Az idegen nyelven tudó olvasók, ha kedvük van próbára tenni magukat, a fenti szöveget a tetszés szerinti idegen nyelvre fordítsák, pontosabban, ferdítsék át. Ha sikerül összehozni, azon a másik nyelven érthető változat születik, és még jól is hangzik, akkor nagy karrier áll előttük: a magyar szerzők olasz, angol, német vagy akármilyen más tolmácsai lehetnek. Persze nem kell feltétlenül Gerlóczy Márton - olaszul most megjelent - Igazolt hiányzás című regényével kezdeni, bár állítom, hogy minél könnyebb a szöveg, annál nehezebb "áttenni", és minél nehezebb, kvázi annál egyszerűbb a nyelvi komplikációkkal való szenvedés.

Ha a szóban forgó részletet és az olasz változatot vesszük, csak a belváros, a társasház, a fogalmazás, a ponyvaregény, a zabigyerek és a mondatzáró igekötős szerkezet okoz fejtörést (mivel ezekre in italiano nincsen ennyire tömör egyszavas megfelelő), a hirtelen felindulásban bekövetkezett születésről már nem is beszélve. Puszta kekeckedésből: a belvárost azért nehéz olaszra fordítani, mivel ilyen szó nem létezik, van városközpont, van város szíve, de belváros nincsen. A be- és kibontakoztathatás hosszúsága pedig több mint valószínű szándékos mondatvég, olaszul is meg kell tartani. De hát ez a fordító munkája - Plautus óta tudjuk, hogy a másik nyelvre átíró saját művet hoz létre. "Az általam fordított Szophoklésznek semmi köze az eredetihez" - mondta a héten nem kis büszkeséggel az ókori tragédiaíró legújabb olasz fordításának szerzője, a kísérletezni szerető költő, Edoardo Sanguineti.

Természetesen alább is lehet adni, de a kezdő szintű nyelvtudó számára is magától értetődő, hogy a magyar "ezermester" vagy "fapina" terminust még elmagyarázni is nehéz, amikor Vámos Miklós Apák könyvének olasz fordítója a szótárt eldobva elkeseredésében telefonon kért tőlünk segítséget. És az ezermester nem személyre, hanem barkácseszközre vonatkozik.

Vannak azonban a legmélyebb tiszteletre méltó szent őrültek, a magyar kultúrát és nyelvet hazaszeretetből terjesztők, akik ahelyett hogy politikai, műszaki vagy jogi dokumentumokat fordítanának jó pénzért egyik nyelvről a másikra, ennek töredékéért műfordításra adják a fejüket.

Lásd Gerlóczy 33 éve Itáliában élő olasz fordítóját, Rényi Andreát, aki a Bang Jensen-ügyről szóló könyv után az Igazolt hiányzást tette le olaszul, most pedig már Pap Károly és Mérő László könyvein dolgozik. Gerlóczyt három és fél hónap alatt "ferdítette át", és egyedül a bulizásos részekhez kért segítséget itthoni barátnői gyerekeitől - a mai szlenget nem igazán értette. A kimondottan magyar vonatkozású részek ki is maradtak az olasz változatból.

Az újabb magyar könyvért lelkesedő olasz sajtó budapesti Holdennek keresztelte el Gerlóczyt, és nem felejtette el megjegyezni, hogy a fiatal magyar tehetség könyve az Itáliában a mindenkori magyar ifjúsággal azonosított Pál utcai fiúk századik évfordulóján jelent meg. Az Assenza Giustificata (Lain, 14,50 euró) kiadója lapunknak elmondta, hogy Gerlóczy könyvét a modern, hagyománytörő szerzői sorozatban jelentették meg Dennis Cooper, Kanehara Hitomi, Alexander Masters sikerművei társaságában.

A nápolyi egyetem magyar köreiben azt vallják, a magyar nyelv szépségét majdnem képtelenség olaszul visszaadni, más sietős római fordítók végig jelen idő kijelentő módba teszik át az olasznál igeidőkben tényleg szegényebb, de azért nem ennyire redukált nyelvünket. Kérdés, hogy mi jobb: a minél több darabot felmutató dömpingfordítás néha egészen alacsony minőségben, vagy elég kevés is, csak színvonalas legyen. A válasz nehéz, személyes véleményem, hogy az olasz anyanyelvű fordítók előnyben vannak - jobban tudnak olaszul.

Tény, hogy a Gyertyák csonkig égnek azóta is megismételhetetlen 98-as sikere és egymás utáni tizenegy (!) kiadása óta (amely mindenekelőtt a fordítónak, Marinella D'Alessandrónak köszönhető) a magyar irodalom szárnyakra kapott: Esterházy, Kaffka Margit, Kertész, Kosztolányi, Krúdy, Ottlik, Örkény mellett az utóbbi évek termése között szerepel Mikes Kelemen, Szabó Magda, Babits irodalomtörténete és Zilahy Péter Ablak Zsiráfja is. Utoljára ekkora keresettsége a két világháború között volt a magyar irodalomnak Itáliában - és akkor az egykori Monarchia területén, Fiumében élő bilingvis, de olasz fordítók dolgoztak a magyar regényeken.

Annak pedig, akinek még mindig kétségei lennének a magyar irodalom itáliai ismertségével kapcsolatban, elég, ha elmesélem, hogy 2005 nyarán, negyvenfokos hőségben a szicíliai Marsala egyetlen könyvesboltjában (Garibaldi vörösingesei szálltak itt partra a szabadságharcos tábornokkal, Türr Istvánnal) szemtanúi voltunk annak, amikor egy helyi gimnazista fiú megrendelte magának az Eszter örökségét, mert a könyv már megint elfogyott. Ezt akarta olvasni a strandon.

Róma, 2007. március