A magyar gazdaság 2000 óta tévúton jár. A pénzügyi egyensúlyt leíró adatok - elsősorban a költségvetés és a folyó fizetési mérleg deficitje, az államadósság mutatója - ezt egyértelműen jelezték, s ennek nyomán közgazdászok, kutatók, elemzők erre fel is hívták a figyelmet. A kormányok ezt a problémát elhessentették maguktól. Pontosabban a 2002-es választási kampányban terítékre került a versenyképesség visszaállításának, a pálya kiigazításának szükségessége, s erre újfent történtek kísérletek is, de 2006-ra a helyzet tarthatatlanná vált. A politikai elit - s minthogy az utóbbi négy évben a szocialista-szabaddemokrata kabinet irányította az országot -, főként a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány "hazugsága" az volt éveken át, hogy a helyzet fenntartható, s az ország nyugodtan túlköltekezhet, túlfogyaszthat.

A gazdaságpolitikai tévút lényege abban ragadható meg, hogy az ország szembement a nemzetközi trendekkel. Az Egyesült Államoktól Nyugat-Európáig mindinkább uralkodó nézetté vált, hogy a költségvetési hiány emelésével nem lehet a gazdasági növekedést serkenteni, s inflációval sem lehet a foglalkoztatási gondokat kezelni. E nézetrendszerbe illeszkedően az államok mindinkább kivonultak a gazdaságból, csökkentették a jövedelemelvonást és -újraelosztást, s fokozatosan hozzáláttak a szociálpolitikai modellek átalakításához.

Ezen irányzatoktól úgy tért el az ország, hogy 2000-2001-től felélte a súlyos áldozatokat követelő 1995-ös stabilizáció eredményeit, közben hitelességét kikezdte, hogy különböző könyvelési trükkökkel, az uniós tűréshatárt tesztelő elszámolási próbálkozásokkal, ígéretekkel elfogadhatónak látszó költségvetési számokat mutatott be, majd azokat évente akár többször is módosította. Súlyosabb pénzügyi válságot ez azért nem okozott mind mostanáig, mert védelmet nyújtott az uniós tagság, a kedvező nemzetközi befektetési légkör, s persze az a tény, hogy a térségi összehasonlításban is bőséges külföldi tőke olyan exportszektort hozott létre, amelynek teljesítménye nem is hasonlítható az 1995-öshöz.

Magyarország azonban kilógott a sorból. A térségiből, az uniósból, de ma már a globálisból is. Hatalmasra duzzadt, a húszezermilliárd forintot meghaladó bruttó hazai termék (GDP) tíz százalékára rúg az államháztartás hiánya, s ennek nyomán nyolc-kilenc százalék körül alakul a folyó mérleg deficitje, miközben az adósságráta - szintén e fő mutatóhoz hasonlítva - elérte az euróbevezetési feltétel bűvös határát, a hatvan százalékot, úgy, hogy az ezredfordulón még 52-53 százalékon állt, ahová egyébként a rendszerváltás utáni bő 90 százalékról esett. S minthogy az 1997-es nyugdíjreformot követően nem indult érdemi átalakító munka a nagy ellátó rendszerekben, a résztrendekkel is szembe került az ország. A nagy hiány így nem tette lehetővé, hogy mérsékeljék a jövedelemelvonás szintjét, s nem lehetett érdemben hozzányúlni az adórendszerhez. Drámai arányok formálódtak. Az uniós összehasonlításban is alacsony foglalkoztatás miatt hozzávetőlegesen négymillió állampolgár tart el tízmillió lakost, s ebből csak 3,4 millió fizet társadalombiztosítási járulékot. (A rendszerváltáskor még több mint ötmillió.) Az APEH friss adatai szerint a 4,3 millió szja-bevallóból mindössze 2,8 milliónak volt adófizetési kötelezettsége.

A helyzet reformokért kiált. Ehelyett mi történt? A gazdaság 2001 és 2005 között 18 százalékkal bővült, de a reálbér harminc százalékkal, a nyugdíj reálértéke is egyharmaddal, a lakosság fogyasztása egynegyeddel. S mire épült az eladósodás és a fogyasztás "aranykorszaka"? Az államilag támogatott, s a pénzügyi egyensúlyt látványosan rontó lakásépítkezésre, a közalkalmazotti 50 százalékos béremelésre, 13. havi nyugdíjra, nyugdíjemelésre, a minimálbér adómentességére, az áfa felső kulcsának idei csökkentésére, a BKV és a MÁV veszteségeinek állandó pótlására, a politikailag érinthetetlen gázárak támogatására, a további jóléti intézkedésekre, no meg a versenyképesség javítását valóban szolgáló autópálya-fejlesztésekre.

E programok nem egy időben indultak, de máig hatnak. (A becsült költségvetési hatás 1600-1700 milliárd forintra tehető egy évben.) Az idei költségvetési törvény eredetileg 7 ezer 496 milliárd forint kiadást és 5 ezer 965 milliárd forint bevételt tervezett, tetemes - a törvény elfogadása óta persze megemelt - hiány. A hiány a korábbi jóléti intézkedések megnyirbálásával csökkenthető, illetve az állam működési költségeinek lefaragásával. Csakhogy a jóléti funkciók - ahova a felsorolt tételek zöme tartozik, s jobbára jogosultságon alapul - a költségvetés több mint hatvan százalékát képviselik, míg a működési kiadások csupán 12 százalékkal részesednek. A GDP egy százaléka jelenleg nagyjából bő 200 milliárd forintra rúg, könnyű kiszámolni - végrehajtani még a mostaninál nyugodtabb politikai légkörben is nehéz -, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállításához és az euró bevezetéséhez szükséges szintre, a GDP legalább három százalékára milyen tempóban és milyen áldozatok árán lehet eljutni.

Az intézkedések egy része nehezen megkérdőjelezhető. Az egészségügyi és oktatási dolgozók fizetését rendezni kellett, s még így is érvényesül az unió szívóhatása. De reformok, az intézmények és a létszám ésszerűsítése nélkül mégiscsak hiba volt mindezt megtenni. A 13. havi nyugdíj választási célokat szolgált, az áfakulcs januári mérséklése pedig az érthetetlen döntés kategóriájába sorolható, hiszen ezek a folyamatok, összefüggések természetesen ismertek voltak.

A kormány a választásokig azt üzente, hogy az államháztartási hiány viszonylag elfogadható szinten tartható. Ezt a piac kétségbe vonta, a nemzetközi hitelminősítők pedig rontották az osztályzatokat. Ebben a légkörben az egész választási kampány megtévesztésre épült, hiszen a koalíció, de még inkább a Fidesz azt sugallta, hogy minden mehet tovább - mintha mi sem történt volna. Hazudtak. Tudtuk. Azt is, hogy a hitelből finanszírozott borzasztóan szép aranykornak egyszer vége lesz. Itt tartunk, s ez sokkoló.

Intézkedések költségvetési
hatása

(évente, milliárd forint) Forrás: Népszabadság-becslés

Állami szféra béremelése	400
13. havi nyugdíj bevezetése	200

A gyors béremelésekkel

lépést tartó nyugdíjemelés	50-100
Autópálya-építések	200-300

Szja-csökkentések (adómentes

minimálbér, két kulcs)	400
Áfa felső kulcsának csökkentése	170
Gázártámogatás	100

Közlekedési támogatások

(adósságkonszolidációk) 50

Jóléti intézkedések (13. havi

családi pótlék, juttatások emelése)	30
Összesen:	1600-1750

+ Gripenek beszerzése

(csak 3 éven át hat, összesen) 200