Miért találkozunk Gyurcsány Ferenccel?
Közhely, hogy Magyarországon még ma is elevenen élnek az államszocialista reflexek, de az talán nem, hogy ezek közé a reflexek közé tartozik a politikai elit akut középosztály-ellenessége is. Az államszocializmus negyven éve alatt végig a középosztály, a "burzsoázia" töltötte be a rendszer ősellenségének szerepét. Ma ezt az ellenségképet nyíltan már csak a középosztály vélt privilegizált helyzetét unos-untalan felpanaszoló periférikus baloldali-marxista értelmiség ápolja. De a dogma, melyet az évtizedes középosztály-ellenesség oltott belénk, hogy ti. "a középosztály mindent kibír", napjainkban is virágzik.
Ez a tévhit tartja fenn érintetlenül az immáron tizenhat éve reformra szoruló nagy ellátórendszereket. Miközben a középosztály tagjainak adóforintjai ömlenek az egészségügybe, addig az emberhez méltó kórházi körülményekért vaskos borítékot kell az orvos zsebébe csúsztatniuk. A középosztálybeliek tartják életben járulék-befizetéseikkel a permanens hiánnyal küszködő nyugdíjrendszert, de mire élvezhetnék nyugdíjaséveiket, az összeomló nyugdíjrendszer romjai alól már csak a nyomor fenntartására elegendő járadékot kaparhatnak ki. Ráadásul, amikor a középosztálytól származó költségvetési forintokkal az állam rosszul sáfárkodik, az ésszerűségnek ellentmondó, rosszhiszemű megszorító intézkedésekkel újra csak a középosztályt találja meg. A középosztály egyedül a választási kampányokban válik a politika kedvencévé: a pártok görcsösen próbálják egymást túllicitálni a fantasztikus adó- és járulékcsökkentési programokkal, a kis- és középvállalkozásoknak kedvező támogatási rendszerekkel és más kedvezményekkel.
Az MDF elutasít minden osztályharcos logikát! Így azt is, mely szerint a középosztály megerősödése együtt jár más rétegek lecsúszásával. Mi nem kiváltságokat szeretnénk kiharcolni, hanem a méltányos közteherviselést. Szakpolitikai tervezeteink között egy sincs, ami a középosztály mozgásterének bővítésén keresztül ne a közjót - azaz a nemzet egészének érdekét - szolgálná. A középosztály melletti határozott kiállásra sarkall minket az a nagyon komolyan veendő történelmi tapasztalat is, amely azt mutatja, hogy a középosztály elsorvadása egyet jelent a nemzet elsorvadásával. A középosztállyal együtt eltűnik az egészséges versenyszellem, a kezdeményezőkészség, a becsületes munka értéke, a vákuumban pedig végleg meggyökeresednek a Kádár-korszak "erényei" - a passzivitás, az ügyeskedés, a paternalizmus. Pontosan azok a vonások, melyekre a rendszerváltozással mondtunk határozott nemet. Az Eurostat adatai szerint Magyarországon már ma is kirívó a szegények és a gazdagok közötti jövedelemkülönbség; úgy tűnik, a középosztály elhalványulásával egyre lejjebb csúszunk a latin-amerikanizálódás lejtőjén.
A legsürgetőbb problémák megoldására az MDF tízpontos programja jelentheti a gyógyírt. Javaslataink az átlátható és ellenőrizhető, valódi versenyen alapuló piacgazdaság mielőbbi megteremtésére koncentrálnak. Ennek megfelelően a Magyar Demokrata Fórum a reformok mellett teszi le a garast, de az eddigi kapkodást tapasztalva jónak látná, ha a reformfolyamat egy nyilvános, előre kalkulálható, és hatástanulmányokkal igazolt forgatókönyv alapján zajlana le. Szeretnénk elérni, hogy az Országgyűlés törvényben tegyen vállalást, miszerint az állam a saját központosító és újraelosztó kapacitását tíz éven belül jelentősen csökkenti. A jelentős kiadáscsökkentés távlati célkitűzése azután már egyértelműen maga után vonja a középosztály fejlődését gátló akadályok eltakarítását: az egyszerű és átlátható adórendszer létrehozását, a megtakarításokat büntető adók eltörlését, az iparűzési adó új, vállalkozásbarát kiszámítási módjának bevezetését. A magyar piac XXI. századi kihívásokra való felkészítése megköveteli a magyar vállalkozók innovációs lehetőségeinek fejlesztését is. Ebben a magyar állam a kutatás-fejlesztésre fordított támogatások jelentős növelésével vállalhat részt.
A piacgazdaság átlátható és törvényes működésének biztosítására célszerű felállítani a korrupciót vizsgáló Tiszta Kezek Hivatalát, megerősíteni az Állami Számvevőszéket, a Gazdasági Versenyhivatalt és a fogyasztóvédelmet. Az MDF vallja, hogy a szigorú ellenőrzésen túl a törvénytelenségek gyökereihez kell leásni: módosítani kell a csőd- és felszámolási törvényt s meg kell fontolni a nagy állami vállalatok részleges privatizációjának lehetőségét is. Ez azt jelentené, hogy egyes állami vállalatok - így például a Szerencsejáték Zrt., az MVM, a Magyar Posta Zrt. vagy a Concordia Közraktár Zrt. - a tulajdonrész 10 százalékának megfelelő értékben bocsátanának ki részvényeket a Budapesti Értéktőzsdén. A cél, hogy a középosztály tulajdont szerezhessen, hogy Magyarország a tulajdonnal rendelkezők országa legyen. A jelentős közvetlen bevétel mellett a vállalatok működését eddig kísérő korrupció a piac ellenőrzése révén lényegében megszűnne, ami az országnak közvetett módon további százmilliárdot jelentene.
Úgy véljük, a középosztály válsága, az MDF eltökéltsége a probléma orvoslására már önmagában igazolja a frakció lépését. Ezen túlmenően nem titkolt szándékunk a kezdeményezéssel megmutatni, hogy racionális párbeszéddel is lehet kézzelfogható politikai eredményeket elérni. A mi-ők megkülönböztetésen alapuló, a valóságshow-k civódásainak szintjét alulról súroló bulvárpolitizálás mára a teljes morális és politikai csőd szélére sodorta az országot. Mivel a nemzet a saját bőrén érezte a két tömb lövészárok-háborújának kudarcát, a polgárháborús stílus tarthatatlanná vált. Az észbe kapó pártok ezért most hirtelen fordulattal a "megegyezés", a "tárgyalás", az "együttműködés" szükségességét kezdték hangoztatni. Az MDF, mely éveken át magányosan hallatta hangját a normális politika érdekében, azt vallja, hogy a retorikai konszenzuskeresésnél több kell. Ezért a Gyurcsány Ferencnek tett tárgyalási ajánlatunk egyben bíztatás a többi pártnak is: a szép szavak után próbálják meg gyakorlatban is megvalósítani szakpolitikai elképzeléseiket! Keressék meg a miniszterelnököt vagy - ha ez a Fidesznek és a KDNP-nek elfogadhatatlan - a frakciók vezetőit, hogy pontról pontra egyeztethessék a különböző területekről alkotott vízióikat, alternatív megoldási javaslataikat!
Nehéz tavasz elé néz az ország, és nehéz ciklus elé néz az Ország Háza. Szinte nincs is olyan terület, melyen ne lenne égető szükség nagy horderejű változtatásokra. Ahhoz, hogy a küszöbönálló intézkedések ne eredményezzenek a demokratikus politika eszközeivel kezelhetetlen politikai instabilitást, mind a kormányoldal, mind az ellenzék részéről önmérsékletre és szakszerűségre van szükség. Ezért az MDF kezdeményezi, hogy a frakciók a tavaszi ülésszak folyamán, és a törvényhozás menetrendjének ismeretében a főbb kérdéskörökről tartsanak stratégiai egyeztetést. A parttalan viták elkerülése érdekében a képviselőcsoportok minden megbeszélésre készítsék el saját szakpolitikai munkaanyagukat, melynek ismeretében racionális módon meg lehet találni a közös alapot a továbblépésre! Mert nem szabad elfelejtenünk: bár az irányítás terhe a kormány vállát nyomja, az emberek és az ország jobb sorsáért mindannyian felelősek vagyunk.
A szerző az MDF elnöke
