A technológiai forradalom azonban az internetet egyre befolyásosabb médiává, kereskedelmi-üzleti platformmá, sőt, egyesek szemében stratégiai-katonai fontosságú hatalmi eszközzé alakította. Ezért aztán a politika mindent elkövet annak érdekében, hogy minél nagyobb mértékben megpróbálja ellenőrzése alá vonni az elvben országhatárokat nem ismerő webet. A diplomáciai csatározások kevéssé izgatják a hazai netezőket. A web sokaknak társ a magány ellen, vagy éppen közvetítő a hasonló érdeklődésű-hobbijú emberek felé.

Legutóbb Tuniszban, az információs társadalomról rendezett novemberi ENSZ-világfórumon robbant ki a vita arról, hogyan lehetne megszüntetni a világháló amerikai dominanciáját. - Egyetlen állam sem ellenőrizheti az internetet - jelentette ki harciasan Viviane Reding, az EU kulturális és médiaügyekért felelős biztosa a fórum előtt, ahol a fejlődő országok - Európa támogatásával - szerették volna elérni, hogy az internet adminisztrációját az Egyesült Államokból helyezzék nemzetközi ellenőrzés alá. Például az ENSZ égisze alá tartozó régi vagy új intézményhez.

Reding beláthatatlan következményeket, így a feltörekvő nemzetek, a brazilok vagy a kínaiak által kreált internetek születését jósolta, ha az USA nem enged álláspontjából. A tunéziai fővárosban végül kompromisszumos megállapodással sikerült megakadályozni a "nagy szakítást". A doménnevek és internetcímek kiosztását továbbra is a kaliforniai székhelyű közhasznú alapítvány, az ICANN intézi, ugyanakkor már valószínűleg az idén Görögországban megrendezhetik annak a nemzetközi fórumnak az első ülését, amely az internettel kapcsolatos, s egyre súlyosabb gondokat okozó problémákat - a kéretlen reklámlevelek (spam), valamint a vírusok terjedésének megakadályozását, vagy a világhálós bűnözés elleni hatékony fellépést - hivatott megvitatni.

Vagyis a status quo - bármennyire kényelmetlen és sokaknak nem tetsző dolog is - Tunisz után sem változott.

A kérdés amúgy jó két éve heves viták tárgya. Először 2003 decemberében, az információs társadalomról rendezett genfi világtalálkozón ütköztek a nézetek arról, hogy lehet-e, s ha igen, milyen formában bővíteni az internet feletti ellenőrzést. Ez utóbbin Genfben és Tuniszban is sokan azt értették, hogy ki szabja meg a legmagasabb szintű internetforrások, köztük a ".com", a ".net", a ".hu" doménnevek és a világhálóba bekapcsolt számítógépek azonosítását szolgáló internetes protokoll-számok elosztásának szabályait. Az Európai Unió és az ENSZ valamilyen formában "nemzetköziesíteni" kívánja a regisztrációt és a világháló irányítását. Vagyis elérni azt, hogy az Egyesült Államokon kívül más országok és kormányok is beleszólást kapjanak e globális kihatású ügyek intézésébe.

E megközelítés elsősorban arra épül, hogy az internet döntően amerikai uralom alatt van. Kétségtelen, hogy a világhálót a tengerentúlon találták ki, a webet működtető technológiai megoldások is az Egyesült Államokból erednek, ahogy a meghatározó szereplők - a Microsofttól kezdve az Amazon és a Google-on keresztül az EBayig - amerikai székhelyű vállalatok. Mindez azonban nem jelent totális ellenőrzést. - A világ labdarúgásában a brazilok viszik a prímet, senki sem állítja, hogy ők ellenőrzik a focit - élt egy sportpéldával Matthew Lynn, a Bloomberg szakírója.

Jóval plasztikusabban fogalmazott Vinton Cerf, az internet egyik atyjának titulált komputertudós. - Egy nagy frászt! - mondta Cerf, amikor egy Newsweek-interjúban azzal a közkeletű felfogással szembesítették, hogy a mindenkori amerikai kormány gyakorol ellenőrzést a világháló felett. - Az internet kilencvenkilenc százaléka magánkézben van. Ha valaki vesz egy számítógépet és hozzá egy ADSL-csatlakozást, akkor résztulajdonossá válik - tette hozzá.

Cerf szerint a nemzetközi felügyelet gondolatát azért is propagálják a kormányok, mert számukra nehezen fogadható el, hogy valami kormányzati beavatkozás nélkül is működni tudjon. Az internet eddigi fő regulátora, az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers, Kijelölt Nevek és Számok Internetes Társasága) persze messze van a tökéletestől, de szakértők szerint eddig tisztességes módon és pártatlanul végezte a dolgát. - Az internet akkor lesz igazán politikai ügy, ha egyre több kormány kap beleszólást. Ráadásul a minél több kormány jóval nagyobb bürokráciát is jelent, vagyis a hatékonyság drasztikus csökkenésével kell majd számolni - jósolta a Georgia Institute of Technologyn is tanító Hans Klein professzor.

A történet érdekessége, hogy egészen 1988-ig egyetlen személy kezében volt az immáron egymilliárd ember által használt internet "ellenőrzése". A webcímek rendszerének kialakításában fontos szerepet játszó Jon Postel közel harminc évig maga kezelte a regisztrációs kérelmeket. Postel halála után jött létre - amerikai kormányzati sürgetésre és segédlettel - az ICANN. Négy évvel ezelőtt tettek egy elvetélt kísérletet arra, hogy a nonprofit alapítványt magánkézbe adják. Az ICANN az amerikai kereskedelmi minisztérium felügyelete alatt működik, eddig a tárca az alapítvány egyetlen döntése ellen sem emelt vétót.

A Bush-kormány és az internet feletti amerikai befolyás megőrzése mellett kardoskodó washingtoni törvényhozók attól tartanak, hogy az ellenőrzés bármilyen "nemzetköziesítése" a szólásszabadság kárára válna. Nem érdektelen tény, hogy az amerikai dominancia megszüntetésének fő szószólói közé olyan országok tartoznak - például Irán, Kína vagy Kuba -, amelyek minden eszközt, például amerikai technológiára épülő szűrőt bevetnek azért, hogy saját állampolgáraikat elzárják a felforgatónak vagy közveszélyesnek tartott külföldi webtartalmaktól.

A dominanciával kapcsolatban inkább az a probléma, hogy miközben a világháló globális léptékűvé vált és napról napra nő a felhasználók száma, eredendően mégiscsak amerikai szemléletet és értékeket tükröz. Ráadásul a világhálós kommunikáció több mint harminc százaléka angolul zajlik. - Ha az internetet nem az Egyesült Államokban találták volna ki, hanem más országban, akkor valószínűleg arra hasonlítana - hangoztatta Jonathan Zittrain, az Oxfordi Egyetem professzora. Nem véletlen, hogy amikor Norm Coleman, minnesotai republikánus szenátor határozati javaslatban követelte annak garantálását, hogy a Bush-kormányzat ne engedje ki a kezéből a web felügyeletét, nemcsak a fejlődő világban nyílik ki sokak zsebében az a bizonyos bicska: Amerika ne gondolja már azt, hogy seriffként igazgathatja a virtuális teret tekintet nélkül arra, hogy mások, amúgy szintén felhasználók mit gondolnak erről.

Látni kell, Irak, a klímaegyezmény és más "egyoldalúan kezelt" ügyek miatt a világ jelentős része bizalmatlan Amerika iránt. Nem nézik jó szemmel, hogy kormányzati szinten egyetlen ország, az USA kötődik ahhoz a társasághoz, amely technikai értelemben felügyeli a netet. Mi van akkor, ha az Egyesült Államok virtuális hadviselésbe kezd egy másik ország ellen, s megpróbálja lekapcsolni az internetről? E bizalmatlan légkörből a kivezető utat Klein profeszszor és más kutatók az ICANN "finoman hangolt nemzetköziesítésében", az Európai Unió és az ENSZ egy új együttműködési formával véli megtalálni. Ami persze nem helyettesítené az ICANN-t, de mégis vitafórumot biztosítana a többiek számára. Különös tekintettel arra, hogy egyes előrejelzések szerint húsz év múlva az információszolgáltatás és -csere közel száz százaléka digitális formában zajlik majd a világban.

Eközben mindenki elfeledkezik arról, hogy az internet valójában anarchikus képződmény, amelyen bármiféle ellenőrzés vagy korlátozás csak részlegesen működik. Ha Amerika valóban olyan hiperhatalommal rendelkezne, és bárkit korlátozni tudna az internet használatában, akkor mivel magyarázható az, hogy az USA első számú közellensége, Oszama bin Laden szabadon "garázdálkodhat" a világhálón, amely az al-Kaida iszlámista terrorhálózat számára egyszerre szolgál propaganda- és kommunikációs eszközként? Egyes doménneveket, így országokét is néhány napra elérhetetlenné lehet tenni, az internetet igazából nem lehet kikapcsolni. Vagy mégis? Ha valaki ráklikkel a www.turnofftheinternet. com honlapra, kísérletet tehet a nagy piros gombbal.

E-mail: Szakértői becslések szerint naponta 40-50 milliárd e-mail üzenet kering a világhálón, az elektronikus posta mintegy 65 százaléka nemkívánatos reklámanyag, angol kifejezéssel spam. Az elsősorban Észak-Amerikában és Európában postázott spamek nyolcvan százaléka egy jól behatárolható, mintegy 200 feladóból álló körtől ered. Egyébként a világkereskedelem mintegy kilenc százalékát teszik ki a webes értékesítések.

ICANN: A kaliforniai Marina del Rey-i székhelyű nonprofit szervezet hivatott egyedül dönteni az elsődleges szintű doménnevekről vagyis a .hu, .com, .org végződésű internetcímek bevezetéséről. Jelenleg mintegy 260 ilyen végződés van forgalomban. Emellett az ICANN ellenőrzi az internet agyának számító tizenhárom rootservert: ezek fordítják le számsorokra az olyan másodlagos Internet-címeket, mint a www.nepszabadsag.hu. A legtöbb nemzeti internetcímmel Németország rendelkezik: több mint 9,2 millió .de végződést regisztráltak. A másodlagos internetcímekből eddig 80 milliót regisztráltak, más becslések szerint ezek száma meghaladja a kétmilliárdot.

"Weblogók" versenye Szingapúrban