2006. november 6.
Pogonyi Lajos: Személyes búcsú Bence Györgytől

"Érdekes idők jönnek, ahogy ő kívánta nemrég. Lenne még néhány kérdésem hozzá.  Lenne, de…"

2006. október 30.
Tamás Gáspár Miklós: Bence György halálára

"Bence nehéz eset volt, ahogy mondani szokták: bizalmatlan, gyanakvó (vagy jó emberismerő), haragtartó, elfogult. Igazi pesti értelmiségi, akinek az elméjében a gúny, az irónia, a szkepszis, az általános kiábrándultság intellektuális eszközként működött. Nem nagyon ismerek senkit, akiről túlnyomórészt jó véleménye lett volna - és alig ismerek embert, aki ilyen érzelmesen és melegen imádta volna a kisfiát. Utálta és megvetette a magyarországi közéletet, amelytől képtelen volt elszakadni. Gyűlölte "a haladó értelmiséget", amelyhez tartozott. Elviselhetetlen volt és nélkülözhetetlen.
Olyan okos volt, hogy a világ most - nélküle - kifejezetten butának tetszik." Részletek>>

2006. október 30.
Pogonyi Szabolcs: Bence György intellektuális tisztessége
"A Metazin gyűjtési köre jól mutatja Bence György szerteágazó érdeklődését. Nem csak politikaelméleti problémákat tárgyaltunk. Társadalomelméleti és gazdaságpolitikai kérdésekkel, illetve az internet és kultúra társadalmi vonatkozásaival is rendszeresen foglalkoztunk. Bence György irányításával a kiegyensúlyozottságra törekedtünk. Igyekeztünk saját meggyőződéseinket háttérbe szorítva több oldalról bemutatni a problémákat. Egy-egy kérdéshez gyakran visszatértünk, sokszor a korábban felvázolt álláspontokat bíráló írások szemléjével. A Metazin kritikus és önkritikus jellege Bence György szellemiségét tükrözte." Részletek>>

BESZÉLGETÉSEK, VITAFÓRUMOK

2006. február 8. A leleplezési vita tétje - Pogonyi lajos interjúja Bence Györggyel az ügynökvitáról
Részlet a beszélgetésből:"- Ön nem ért egyet a túlzásokra hajlamos morális purifikátorokkal, vagy ahogy cikkében nevezte: a "megtisztulás bajnokaival". Miért?
- Cikkemnek ezt a részét megbántam, mert nem az a fontos, hogy kinek milyen a lelke, menynyire megértő, megbocsátó vagy bosszúszomjas. Nem volt szép dolog, hogy egy kicsit úgy állítottam be a dolgot, mintha nem lehetne nemes szándékoktól vezetve törekedni az összes ügynök leleplezésére. Kizárólag a dolog politikumáról kellett volna beszélnem. Politikai értelemben pedig azt jelenti a purifikáció, hogy az emberek egész kategóriáit fosztják meg bizonyos jogaiktól. A magyar rezsimváltás úgy zajlott le, hogy senkit sem ért joghátrány azért, mert 1989 előtt ez vagy az, miniszter, pártfunkci vagy éppen spicli volt. Ennek megvoltak a következményei, talán szerencsésebb lett volna, ha másképp történik. De ma már, tizenhat évvel a rezsimváltás után kényes dolog elkezdeni egész kategóriák, adott esetben az ügynökként nyilvántartott emberek személyiségi jogait korlátozni. Ehhez súlyosabb okok kellenek, mint a múlt megismerése, amit más eszközökkel is elő lehet segíteni. A tét, ahogy Lengyelországban is, politikai. Ott is elmaradt a tisztogatás a rezsimváltás idején. Most a lengyel jobboldal egy új forradalom jelszavával nyerte meg a választásokat. Egész kategóriákat akarnak kisöpörni a közéletből. Tehát nem az a kérdés, hogy kit milyen motívumok vezetnek a leleplezésben, hanem az, hogy ki akar forradalmat, akár csak erkölcsit is. "

2005. május 28.
A politikum sajátossága - Bence György a Mindentudás Egyetemén "...politikai filozófus, azt teheti például, hogy érvek segítségével és jól kiválasztott esetek bemutatásával igyekszik meggyőzni a közönséget arról, hogy a politikában is lehet öröm, szépség és nagyság. Valami ilyesmit csinált Hannah Arendt, a XX. századi politikai filozófia számomra legrokonszenvesebb óriása.
...
- A politikum fogalmát a század egy másik politikaelméleti zsenije - gyorsan tegyük hozzá: sötét géniusz -, Carl Schmitt vezette be. Szerinte egy döntést az tesz politikaivá, abban rejlik a politikuma, hogy szorosan összefügg a barát és az ellenség megkülönböztetésével. Az ellenséggel életre-halálra meg kell küzdeni, a barát a szövetséges ebben a küzdelemben. A politikumnak ezt a jellemzését nem szívesen tesszük magunkévá, én is elutasítom." Részletek>>

2005. február 1.
Két szint között kattogtatva - Bence György filozófus beszélget Pogonyi Lajossal a Metazinról
"- A Metazint, amely a meta előtag és a magazin szó összevonásából keletkezett, elektronikus lapszemlének nevezhetjük?
- Egy tallózó összeszedi és közli a szövegeket. Mi viszont összefoglalást és kommentárt is adunk, bár az utóbbit inkább jelzésszerűen. Még nagyobb különbség, amire csak ez a médium ad lehetőséget, hogy a mi szövegünk más szinten helyezkedik el, mint a "közölt" szövegek. Az olvasó így az egeret kattintgatva ide-oda járhat a két szint között. Megelégedhet a mi szövegünkkel, de ha jobban érdekli a dolog, elmélyedhet az eredetiben. Sőt, az elektronikus formában elérhetővé tett eredeti rendszerint újabb linkeket tartalmaz, és azokat követve akár tovább kalandozhat látogatónk. Ez nekünk is nagyobb szabadságot ad, nem kell mindent elmesélni, és nagyobb fegyelemre is kényszerít. "

2004. február 14.
Tudni sem akarják, mi a kádárizmus - Pogonyi Lajos beszélgetése Bence Györggyel és Lengyel Lászlóval
"A Kádár-rendszer a mentalitásunkban, a reflexeinkben él tovább? Hol, miben lehet ezt tetten érni? A konfliktusok elmaszatolásában, a problémák elkenésében?
B. Gy.: - Persze, hogy tovább él. Hiszen maguk az emberek is élnek még egy darabig, akik ebben a korban nőttek föl. Amit személyes okból erősen remélek. Sőt a kialakult magatartási minták egy része átörökítődik az új nemzedékekre. Azt hiszem, minderről részletekbe menően kellene beszélni. Külön-külön az egyes területeken. Például ilyen, most már egyre inkább kulturális örökség az utódpárt konfliktuskezelési technikája, a személyi kérdések tálalása, az ideológiai tétovaság. A szocialisták először ma is mindenre kádárista módon reagálnak: "Semmi nem volt, semmi nem van, és nem is lesz semmi." Amikor aztán már olyan nagy a baj, hogy muszáj megmozdulni, lehetőleg mindig csak a kényszerítő körülményekre hivatkoznak. A célokról, arról, hogy kedvezőbb körülmények között tulajdonképpen mit is akarnának, nem szeretnek gondolkozni. Ezt látjuk éppen most is a gazdaságpolitikában, a jóléti állam körüli vitában vagy inkább a komoly vita hiányában. Ezt a világot azonban nem nagyon ismerem belülről. Amit jobban ismerek, bár azt is félig-meddig kívülállóként, az a társadalomtudományok és a humán stúdiumok világa. Itt a Kádár- korszakban kialakult egy olyan ideológia, amely a nyolcvanas évekre, bár nem hivatalosan, de ténylegesen uralkodóvá vált, s amit azóta is csak kevesen kérdőjeleznek meg. Inkább csak lassan kimerül, lassan feledésbe merül. De nagyon lassan, mert amennyire ma még hivatalos ideológiáról beszélni lehet, épp ez, a Kádár-kori értelmiség házi sütetű ideológiája vált hivatalossá. Elég csak megnevezni ennek az ideológiának egy pár fontosabb elemét, hogy lássuk, mennyire jelen van, sőt meghatározó erejű. Az egyik az elkanyarodás-elmélet, a történelmi különút elmélete. E szerint talán már az Etelköz óta, de a kora újkor óta biztosan rossz úton kullogunk. Ez az oka mindennek, amit a haladó értelmiség épp nem szeret, Tisza Istvántól a Horthy- korszakon keresztül egészen a Kádár-rendszerig, sőt a Fideszig. Vannak persze ennek az elméletnek intelligens, tanulságos alkalmazásai is. Most arról beszélek, hogy alacsonyabb, de annál hatásosabb formában, a politikai jelszavak szintjén mennyire eleven. Egy másik eleme a Kádár-kori értelmiségi ideológiának a politika, a politikai gondolkodás, a politikai kezdeményezés, s tegyük hozzá: a politikai vezetés, a politikai vezetők lebecsülése. Egy magára adó humán értelmiségi szerint a világ dolgairól elsősorban szociológiai és közgazdasági, esetleg még kulturális kategóriákban kell gondolkozni; a politika mindehhez képest másodlagos. Ezt még a narancsos-indexes- tilosrádiós radikális nemzedék is átvette, pedig ők épp arra büszkék, hogy tudni sem akarják, mi a kádárizmus." Részletek>>

2003. november 5.
Amikor a Sgt. Pepper's megjelent - Interjú Bence Györggyel Pogonyi Lajos '60-as járat' című sorozatában
"Tulajdonképpen mikor kezdődött, és meddig tartott a hatvanas évek ön szerint? Nem hinném, hogy elég csak mechanikusan elővenni a kalendáriumot.
- A vége lassú lecsengés, de azért elég egyértelmű. 1978 és 1981 között ért véget. II. János Pál lett az új pápa, Thatcher a brit miniszterelnök, Reagan az amerikai elnök. A legkezdetét nem merem kijelölni. Egy biztos, 1967-ben már mélyen benne jártunk a hatvanas években. Egy szellemes kultúrkritikus, Langdon Winner mondta, hogy a nyugati civilizáció a bécsi kongresszus óta sohasem volt olyan egységes, mint azon a héten, amikor a Beatles lemeze, a Sgt. Pepper's megjelent." Részletek>>

2002. május 25.
A Fidesz saját hibájából veszített - Pogonyi Lajos interjúja Bence György filozófussal a mozgalmi politizálásról, a "sejtekről" és Orbán Viktorról
"A legfontosabb politikai hiba szerintem az volt, hogy a Fidesz nem tudta értelmesen, elfogadhatóan meghatározni az ellenfelét. A szocialistákról egyszerűen mint kommunistákról beszélt. Bevallom, ez olykor velem is előfordul, bár inkább magántársaságban, és ott is csak ironikusan. Nyilvános beszédben azonban, tizenkét évvel a rendszerváltás után ez riasztó otrombaság. Sőt kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a kommunista megnevezéshez a gyilkos és hazaáruló jelző kapcsolódott a fideszes retorikában. Márpedig az érett Kádár-kor, amelyben a mai szocialista párt gyökerezik, nem úgy élt, nem úgy él az akkori nemzedék tudatában, mint valami gyilkos és hazaáruló rendszer. Elnyomás, cenzúra, szabadságkorlátozás, gazdasági esztelenség volt épp elég, de az új, a hatvanas évek végére kialakult rezsim a körülményekhez képest világosan tudtára adta mindenkinek, hogy a terrornak vége, nem kell félnetek, életben hagyunk, sőt élni is hagyunk benneteket. Kiszolgáljuk az oroszokat, engedték sejteni a kommunista vezetők, de ezt az árat meg kell fizetni, ha Magyarországon meg akarjuk őrizni a szovjet blokk többi országához képest sokkal elviselhetőbb állapotokat. Ezt a nagy többség, jobb híján, elfogadta. Egy jelentős kisebbség pedig lelkesedett érte. Az a szerényebb kisebbség pedig - én is ehhez tartoztam -, amelyik nem akart belenyugodni, fojtogatónak érezte a konszenzust." Részletek>>

2001 július 21.
Az értelmiség nincs hatalmon - Bence György, Szalai Erzsébet és Vajda Mihály beszélgetése a függetlenség mítoszáról
"Sz. E.: - Nem értek egyet azzal, hogy a hatalom a perifériára akarja szorítani az értelmiséget. A hatalom meg akarja vásárolni az értelmiséget. Ma ennek vagyunk a tanúi. A mostani kormány leginkább kulturális tőkében szűkölködik, miközben politikai és gazdasági tőkéje igenis van. A mostani hatalom mindent megtesz azért, hogy lábon megvegye, és így korrumpálja az értelmiséget.
B. Gy.: - Nem vettem észre, hogy valaki meg akarna vásárolni.
V. M.: - Nyilván nem vagy értelmiségi.
B. Gy.: - Meglehet. Az értelmiségnek soha nem volt olyan szerepe, mint amilyet Konrád és Szelényi tulajdonított neki. A két szerző és az értelmiség egy része ezzel csak hízelgett magának. Az egész koncepció mögött az a ki nem mondott - mert kimondva kissé botrányos - elképzelés rejlik, hogy új és fontos dolgok csak néhány értelmiséginek jutnak eszébe a világról. Ezért aztán - vélekednek Konrádék - előbb- utóbb az ő elképzeléseik érvényesülnek, akár hatalmi pozícióban vannak, akár nem. Nos, nekem ezzel szemben az a véleményem, hogy okos helyzetfelismerésen alapuló, új politikai gondolatok nem mindig az értelmiségnek jutnak az eszébe. Nincs monopóliumuk erre a köz- értelmiségieknek. Mostanában nem is nagyon jeleskednek e téren. De persze a politikai vezetőknek sincs monopóliumuk."

2006. március 3.
Mit mutat a Politográf? - Vitafórum Bence Györggyel és Pogonyi Szabolccsal

"Az idei választás a liberális és a konzervatív baloldaliak csatája? Bence György és Pogonyi Szabolcs, a Metazin szerkesztői válaszoltak olvasóinknak a NOL politikaiízlés-tesztjével kapcsolatos kérdéseikre."
A vitafórum órákon át tartott, a NOL szerkesztői láthatták is, hogy a Metazin szerkesztői élvezték az intellektuális játékot. Egy Bence Györgyre jellemző válasz Methus következő megjegyzésére: "Rühellem az olyan kérdőíveket, ahol a választás alapja egy diszkrét halmaz (esetünkben kérdésenként 3 elemű). Más szóval mindenféle kérdőívet utálok. Így aztán sok helyen nem írhattam be a szerintem odaillő választ: Teknősbékát tartok!"
Bence György: Kedves Methus, Nekem is, pontosabban a fiamnak is van teknősbékája. Szárazföldi. Persze én etetem. De így télvíz idején el kell döntenem, hogy fejessalátát, jégsalátát vagy ruccolát adjak-e neki. A mostani kínálatból mást nem eszik a béka. Bence"

BENCE GYÖRGY ÍRÁSAIBÓL:

2005. március 12.
Miért nem szerettük a kései kommunizmust?
"Senki sem szeret kellemetlen, megalázó emlékeket feleleveníteni. Márpedig azoknak, akik felnőtt fejjel érték meg a rezsim bukását, bőségesen vannak ilyen emlékeik. Viszont, ha az ember nem volt spicli, bár nem is volt valami nagy ellenálló - és a túlnyomó többség nem volt egyik sem -, ez a téma, a besúgók ügye ígérkezik a legkevésbé ingoványosnak. Sokan egyenesen hízelgőnek találják magukra nézve, hogy a hivatásos és önkéntes titokrendőrök tartották kezükben a szálakat, mert akkor nekik igazából nem lehetett részük a rendszer működtetésében.
Csakhogy minél nagyobb túlzásokra ragadtatják magukat a megtisztulás bajnokai, minél több olyan emberről rántják le a leplet, akinek nem volt különösebb vagy semmiféle takargatnivalója, annál inkább maguk ellen fordítják a közönségnek azt a részét is, amely kezdetben izgatott érdeklődéssel vagy kellemes bizsergéssel böngészte a leleplező névsorokat.
Mert akaratlanul ugyan, de egyre jobban aláássák a legtöbb ember számára kényelmes feltételezést. Azt, hogy mindenben a besúgók és a titkosszolgálatok voltak a ludasok. A többiek meg tették a dolgukat. Jól, rosszul, ahogy tudták, de nem volt közük a rendszer működtetéséhez. " Részletek>>2002. november 30.
Bence György: Az igazságosság filozófusa
John Rawls halálára
"Rawls fellépésének idején az angol-amerikai egyetemi világban a politikai filozófiát már eltemették. Neki köszönhető, hogy a téma visszanyerte régi rangját. Elismerték, ez is tárgyalható az analitikus filozófia legmodernebb eszközeivel. Az új akadémikus politikai filozófia hosszú ideig szinte csak az általa felvetett kérdések tárgyalásából állt.
Sok ezer cikkben és könyvben kommentálták és vitatták. A polémia a teljes elutasításig terjedt. Robert Nozick, a szintén nemrégiben elhunyt nagy politikai filozófus Anarchia, állam és utópia című könyvében amellett érvelt nem kevésbé magas színvonalon, hogy az egyéni szabadság és a társadalmi igazságosság nem egyeztethető össze.
Rawls mindvégig részt vett a vitában. Szerényen, már-már alázatosan. A páratlan hírnév nem szédítette meg. Minden, bármilyen irányból jövő érvet hajlandó volt megfontolni. Sok fontos kérdésben módosította eredeti álláspontját. "

2005. augusztus 16.
Bence György: Egy régi ellenzéki élete
Hamburger Mihály (1941-2005)
"A Szakszervezeti Kutatóintézet privatizált falai, amelyek között ma egy Business School működik, sokat tudnának mesélni a szamizdatok sokszorosításáról és az első kis terjesztő hálózatok működéséről.
Ezt a tevékenységet azonban nem csak a falak figyelték, így itt sem volt maradása. Hogy eltartsa gyerekeit, bármiféle munkát elvállal. Benzinkútkezelő, ipari tanuló intézeti nevelőtanár, segédmunkás. És közben tovább fonja-szövi a kibontakozó ellenzéki mozgalom szálait.
Szervező, ami egy ilyen képlékeny, formális szervezet és anyagi eszközök nélkül működő mozgalomban, mint a régi ellenzék volt, maga sem kis dolog. De Hamburger több volt ennél. Megvolt benne az a politikai tehetség, ami egy szabad viszonyok között működő párt esetében is ritka kincs. A politikai aktivizmusba nemcsak a nemes törekvések viszik az embert, hanem a hiúság is. Nem volt ez másképp az ellenzékben sem. Ráadásul az ellenzékiek többségének inkább a heroikus gesztusokra volt hajlama, mintsem a kitartó aprómunkára. Ezeket a motívumokat Hamburger nélkül talán nem is sikerült volna a közös cselekvés medrébe terelni. " Részletek>>

2002. március 23.
Bence György: Érvényes-e a Benes-dekrétum?"Az egész kérdést az teszi igazán időszerűvé, hogy az - akkor még - Csehszlovák Köztársaságnak 1989 után módja lett volna rendezni mind az Első Köztársaság 1938-as bukása utáni, mind pedig az 1945 utáni rablások és vagyonelkobzások kérdését, már amennyire ez egyáltalán lehetséges. Csehszlovákia akkori vezetői azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel. Úgy döntöttek, hogy a kárpótlást csak az 1948 utáni kommunista rezsim által államosított vagyon bizonyos körére terjesztik ki. És ez a döntésük feleleveníti a kérdést, máig életben tartja mind a cseh, mind a szlovák utódállamban.
A másik két lehetséges határpontot - 1938 és 1945 - figyelmen kívül hagyták. Ez roppant elvakult döntés volt - minden egyébtől eltekintve. Tudniuk kellett volna, hogy nem lesznek képesek kitartani mellette." Részletek>>

2002. szeptember 14.
Bence György: Ügynökügyek magyar módra
"A magyarországi kommunista rezsim fennállásának utolsó negyedszázadában majd mindenkit élni hagytak, aki legalább külsőleg eleget tett a rezsim által támasztott kívánalmaknak. Aki pedig egy kicsit többre volt hajlandó, az már érvényesülhetett. Ez lehetővé tette, hogy a régi, hagyományosan antikommunista beállítottságú középrétegek képviselőinek és leszármazottaiknak egy része újra megtalálja a helyét. Feltehetőleg ezt is számításba vették Antall Józsefék.
Annak idején, bár másfajta megfontolásból, a Fidesz sem volt híve a radikális megoldásoknak, a szocialistákról nem is szólva. Egyedül a szabad demokraták követelték a valamennyi titkosszolgálatra kiterjedő átvilágítást, de odáig ők sem mentek el, hogy korlátozni akarták volna a régi rendszer bizonyos tisztségviselőinek politikai jogait. A politikai jogokon túlterjedő jogkorlátozás, például vagyonelkobzás követelése csak kisebb jobboldali csoportokban vetődött fel, bár ezek egy ideig az akkori kormánypártokon belül működtek.
Utólag könnyű felismerni, hogy a rezsimváltás idején valamivel messzebb kellett volna menni a kommunista titkosszolgálatok leleplezésében. Most alkalom nyílik, ha nem is a legszerencsésebb körülmények között, pótolni azt, amit még pótolni lehet. De ez nem lehet ok arra, hogy olyan radikalizmusba essünk, amely már a rezsimváltás idején is súlyos igazságtalanságokhoz vezetett volna." Részletek>>

2002. február 23.
Bence György: Hitomata és politikai tájoló
"Egyre-másra jelennek meg a neten az olyan kis tesztek, amelyek a politikai erők közötti könnyű, gyors, mégis értelmes eligazodást segítik. Mintául a játékos személyiségtesztek szolgálnak: Válaszolj néhány kérdésre, várj egy kicsit, és a gép megmondja, kire hasonlítasz a Micimackó vagy a Csillagok háborúja hősei közül.
Igaz, némelyik nem annyira játékos, mint inkább az önkéntelen humor megnyilvánulása. A beliefnet.com-on például a Belief-O-Matic (magyarul: hitomata) segítségével pár perc alatt kiderül, hogy milyen vallást követ az ember, vagy lenne ajánlatos követnie. Neopogányság (így!). Unitárius univerzalizmus. Római katolicizmus. Mahayana buddhizmus. Van itt választék, kérem. ("Figyelmeztetés: A honlap üzemeltetői nem vállalnak jogi felelősséget a megkérdezettek lelki üdvösségéért!")
Az általam ismert politikai tesztek azonban egyáltalán nem ostobák. Egyszerűek, annak is kell lenniük. Ám olyan megfontolásokon alapulnak, amelyeket a politika tudósai sem mindig vesznek figyelembe bonyolult elmélkedéseikben.
A legjobbnak a Political Compasst, vagyis Politikai Tájolót találtam." 2001. április 21.
Bence György: A közönséges tömeggyilkos
A filozófus mint riporter: Hannah Arendt Eichmann-könyve magyarul
"Eichmann a rá jellemző buzgalommal veti magát a feladatba. Ezért egy időre szinte kétségbeesik, amikor a háború kezdetén egész addigi munkája elveszti értelmét, mert a zsidók erőszakos kitelepítése, táborokba zárása és meggyilkolása kerül napirendre. "Mindaz, amiért tényleg lelkesedni tudtam - írja emlékirataiban -, a probléma megoldását politikai alapon keresni és megtalálni mind a két fél javára, összeomlott bennem. Nem szólva magáról a borzalomról, mert alapjában érzékeny természetem lázadozott a holttestek és a vér láttán."
Láthatólag őszintén sajnálja magát. El tudja képzelni, hogy olvasói együtt éreznek majd vele. Semmi gondot nem okoz neki, hogy "politikai megoldásnak" nevezze a zsidók megfosztását állampolgárságuktól, kirablását, száműzését. Ráadásul az ő számukra is előnyös megoldásnak. Pedig Eichmann nem volt gyengeelméjű.
Hannah Arendtnek köszönhető, hogy Eichmann különös magatartása fölött nem lehetett szemet hunyni. Bizonyára egyoldalú az általa kínált magyarázat is, de nagyrészt az ő beszámolójának az érdeme, hogy a probléma máig elevenen él.
Amikor kitűzték a jeruzsálemi per kezdetét, Arendt minden más kötelezettségét és tervét félretolta. Úgy érezte, ott kell lennie, látnia kell, írnia kell róla. Hogy - mint egy levélben írta - "a saját múltjának tartozik ezzel". Mert szemtől szemben nem találkozott élő, igazi nácival. Csak a menekültek beszámolóiból és az irodalomból ismerte őket. " Részletek>>

2003. november 15.
Bence György: Tartalomszűke
A Tihanyban október 28-29-én rendezett Internet Hungary 2003 c. konferencián elhangzott előadás rövidített szövege. "Az újságok online változatai sok éve felismerték a hírek folyamatos frissítésében és módosításában, az olvasói visszajelzések felhasználásában rejlő lehetőségeket, nem szólva az internetes hírszolgáltatókról. Az igazi áttörés azonban csak mostanában következett be.
A pár hónapja hálóra bocsátott Google News automatikusan merít az online források százaiból. Percről-percre tárja elénk a témák és fontosság szerint csoportosított hírek és kommentárok folyamát. De maguk a források még túlnyomórészt a nyomtatáson alapuló kultúra körébe tartoznak.
A másik ígéretes fejlemény a blogok megjelenése. Eredetileg weblog- nak nevezték őket, ami gyorsan átalakult tréfásan hangzó és a blablá-t idéző becenévvé. A log naplót jelent, tulajdonképpen a magyar hajónapló-nak megfelelő értelemben. Csakhogy a blogok a legkevésbé sem hivatalos adatokat tartalmaznak. Ha már, akkor inkább az illatos leányszobákban kelt, Kedves Naplóm! kezdetű feljegyzések műfajához hasonlítanak. Azzal a csekély különbséggel, hogy nem tesznek lakatot rájuk, nem a fehérnemű alá rejtik őket, hanem közszemlére teszik a világhálón" Részletek>>

Bence György