következmények valószínűsége. A hőmérséklet emelkedés hozzájárul a trópusi ciklonok erősödéséhez.
1,5-2,5 Celsius fok globális átlaghőmérséklet-emelkedés esetén a fajok 20-30 százalékát fenyegeti a kihalás veszélye. Egyes fafajok élettere máris északabbra tolódott, meghosszabbodott a növények tenyészidőszaka, új kórokozók, élősködők jelentek meg, például, észak felé egyre jobban elterjednek a kullancsok. A mérsékelt övi gyümölcsfák korábban teremnek, de az allergiát okozó pollenidőszak is hosszabbá vált. A vízhiány gyakrabban okoz terméskiesést a nyári forróságok miatt. Növekszik a jégeső kockázata.
Az éghajlatváltozás hatásai Európában is megfigyelhetőek. A folyók vízhozama növekszik Észak- és Nyugat-Európában. Délen jelentős vízveszteség várható, ám a téli áradások kockázatai e területeken sem csökkennek. A változások várhatóan Dél-Európát jobban fogják sújtani, mint Észak-Európát.
A kutatók szerint az éghajlatváltozásnak tulajdonított jelenségek, illetve tendenciák közül több már hazánkban is kimutatható. Ilyenek az árvíz- és aszálykockázat növekedése, az új kórokozók megjelenése, a hőhullámok gyakoribbá válása, de a fafajok változására is utalnak jelek. A csapadékhullás, a csökkenő évi összmennyiség mellett intenzívebbé vált a Kárpát-medencében.
Feltehetőleg a vízhez jutás és a vízmegosztás kritikus kérdés lesz a jövőben, különösen, ha a mennyiségi szélsőségekkel (árvíz, aszály) összefüggő vízminőségi veszélyeket is figyelembe vesszük. A vízkészletek Európa területén nagyon változatosan alakulnak. A század végére a vízhozam akár a negyedével is növekedhet Észak-Európában (a 47°-tól északra), míg Dél-Európában akár a harmadával is csökkenhet.
Rövidebb időszakra (mintegy 2020-ig) a vízhozamot még döntően az éghajlat változékonysága (gyakori szélsőségei) fogja alakítani, kevésbé az éghajlati átlagértékek megváltozása. A folyók nyári kisvízhozamai akár 50 %-kal is csökkenhetnek kontinensünk középső és 80 %-kal déli területein. A talajvíz utánpótlása a közép- és kelet-európai térségben valószínűleg csökkenni fog, jobban a völgyekben és az alacsonyabb területeken (például az Alföldön). Az intenzív, rövid idejű esők gyakoribbá válása miatt a hirtelen árhullámok kockázata lesz nagyobb mértékű. A változások növelik az árvizek kockázatát az egész térségben és gyakori vízhiányos helyzetek várhatóak, főként Európa a déli területein.
A változó helyzethez való alkalmazkodás egyik eszköze a hegy- és dombvidéki víztározás kiépítése megfelelő méretű és megfelelő sűrűséggel elhelyezett víztározókkal, illetve az alacsonyabb területeken gátak építése és erősítése. De több más megoldás is létezik, például a hazánkban is alkalmazandó vésztározók. Egyúttal a korai előrejelző rendszerek fejlesztése is kívánatos, különösen a hirtelen árhullámok tekintetében.
Az északi erdőhatár a tundra rovására kitolódik, délen viszont feltehetőleg az erdőterületek csökkenésével kell számolni. A tűlevelű erdőket lombos erdők váltják fel, kártevő bogarak terjednek észak felé. Azáltal, hogy a fák elszakadnak azoktól a helyektől, ahol őshonosak, a sérülékenységük növekszik. A hőmérsékletben és a tenyészidőben bekövetkezett változások miatt északon a fagykárok csökkenhetnek télen, valószínűsíthetően változatlanok lesznek tavasszal és növekszenek ősszel. A biomassza és a nettó produktivitás mennyisége nagyobb lesz. A déli területeken megnövekszik az erdőtűz veszélye, ami a cserjések előtérbe kerülését okozza a fák rovására.
A növénytermelés kettős hatás alatt áll: a különböző meteorológiai paraméterek változása és a növekvő széndioxid szint okozta nagyobb terméshozamok (széndioxid trágyázás) együttes eredményeként Európa egészében a mezőgazdasági termelés valamelyest növekszik. A termesztés technológiai fejlődéséből adódó lehetőségeket a szakértők jelentősebbnek becsülik az éghajlatváltozás hatásainál. Így összességében a növénytermesztésben növekedés prognosztizálható a fenti tényezőkön kívül azért is, mert több, jelenleg a déli régiókban termesztett növény számára a kedvező éghajlatú területek száma 30-50 %-kal megnőhet.
A fűtési energiaigény nagyfokú csökkenésével számolnak a szakértők, de negatív energetikai hatásokra is számítani kell. Így a vízienergia potenciáljának a csökkenésére, a nyári hűtési energiaigény növekedése, ami akár meghaladhatja a téli fűtési energiaigény csökkenését is.
Az emberi egészséget közvetlenül is érinti az éghajlatváltozás. Valószínű, hogy növekszik a meleg okozta halálesetek száma, de vélhetőleg a viharok, hirtelen árhullámok és a tengerparti áradások is egyre több kárt okoznak. Újabb és újabb kórokozók jelennek meg az eddigi elterjedési területeiknél északabbra. Máris érzékeljük például a kullancsok elterjedését, de esetleg a malária is megjelenhet Európa bizonyos területein. A hőmérséklet emelkedése kihat a levegő minőségére is. Gyakoribb lehet a fotokémiai szmog, megváltozhat az allergén pollenek légkörben tartózkodási időtartama.
A közlekedésben is várhatóak változások. A hőség rongálja az utakat, vasutakat, áradások idején az utakban okozott károkon kívül, a víz fontos alagutakat zárhat el. A nagy szélsebesség megrongálja a villanyvezetékeket, megbéníthatja a légi közlekedést. Az aszály a folyami hajózást nehezíti, viszont a magasabb szélességeken a sarki jégtakaró olvadása javítja a tengerhajózás helyzetét.
Az éghajlat által érintett területek közül komolyabb változások várhatóak a turizmusban. Ez több országban, így hazánkban is, jelentős bevételi forrás, aminek a fejlesztése függ a jövőbeli kereslettől, ez utóbbi pedig például az időjárási körülményektől. A nyári idény tekintetében Európa déli területei valószínűleg vesztesek, az északiak talán nyertesek lesznek.
(forrás: MTI, KVVM, OMSZ, Reuters)
