A jobboldaliakból álló sokadalom antikommunista karneváljában minden gond nélkül egyesültek demokraták és fasiszták – márpedig ez a dolog természetéből következően nem tett jót a jobboldali demokratáknak. Egy hordó trágyába hiába önt az ember egy pohár bort, az nem segít. De akkor sem járunk jobban, ha van egy hordó borunk, és abba kerül bele egyetlen kanál fekália. Márpedig az idei március 15-én nemcsak egy kanállal került bele…

A vitathatatlan mélypont azonban az ünnep délutánján következett, amikor az antifasiszták veresége a szó szoros értelmében látványossá vált. Akiben él még némi távolságtartás a 20. század közepén szégyenbélyeggé vált jelképek iránt, az nem feledheti a Fidesz gyűlésén a trikolórok erdejében tömegével lobogtatott árpádsávos zászlók látványát. Ez akkor is tragédia, ha a Fidesz-vezetők tódításnak hangzó negyedmilliós tömegbecslésénél, vagy az MTI kétszázezres becslésénél jóval szerényebb, 50-100 ezres tömeg állt az árpádsávok alatt.

2007 tavaszán végképp egyértelművé vált: a 20. század tanulsága, a demokratáktól a fasiszta-náci-hungarista embertelenség árnyékát is távol tartani követelő parancs egyáltalán nem korlátozza a magyar jobboldalt. Nem hat azokra, akikre kellene. Van, akit untat a “szimbólum-háború” (mint például Rogán Antalt), és van, aki tekintélyét arra használja (mint például Orbán), hogy szorongásgátló magyarázatokat kínáljon híveinek, hogy azok nyugodt lelkiismerettel emelhessék magasba – magukat azért továbbra is demokratának gondolva – a nyilasterrorhoz kapcsolódó szimbólumot.

Ennek az egész ultrajobbos nyomulásnak ugyanakkor van egy szembetűnő sajátossága: a fasizmus manapság úgy üli torát errefelé, hogy közben keresve sem találunk olyan – akár tele szájjal mocskolódó – honfitársat, aki nyíltan fasisztának nevezné magát. Fasizmus fasiszták nélkül. Antiszemitizmus antiszemiták nélkül. Cigányozás cigánygyűlölők nélkül. Itt senki sem “a” zsidók, “a” cigányok ellen uszít, legfeljebb, “egyesek”, a “bűnözők”, a “kártékonyak”, az “idegenszerűek”, “idegenszívűek”, a nem “magyar hitűek” ellen… Márpedig “azt szabad”, ettől ő még gáncs nélküli demokrata marad. Talán van, aki ezt is hiszi magáról, de velünk mindenképpen ezt akarja elhitetni.

S valóban, miért is ne vélhetné így, amikor a legnagyobb ellenzéki párt védőernyője alatt sok tízezres példányszámban olvashat olyan uszító és gyűlölködő szövegeket, amelyek a nép körében egyébként még a kocsmák közül is inkább csak a lepusztultabbakban honosak.

Igaza van persze Rogán Antalnak, vagy az egészre legyintő “utca emberének” – ez tényleg szimbólumháború. Közvetlenül semmit sem határoz meg életünkben. Abban viszont Gyurcsány Ferencnek van nagyon igaza, amit a Parlamentben a Fidesz szemére vetett: az, amit ők művelnek (legalább egy évtizede már), annak lényege, hogy “a komcsikkal” – és ezen legfőképpen a baloldali demokratákat értik – szemben bárkit, akár a fasisztákat is szövetségesüknek tekintik. Márpedig egy demokratától éppen a fordítottját kell megkövetelnünk. Nincs olyan, nem lehet olyan választási érdek, amely megmagyarázhatná, hogy egy demokratikus politikai erő demokratikus parlamenti ellenfelével szemben a szellemi és politikai szélsőséget választja. Nem fogadhatja el „külső támogatását” (mint az Orbán-kormány Csurkáékét 1998-tól), nem tűrheti el jelenlétét parlamenti frakciójában (mint például Wittnerét a jelenlegi ciklusban), és nem vonulhat velük együtt az utcákra, mint a Terror Háza szégyenletes megnyitója óta az idei március 15-éig annyiszor. Ha a populisták és/vagy szélsőjobbosok önállóan megméretik magukat a választásokon, és 5-10-vagy akár 15 százalékkal bejutnak a padsorokba, az baj, az komoly figyelmeztetés a demokratikus köztársaságnak, de nem lehet ok arra, hogy demokratikus párt nyíltan vagy burkoltan együttműködjön velük. Nem lehet erre elegendő ok a “komcsik” elleni hisztérikus, engesztelhetetlen gyűlölet. (A saját táboruk szélsőségeseitől persze nemcsak a jobboldalon kötelező elzárkózni. Ennek a parancsnak a baloldal számára is kötelező érvénye van. Közeli példa: Csehországban stabilan 10 százalék fölötti eredménnyel koalícióképtelenek a kommunisták.)

Ébresztő

Akárcsak a szélsőjobb veszély erősödösének szakaszaiban – így például a második világháborúra készülő nácizmus idején -, ma is veszélyt jelentenek azok a konzervatívok, akik vonakodnak határozottan kiállni az új formákban felbukkanó szélsőjobboldallal szemben. Veszélyesek azok a nagy konzervatív pártok, amelyek a "nemzetiradikális" és más hangzatos jelzők mögé bújó szélsőséges szövetségeseket keresnek - mert "isten ments, hogy a liberálisokal, szocialistákkal vagy más baloldaliakkal kerüljenek egy táborba". Veszélyesek azok a konzervatív pártok, amelyeket annyira elvakít antikommunizmusuk , és a nacionalizmus és antiszemitizmus iránti elnéző hajlamuk, hogy ezen a közös értékalapon akár a szélsőségesek is számíthatnak támogatásukra. S veszedelmesek azok a konzervatív pártok, amelyek képtelenek a szélsőjoboldallal szembeni gyanakvásra, sőt, következetesen hajlandók a legjobbat feltételezni róluk.

Demokráciánk önvédelmi képességét lerontja, hogy a magát európainak tekintő jobboldal korántsem egységesen vélekedik a nácikról-fasisztákról-hungaristákról. Utóbbiak pontosan látják ezt, és ki is használják.

Churchill: Az orosz ügy minden szabad nép ügye a földgolyó minden szegletén

Alig múlt el az árpádsávos Fidesz-gyűléssel meggyalázott március 15-e, a nagy ellenzéki párt vezetői gondoskodtak az újabb gyalázatról. Nem elég, hogy 2005-ben,a Fidesz fővárosi frakcióvezetője, Kupper András  közleményben szólította föl a szocialistákat, hogy ne ünnepeljék meg a főváros felszabadulásának évfordulóját, a magyar bíróságnak az elfogadhatatlan eszmék mentegetői számára nem először nyújtott segítségre támaszkodva most Navracsics frakcióvezető nem átallja lemondásra felszólítani azt a Szigeti Pétert, aki aláírta a Kupper megmozdulása elleni antifasiszta tiltakozást.

Talán legjobb, ha Kuppernek, Navracsicsnak vagy bármelyik eltévedt fideszesnek idézek egy hosszú részt Winston Churchill rádióbeszédéből, amelyet 1941. június 22-én intézett a britekhez és a világ minden népéhez. Nem árulom el, mi történt azon a napon: Navracsics úr, Kupper úr, nézzenek utána.

“A náci rezsim megkülönböztethetetlen a kommunizmus legrosszabb vonásaitól. Nincsenek egyéb céljai, egyéb elvei, csak a mohóság és a faji domináció. Kegyetlensége és vad agressziója hatékonyságban az emberi gonoszság minden formáján túltesz. Nem volt kitartóbb ellenfele a kommunizmusnak, mint én az elmúlt huszonöt évben. Nem vonok vissza egyetlen szót sem, amit mondottam róla. De mindez elhalványul a most kibontakozó látvány mellett. A múlt bűneivel, ostobaságaival és tragédiáival együtt szétfoszlik. Az orosz katonákat látom, amint szülőföldjük küszöbén állva védelmezik otthonaikat, ahol anyáik és feleségeik imádkoznak – mert bizony vannak idők, amikor mindenki imádkozik – szeretteik biztonságáért, a kenyérkereső visszatéréséért, bajnokuk, oltalmazójuk visszatértéért. Tízezer orosz falvat látok, ahol oly nehezen csikarják ki a földből a megélhetést, de ahol még ma is vannak ősi emberi örömök, ahol leányok kacagnak, ahol gyermekek játszadoznak. És látom undorítóan rárontani minderre a náci háborús gépezetet, kardcsörtető, bokacsattogtató, kicicomázott porosz tisztjeivel, ravasz és hozzáértő ágenseivel, akik csak nemrég félemlítettek meg, kötöttek gúzsba egy tucat másik országot. 

(...)

Egyetlen célunk van, egyetlenegy visszavonhatatlan szándékunk. Elszántuk magunkat, hogy megsemmisítjük Hitlert, és a náci rezsim legutolsó maradványát is. Ettől semmi sem tántoríthat el minket – semmi. Sohasem fogunk tárgyalni vagy alkudozni sem Hitlerrel, sem bandája egyetlen tagjával. Küzdünk ellene a szárazon, küzdünk a tengeren, küzdünk a levegőben, míg Isten segedelmével megtisztítjuk árnyékától a földet, és felszabadítjuk igája alól a népeket. Minden ember, minden nemzet, ha a nácizmus ellen harcol, elnyeri támogatásunkat. Minden ember, minden nemzet, ha Hitlerrel együtt masírozik, az ellenségünk. Ez nemcsak szervezett államokra vonatkozik, hanem quislingek gyalázatos fajtájának képviselőire is, akik a náci rezsim eszközeivé és ügynökeivé váltak, szembefordulva honfitársaikkal és szülőföldjükkel. Ezeket – ezeket a quislingeket -, akárcsak a náci vezetőket, ha nem végeznek velük tulajdon honfitársaik, amivel sok gondot takarítanának meg, a győzelem másnapján át fogjuk adni a szövetséges törvényszékek igazságszolgáltatásának. Ez a mi politikánk, ez kinyilvánított elhatározásunk. Ebből következik, hogy minden lehető segítséget megadunk Oroszországnak és az orosz népnek. Minden barátunkat és szövetségesünket a világ minden részén arra kérünk, hogy ők is ezt az irányvonalat válasszák, és tartsanak ki mellette híven és állhatatosan a legvégsőkig.

(…)

Az orosz veszély tehát a mi veszélyünk, és az Egyesült Államok veszélye is, aminthogy minden, a tűzhelyéért és otthonáért küzdő orosz ügye is minden szabad ember és szabad nép ügye a földgolyó minden szegletén. Okuljunk a leckéből, amire a kegyetlen tapasztalat egyszer már megtanított bennünket. Kettőzzük meg erőfeszítéseinket, és csapjunk le egyesült erővel, amíg van hozzá életünk és módunk.”

(forrás: SOHASE ENGEDJETEK! Winston Churchill legjobb beszédei – válogatta és szerkesztette unokája, W.S.Churchill. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006. pp.231-237)

További részletek a következő blogbejegyzésekben:

Mi a helyzet a szélsőbaloldallal? - Gyurcsány elhallgatott valamit

Hazafias és radikális jobboldal küzdelme

Churchill: “Ha Hitler a Poklot rohanná le, nekem a Sátánról is lenne egy jó szavam az Alsóházban!”

Megszállás? Felszabadítás? - az 1941. június 22-i Churchill-beszéd bővebben