Megzsarolta Szlávy Bulcsút
Wappler Lászlót 2004. január 23-án egy XII. kerületi sorház garázsában vették őrizetbe a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) munkatársai, amikor egy alkalmi segítőjével nekilátott, hogy kiássa Szlávy Bulcsú hét éve oda rejtett holttestét a lebetonozott szerelőaknából. Később azzal gyanúsították meg, hogy ő adott megbízást Szlávy kivégzésére. A háttérben - a rendőrség verziója szerint - szerelemféltés állt: Szlávy kikezdett Wappler barátnőjével, s ezért az életével fizetett.
Kedden szabadlábra kellene helyezni Wappler Lászlót, miután a büntetőeljárásról szóló törvény értelmében három évnél hosszabb ideig senki nem tartható előzetes letartóztatásban. Szlávy Bulcsú gyilkosai és felbujtójuk perében azonban a Pest Megyei Bíróság hétfőn várhatóan ítéletet hirdet.
Pénteken Wappler interjút adott a Magyar Távirati Iroda és a Népszabadság munkatársának: - Nyolc-tíz-tizenkettő, plusz-mínusz egy-két év - mondta, arra a kérdésre válaszolva, hogy mire számít hétfőn. - A bíróság abbahagyta a bizonyítási eljárást. Nem zárta le, hiszen nem hallgatták ki azokat a tanúkat, akik az én igazamat bizonyíthatták volna.
Wappler azt mondja: ártatlan. Elismeri, hogy 1997 nyarán összetűzésbe keveredett Szlávy Bulcsúval, akit az alvilág a Balaton királyaként emlegetett. Szlávy megerőszakolta a barátnőjét, ezért megzsarolta. Előbb hét-, a végén már csak egymilliót követelt tőle azzal: ha nem fizet, feljelenti.
- Igen, megzsaroltam. De senkinek nem adtam megbízást a meggyilkolására - állítja Wappler. Szerinte csak azért keverték bele a Szlávy elleni összeesküvésbe, mert nem akart 15-20 millió forinttal beszállni az 1998 nyarán az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás balatoni üzleteibe.
- Azt mondta nekem Boros: nem az a pár kóla és szendvics az üzlet, amit a presszókban és a bárokban a vendégek megisznak. Az üzlet az, amikor sikerül eladni hetente öt kiló port, bogyót és füvet. Akkor azonban még Szlávy volt az úr az északi parton. Ő pedig keresztbe feküdt Boros elképzeléseinek. Néhány nappal az "eltűnése" után aztán Boros rátette a kezét Szlávy érdekeltségeire.
Wappler azt is állítja: 1997. június 31-én nem járt nála Szlávy. Várták, hiszen megüzente neki, hogy feljelentették, mire Szlávy azt felelte, erről még beszélünk.
- Különböző híreket hallottam akkoriban - jegyezte meg Wappler. - Egyesek szerint közömbösen fogadta a feljelentés hírét. Többen azonban azt mondták: inkább megijedt.
A nyomozás szerint Szlávy 1997. július 31-én Wappler irodájába indult Budaörsre, egy utolsó tárgyalásra. Két kilométerre onnan forgalmazott utoljára a mobiltelefonja. A rendőrség később kiterjedt vérfoltot talált Wappler irodájában. Feltételezésük szerint ott lőtte le Szlávyt, majd a holttestet egyik barátnőjének a garázsába vitték, a szerelőaknába dobták le és bebetonozták.
- A bíróság előtt kiderült - emlékeztet Wappler -, hogy a vérfoltnak mondott szennyeződés nem vérfolt. Lehet, hogy rozsdafolt. Ha vér, akkor sem Szlávy vére, talán valami állaté. Aznap valóban vártam Szlávyt, de nem jött. Késő este felhívott Boros Tamás, és azt mondta: kiterítettük Szlávyt a garázsodban. Odamentem. Ő volt az. Már nem élt. Sódert toltam rá, később a garázs tulajdonosa lebetonoztatta a szerelőaknát.
Arra a kérdésre, hogy miért nem hívta azonnal a rendőrséget, ahogy Boros közölte vele, hová tették Szlávy hulláját, Wappler csak legyintett:
- Esélyem se lett volna. Senki nem hitt volna nekem. Boros tudott az összetűzésünkről, arról is, hogy megzsaroltam. Nem mellesleg útjában volt neki Szlávy, s azzal, hogy engem is belekevert, két legyet ütött egy csapásra. Napokkal később gond nélkül átvehette az érdekeltségeit. Másfelől megboszszulhatta, hogy amikor pénzszűkében volt, nem szálltam be 15-20 millióval az üzletébe.
Később hosszan beszélt üzlet- és más ügyekben vádlott-társa, W. Tamás szerepéről. Szerinte részben W. Tamás szolgáltatta róla Boroséknak azokat az információkat, amelyek felhasználásával belekeverték a Szlávy-ügybe. Szerinte W. Tamás volt a rendőrség "együttműködő tanúja", akinek minden állítását tényként kezelték. Sőt, "vallomásának egy részét a rendőrségen tanították be vele", magyarázta Wappler, aki ma W. Tamást "a néhai Boros Tamásnál is veszélyesebb ellenségnek" tartja.
- Nem akartam bűnpártolásért börtönbe vonulni - válaszolta Wappler arra a kérdésre, hogy Boros halála után miért nem értesítette a rendőrséget Szlávy holttestének hollétéről. Akkor már senki sem fenyegette. - Lehet, hogy rossz döntés volt. Üzletember vagyok, nem akartam a Népszabadság címoldalára kerülni azzal, hogy egy hozzám köthető garázsból került elő Szlávy hullája. Úgy voltam vele: ha senki nem keresi, nekem ott nincs útban.
S hogy miért állt neki mégis saját kezével kiásni 2004. január 23-án? Wappler erre a kérdésre csak annyit mondott: elszakadt a cérna. A rendőrség akkor már több mint egy hónapja szaglászott körülötte, mindenkinek tudtára adva, hogy fel fogja töretni a garázs betonját, és kiásatja a szerelőaknát.
- Semmiféle tervem nem volt, hogy mit teszek a hullával - mondta. - Ha lett volna jó ötletem, már évekkel korábban elvitettem volna onnan.
Wappler úgy érzi, a hatóságok csak azokat a bizonyítékokat gyűjtötték össze, amelyek azt a verziót erősítették, miszerint az ő megbízásából lőtték le Szlávy Bulcsút.
- Senkit nem zavart, hogy az állítólagos gyilkos fegyver a rajta talált nyomok alapján sem hozzám, sem az állítólagos gyilkoshoz, még csak az áldozathoz sem köthető. Megzsaroltam, nem fizetett, így feljelentettem, a rendőrség már kereste...
Wappler elmondta: egy hónapja megbízást adott egy magánnyomozónak, hogy gyűjtse össze a bizonyítékokat, amelyek az ő verzióját támasztják alá, s amelyeket a rendőrség figyelmen kívül hagyott.
