A látható kéz

Amikor Li Ka-shing, akit a világ leggazdagabb kínaijának tartanak, legutóbb felajánlott a hongkongi egyetemnek egy durvább összeget könyvtárra, kifejezetten rossz volt a sajtója. Az történt, hogy a könyvtárat ottani hagyományok szerint az öregről nevezték el, s néhány politikus és újságíró azonnal nekiment, mondván, az egész csak arra szolgált, hogy Li emlékművet állítson magának.

Ha a súlyos tízmilliókat nőkre költötte volna, elissza vagy ólomkatonákat vesz belőle az unokáknak, szó se esett volna róla. De a könyvtár, az elég gyanús. Van benne logika. Ha van egy kínaink, akinek egész életében azon járt az esze, hogyan lehet egy dollárból kettőt, pontosabban százkettőt csinálni, az nyilván nem áll neki nagyban könyveket vásárolni csak azért, hogy olvassák. A sajtóviadorok arra a szegényes megoldásra jutottak, hogy a mágnás a könyvtárral történelmi reklámfelületet vásárolt magának, méghozzá a legkívánatosabb célcsoportot, a jövő értelmiségét érve el ezzel. Filantrópnak sem olyan könnyű lenni.

Pénz mindenesetre kell hozzá. Warren Buffet, az amerikai Li Ka-shing például most feldobta tekintélyes vagyonának 85 százalékát. Beláthatatlan összeg: 37,4 milliárd dollár. A magyar államháztartás, beleértve mindent, az egy év alatt kifizetett nyugdíjakat, a teljes egészségügyet, a központi kormányzatot és az önkormányzatokat bérestül, villanyostul, benzinestül, az utolsó szögig, cakli-pakli 60-63 milliárd lehet. Buffet ebből 31-et a Bill and Melinda Gates Alapítványba irányít, amelynek már eddig volt olyan 30, s ez így együtt 61 milliárd. S, persze, nincsen itt szó semmiféle feldobásról. Megvannak a célok, AIDS-gyógyszer, malária elleni küzdelem, szegénység, oktatás, a 61 milliárd dollárt azonban kezelni kell. Ez akkora projekt, mint a magyar állam menedzselése. Ráadásul itt az, aki adta a pénzt, hatékonyan tudja és akarja is ellenőrizni a felhasználását. Gates meg is mondta, nagy változás lesz, mert eddig, mivel csak a saját pénzéről volt szó, nem érzett magán az átlagosnál nagyobb nyomást. Mire Buffet megnyugtatta, higgye el, ő sem fogja a napi rendszerességnél sűrűbben ellenőrizni, mi történik.

Érdemes pillantani azért arra is, honnan jön ez az irdatlan összeg. Buffet a legklasszikusabb befektető. Időnként vásárol, időnként elad, de sosem avatkozik be a birtokába került vállalat napi menedzselésébe. Nem javít fel, és nem ront le. Csak jót vesz. Filozófiája, hogy rossz ötlet arra számítva venni el valakit feleségül, hogy majd megváltozik. Húszfős stábbal dolgozik, ennyi a közvetlen birodalma. Igaz, a birtokában vagy jórészt birtokában lévő vállalatok 200 ezer embert foglalkoztatnak. Ez sem kevés, de ezt a dagadt ruhát most másra hagyja. A filantrópia korrigálni hivatott azt a világot, amelyet a "láthatatlan kéz", a legtökéletesebb biznisz is csak tökéletlenként tud megvalósítani. A jelek szerint végül Buffet is arra jutott, hogy a malária csak a látható kézből ért. Rendkívüli kísérletnek leszünk tanúi. Filantrópok mindig voltak, irdatlanul gazdagok is. Nyilván érdekes az is, kiknek a nyomán, kiknek a példáján gondolkodik most úgy Buffet, ahogy gondolkodik. A Gates házaspár alapítványa azonban most nem egyszerűen a legnagyobb lesz a maga nemében a világon, hanem ötször akkora, mint a második, a Ford Alapítvány. Láthatóan itt valami új minőség születik. Idővel azt is meglátjuk, van-e ok örömre.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.