A volt egyházi ingatlanok azon része kérhető vissza, amely bizonyos feladatkör elvégzését szolgálhatja. Ha az ingatlan már nincs az adott célra használható állapotban, vagy éppen az önkormányzat nem tudja nélkülözni, az ingatlan elvételkori értékét kaphatja meg a célnak megfelelő építkezésre az egyház. A törvény szerint kárpótlás illeti meg azokat az önkormányzatokat, melyek az egyházi ingatlanokat visszaadják. Ez tehát nem hitéleti támogatás, hanem részleges kárpótlás.

Mivel visszavettünk és a hívek kérésére megnyitottunk iskolákat, ezek működtetésére megfelelő összegre van szükségünk. Nincs ugyanis olyan bevételünk, amelyből fenntarthatnánk azokat. (A háború előtt földek, bérházak stb. fedezték a fenntartási költségek nagy részét.) Az iskolák indítása előtt az akkori minisztériummal szerződést kötöttünk, mely szerint a fenntartási költségeket (normatíva és kiegészítő támogatás címén) a minisztérium biztosítja. A vatikáni megállapodás erre is kitért. Ezt mindkét oldal elfogadta. Ezért mertünk nevelési intézményeket indítani. Így a hívek igényét ki tudjuk elégíteni - átvállalva az államtól, az önkormányzatoktól ezt a feladatot. Sajnos a normatívát részekre bontották, és nem minden részletét kapjuk meg. Azt sem, amelyet az önkormányzatok a kincstárból megkapnak, sőt nekik még a kistérségi támogatásokból is juthat. Ez számunkra kifejezetten tiltva van. Az önkormányzatok még saját adóbevételeikből is hozzájárulhatnak a fenntartási költségekhez.

Egyházmegyémben 2005-ben iskoláim, óvodáim és kollégiumaim 117 millió forinttal kaptak kevesebbet, mint amennyit ki kellett fizetnem. Ezt az összeget a kincstárból jog szerint meg kellett volna kapnom a vatikáni megállapodás alapján. (Ebben az évben két fizetésemelés volt, amelyek ellentételezésére egy fillért sem kaptam.) Eddig megkaptuk a teljes normatívát, bizonyos kiegészítő támogatást, és amikor az év vége után meg lehetett állapítani, hogy az önkormányzati iskoláknak mennyi volt az éves kiadása, akkor annak középarányosa szerint kaptuk meg az előző évben általunk megelőlegezett összeget. Mindez, hangsúlyozom, nem hitéleti támogatás, hanem közszolgálati feladat kiváltása.

Az építkezésekre vagy a felszerelésre nyújtott támogatás minimális volt, ha volt egyáltalán. Ismét a magam dolgaira hivatkozom: felépítettem egy helyen négy tantermet a visszakapott négy mellé, s ugyanott egy tornatermet is. A hat másik iskola közül ötöt tornateremmel, egyet gimnáziummal és kollégium felépítésével fejlesztettem. Egy másik városban vadonatúj épületrészt és tornatermet kellett építenem, mert a visszakapott tornaterem romos volt és kicsi. Minderre nem kaptunk segélyt, ezeket a hívek által adott pénzből építettük.

Az idősek bentlakásos intézményei sem hitéleti célt szolgálnak, hanem olyan feladatot látnak el, amelyre az önkormányzatokat kötelezték. Ezek felépítését is a hívek adományaiból fedeztük. Híveink közül többen szeretnének öregkorukban olyan környezetben élni, ahol hozzájuk hasonló gondolkodásúak laknak, ahol vallási igényeiket könnyebben kielégíthetik. Ezek indításáról és fenntartásáról is azt mondhatom, amit az iskolákról mondtam. Eddig sikerült komoly veszteség nélkül működtetni ezeket az intézményeket. A következő év költségvetése azonban a létüket is bizonytalanná teszi.

Papjaink részére befizetjük az egészség- és nyugdíjbiztosítást. Ezt központilag fizeti be a püspökkari titkárság a hívek által felkínált egyszázalékos bevételből. Tehát nem igaz, hogy járulékok fizetése nélkül vesszük igénybe az orvosi ellátást vagy a nyugdíjat. Ebben sincs hitéleti támogatás.

Nem hitéleti támogatás az úgynevezett járadék sem. A törvény szerint visszajáró, a jegyzékbe felvett ingatlanok egy részét - hogy ne okozzunk gondot az önkormányzatoknak - átadtuk az államnak, megállapítva értéküket; s ennek bizonyos kamatát kapjuk, amelyet felosztunk a központi és az egyházmegyés kiadások között. Megkapjuk a hívek által az adójukból felajánlott egy százalékot, s annak kiegészítését bizonyos százalékig. Egyedül ez számíthat igazán hitéleti támogatásnak, de ez nem fedezi a templomok, plébániák fenntartási költségeit és a lelkipásztori fizetéseket, csak hozzájárul azokhoz. Persze ez az összeg sem lehet igazán nagy, hiszen nyugdíjasaink nagy része nem fizet szja-t, hiszen bevételeik alacsonyak, és nem adhatják le támogatásukat az evások sem; pedig jelentős tömegről van szó. Ez az adónak csupán egy fajtája, itt nem jön számításba az áfa és a többi, állam által szedett adó. Viszont igen sok műemlék épületünk van. Ezek renoválására olykor szinte jelentéktelen összegeket adnak, melyek legtöbbször a szaktervezést sem fedezik. S noha ezek az ingatlanok az egyház tulajdonai, az egész ország kincsét jelentik. (Például jelentős turistaforgalmat bonyolítanak le.) A kiadásaink 25 százaléka is az állam bevétele, mert nem igényelhetjük viszsza az áfát. Eddig, mint más kistelepülések, a plébániák is kaptak úgynevezett kistelepülési segélyt, hogy az apró falvakban biztosítsák a legszükségesebb igények kielégítését, így a lelki életét is. E lépés mögött is nemzetpolitikai szempontok domináltak.

Megoszlanak a vélemények a fakultatív hitoktatás óradíjairól. A törvény szerint fakultatív tárgyakat választhatnak a szülők gyermekeik részére, melyek között szerepel a hitoktatás is. Azt hiszem, ez sem kifejezetten hitéleti támogatás, hanem az iskolai oktatás törvény biztosította lehetősége.

Nem kevés könyvtár, múzeum, levéltár van az egyház tulajdonában. Ezek őrzése, anyagaik feldolgozása sem az egyház elsődleges érdeke, hanem országos, olykor országon túli jelentőségű munka. Az egész ország kincsei ezek. A közgyűjteményekre nyújtott állami pénzek sem hitéleti támogatások. Majd mindenütt családos emberek és nem papok dolgoznak bennük, és ezen pénzekkel is évente pontosan el kell számolni a minisztériumnak.

Amikor tehát sokszor azt lehet hallani, hogy "az egyháziak pénzt követelnek", akkor ez nem a hitéleti támogatás jogtalan követelése vagy az egyház gazdagítására irányuló törekvés, hanem a magyar állampolgárokat megillető juttatásról van szó. Ez biztosítja a sok ezer iskolás gyermek és fiatal közoktatásban való részesedését, és sok száz tanár, alkalmazott, idősotthonban dolgozó ápoló megérdemelt munkabérét.

Ráadásul ezen tételekben nincsenek benne sem a papi fizetések, sem a hitéleti segítség megadása.

Gyulay Endre
megyés püspök