Torzó: a magyar média romaképe
A téma aktualitását jelzi, hogy olyan heves vita bontakozott ki a konferencián részt vevők között, hogy már nem kerülhetett sor az egyes szekcióülések megtartására, így a média felelősségét elemző blokkra sem. Bernáth Gábor, a Roma Sajtóközpont (RSK) igazgatója azonban részletes elemzést adott a magyar média romaképéről.
- Megdöbbentő, ahogy kezelte az olaszliszkai esetet a magyar sajtó. Mindez komoly visszaesést jelent a médiaállapotokban - kezdi elemzését Bernáth. A szakember szerint az olaszliszkai tragédia pillanatok alatt "cigányüggyé" vált a média tálalásában. A kérdések ugyanis egyre inkább az "ők" és "mi", romák és többségiek köré szerveződtek. Elindult a lavina: az első perctől kontextusából kiemelve, romaügyként kezelték az esetet. Bernáth szerint a roma vezetők csapdahelyzetbe kerültek, hiszen amikor szakértőként jelentek meg óhatatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy romaügyként vonuljon a köztudatba az eset. - Csitítani szerettek volna, de ez nem mindenkinek sikerült - mondja.
Az olaszliszkai eset tárgyalása során feltolultak azok a mélyen gyökerező előítéletek, melyek már évtizedek óta szívósan jelen vannak a magyar médiában. - E romakép szorosan követi a többség romákkal kapcsolatos sztereotípiáit - foglalja össze tapasztalatait Bernáth. A romák leginkább olyan homogén masszaként jelennek meg, akiknek sem speciális szerepük, sem véleményük nincs. Szerinte az olaszliszkai eset tálalásakor is szembetűnő volt a szereplők arctalansága. A településen élő romák valahogy nem jelentek meg a képernyőn - magyarázza. A szakember szerint a mai napig hajlamos a média úgy bemutatni és írni a romákról, hogy "elfelejti" megkérdezni őket. Pedig lett volna rá alkalma az olaszliszkai esetben is - például a cselekményben részt nem vett, de a feszültségek miatt elmenekülni kénytelen helyi romák esetében.
Bernáth Gábor kutatásai szerint az elmúlt tíz évben folyamatos javulás érezhető a média romaképében, ez azonban most nem érvényesült. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy a többségi média jellemző tematikái szorosan követték a beidegződött sztereotípiákat. Ebből következik, hogy döntően három domináns téma kapcsán jelentek meg a romák: szegénység, bűnözés és konfliktusok, valamint a kultúra területén.
- Igaz ugyan, hogy a szegénység és munkanélküliség a roma lakosság többségének napi problémája, a média erős torzításokkal tükrözi e képet - mondja Bernáth. A romák passzív szereplőként jelennek meg, akik segélyekre "berendezkedve" élik életüket. Ebben a képben ritka az olyan roma, aki aktívan alakítaná sorsát. A szegénység fogalma gyakran összefonódik a "túltámogatottság" motívumával, mely szerint a romák henyélve élnek. Ettől már csak egy ugrásra áll az a jellemző érvrendszer, mely magukat a romákat hibáztatja siralmas helyzetükért.
- Nem csupán a szegénységet etnicizálja a média, hanem a bűnözést is - folytatja elemzését a szakember. Nemzetközi kutatások tapasztalatai szerint a kisebbségiek által elkövetett bűncselekmények nagyobb eséllyel kerülnek be a híradásokba. Emiatt a valóságnál jóval nagyobb mértékű kisebbségi bűnözést láttat. Ez hazánkban sincs másként. Az előítéletektől hemzsegő romakép legjellemzőbb formája, a romák bűnügyi tudósításokban való szerepeltetése, fenntartva ezzel a "cigánybűnözés" sztereotípiáját. Holott már több mint húsz éve megcáfolták ennek igazságát: a romák körében ugyanis nem nagyobb a bűnözés aránya, mint a hasonló szociális helyzetben levő csoportok körében. Szembeötlő, hogy más csoportokhoz tartozó gyanúsítottak vagy elkövetők esetében a származást nem is jelölték. Az elmúlt években sikerült elérni, hogy ne használják a "cigánybűnözés" terminusát. Nem utolsósorban azért mert a származás és a bűncselekmény elkövetése közötti szoros összefüggésre utal. Az olaszliszkai tragédia kapcsán újra életre kelt a "cigánybűnözés" fogalma és soha nem látott publicitást kapott a hazai médiában.
- Szintén erőteljesen van jelen a médiában a roma kultúra, ám még itt sem sikerült áttörni a sztereotípiák falait. Szembetűnő, hogy a szórakoztató műsorok többsége szerint nincsenek kisebbségek Magyarországon, így romák sem - állapítja meg Bernáth. Ha netán meg is jelennek a szórakoztató műsorokban, akkor sem mozdulnak ki a jellemző klisékből - erre legjobb példa a talk-show-kban felvonultatott szereplők. A zenei show-műsorokban még mindig hagyományos szerepben jelennek meg a roma előadók, a szappanoperákban pedig csak alkalomszerűen. Roma bemondókkal pedig a mai napig adósok maradtak a legnagyobb televíziók.
- Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a többségi média romaképe alapvetően javuló tendenciát mutat. Kitörni látszik a "szegénység-bűnözés-kultúra" dominanciájából, melyet leginkább az új témák megjelenése jelez. Valamelyest tehát szélesedett a romákkal kapcsolatos témák köre. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy mind a magyar társadalom, mind a média elkezdett szembesülni az előítélet és a diszkrimináció problematikájával, másrészt megjelentek azok a kisebbségi jogvédő csoportok, akik egyre tudatosabban kezdtek kommunikálni. Igaz, még mindig egyszerűbb elmenni egy közmunkáról szóló sajtótájékoztatóra, mint kimenni egy sáros romatelepre.
Különösen nagy a tétje a romákról kialakított médiaképnek, hiszen a média nem csupán tájékoztat, hanem jelentős véleményformáló erővel is bír.
Az elektronikus média és az írott sajtó a mai napig nem találja azokat a témákat, melyek ne az agyonsulykolt, torz képet vetítenék vissza. Vannak ugyan kísérletek ennek kiküszöbölésére, ám ezek ahelyett, hogy enyhítenék az előítéleteket éppen, hogy bumeránghatást érnek el. Ennek tipikus példája a sikertörténetek (egy-egy roma egyetemista, sikeres vállalkozó) bemutatása. Az olvasó, néző azonban rendszerint a szabályt erősítő kivételként tekint ezekre az esetekre, ráadásul azt sugallhatják ezek a történetek, hogy lám-lám mégiscsak a romákon múlik, hogy kitörnek-e a szegénységből és kirekesztettségből. A romák szerint a média nem ad róluk reális képet. Sőt jelentős hányaduk azt vallja, hogy a média által sugallt kép kifejezetten sértő rájuk nézve.
