Úszó alakok a Szaharában
Ezért nem találtak eddig magyarázatot a kutatók arra, mikéntkerülhettek a sivatagos Szahara különböző pontjaira több ezer évesemberi települések. Miért véstek a sivatag közepén sziklafalakba lombosfákat, úszó alakokat, vadászó embereket és idilli tájat?
Henri Lhote francia utazó 1923-ban fedezte fel az algériai Tasszili n'Adzserben az első, 8000-10 000 éves sziklarajzokat. Azóta sejthető, hogy a Szaharának voltak "jó" periódusai, emberek népesítették be, akik bővizű folyókban úsztak, és állatokra vadásztak. A sziklafalakon olyan állatok - többek között elefántok, orrszarvúk, vízilovak - láthatók, amelyek ma már nem élnek meg a sivatagban.
A Kölni Egyetem két kutatója, Rudolph Kuper és Stefan Kröpelin is úgy vélte, érdemes közelebbről megvizsgálni a Szaharában talált különös sziklarajzokat, és a rendkívüli száraz sivatag különböző pontjain megtalált egykori települések, lelőhelyek közül százötvennek a leletanyagát. Emberi és állati csontmaradványokat, edényeket és egyéb tárgyakat néztek át újra és elemeztek többek között szénizotópos vizsgálattal is. Ezek alapján megállapították, hogy a Szaharának két rendkívüli száraz periódusa között volt egy hosszabb, zöldellő korszaka.
Mintegy 10 000 éve a szárazságot heves esőzések kezdték enyhíteni. Az emberek, követve az esőket, nagyon gyorsan népesítették be a Szahara egész keleti részét, a mai Egyiptomot a Nílustól keletre, Csádot, Szudánt és Líbiát. Az esőzések kisebb-nagyobb mértékben háromezer éven át tartottak. Ez idő alatt benépesítettük az egész Szaharát. Az ideköltözöttek itt is belefogtak az állattenyésztésbe, a növénytermelésbe - mint erről az előkerült leletek tanúskodnak. Távoli őseink jól megépített településeiket folyamatosan lakták generációkon át.
Mintegy 7000 éve azonban elmaradoztak a nagy esőzések. Az emberek nem tehettek mást, felkerekedtek, és jószágaikat maguk előtt terelve visszaköltöztek a Nílus már amúgy is zsúfolt partjára. A 7000 évvel ezelőttől mintegy 5000 évvel ezelőttig tartó periódusban egyre csökken az emberi települések és a leletanyag száma, míg végül meg is szűnik előfordulásuk. Ötezer éve a Szahara újra sivatagi tájjá, s lakhatatlanná vált. Egyedül a Szahara keleti részét lezáró Nílus mentén telepedhetnek meg az emberek. A kutatók szerint mindez valószínűleg szoros összefüggésben áll azzal az időbeli egybeeséssel, hogy a Nílus mentén mintegy 5000 éve alakult meg az egyiptomi birodalom, majd jelent meg a fáraó, aki uralma alá hajtotta az ott letelepedetteket, s alapította meg az Egyiptomi Birodalmat, amely mintegy háromezer éven át virágzott.
