Téli menedék a felszín alatt
A megfelelő jogszabályok módosítása nélkül nem lehet tartósan rendet tenni a főváros forgalmas aluljáróiban, amelyek összképét és hangulatát, különösen a hideg időben, a hajléktalanok határozzák meg. Nemcsak a városképet befolyásolják, de esztétikai és közegészségügyi szempontból is aggályos, hogy sokan életvitelszerűen rendezkednek be ezeken a közterületeken. A budapestiek többségét kifejezetten zavarja a jelenség, az összes felmérés szerint az aluljárók közutáltságának okai között az élmezőnyben szerepelnek az ott élő hajléktalanok.
A közterületek rendjével, a szociális ellátással vagy az egészségüggyel foglalkozó szervezetek mind saját szempontjaik szerint értékelik a helyzetet. A rendőrség csak akkor intézkedik, ha valami rendbontás történik, az egészségügy pedig csak akkor veszi gondjaiba a hajléktalanokat, ha már orvosi ellátásra szorulnak. A szociális intézmények megpróbálnak segíteni abban, hogy épségben és viszonylagos egészégben vészeljék át a legkritikusabb téli napokat, ám segíteni csak azokon tudnak, akik hajlandóak igénybe venni a felkínált lehetőségeket.
A szociális munkások folyamatosan járják ezeket a helyeket és próbálnak segíteni azokon, akik a felszín alatt élnek. A krízisautók és az utcai szolgálatok mind több embert visznek szállóra, vagy próbálnak rábeszélni arra, hogy ne az utcákon vagy az aluljárókban töltsék az éjszakát - mondta Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány szóvivője, aki szerint nem lehet megoldás a dél-amerikai módszer, azaz a rács, amellyel éjszakára elzárják a hajléktalanok elől a némi biztonságot nyújtó aluljárókat. Ezért el kell dönteni, hogy továbbra is egyéni problémaként kezeljük ezt az élethelyzetet, vagy hangsúlyt helyezünk a megelőzésre, vagyis arra, hogy lassan de módszeresen csökkentsük a hajléktalanok számát. A szakember szerint azonban az új lakástörvény sem segíti ezt a törekvést, hiszen a hajléktalanná válásra egyre többeknek nő meg az esélye.
Elképzelhetőek átmeneti megoldások is, hiszen a Nyugati aluljáróban például jelentősen csökkent a hajléktalanok száma miután a pályaudvaron egy helyiséget alakítottak ki az addig az aluljáróban élők többségének. A hajléktalanok azonban rendszeresen megjelennek és ingáznak az aluljárók között. A Blaha Lujza téren, a Deák téren és a Nyugati téren nagy számban fordulnak elő, de egyre többen tűnnek fel a Lehel téren és más helyeken.
Mivel az aluljáróban tartózkodásnak nincsenek lefektetett szabályai, az ott alvás, az életvitelszerű jelenlét nem számít szabálysértésnek. A rendőrség éppen ezért tehetetlen a jelenséggel szemben és legfeljebb annyit tehet, hogy oltalmazza a szerencsétlen sorsú embereket. Lapid Lajos tábornok, Budapest rendőrfőkapitányának közbiztonsági helyettese elmondta, hogy mint korábban, a rendőrség most is együttműködik a karitatív szervezetekkel és a szociális ellátó rendszer képviselőivel, és őket értesítve próbálnak segítségére lenni azoknak, akik veszélybe kerültek. Intézkedni velük szemben azonban nincs módjuk, hacsak nem zavarják a rendet oly módon, amellyel szemben fel kellene lépniük.
- Ha kötelezővé lehetne tenni, hogy a hajléktalanok, saját érdekükben az ellátórendszer valamelyik intézményét vegyék igénybe és ne az aluljárókban vészeljék át a hideget, akkor néhány szervezet azonnal felemelné hangját a szabadságjogok sárba tiprása, az életlehetőségek korlátozása miatt. Ezért jogszabályok módosítása nélkül, amely kötelezhetné a hajléktalanokat arra, hogy szállókon éljenek nem lehet tartósan rendben tartani az aluljárókat - vélekedik Danielisz Béla, a Fővárosi Közgyűlés városrendészeti bizottságának elnöke.
Ha viszont akár a szociális ellátásról szóló törvény, vagy más jogszabály módosításával ezt el is lehetne érni, ezt csakis úgy lehetne megvalósítani, ha megfelelően növelnék az ellátás színvonalát, vagyis, lenne megfelelő számú férőhely, komfortosabbak és főleg biztonságosabbak lennének a szállók. Sok hajléktalan azért nem veszi igénybe az intézményeket, mert félnek hogy a szegényt meglopja a még szegényebb, vagy az erős erőszakosan viselkedik az elesettebbel szemben. Az elnök szerint tudomásul kell venni, hogy a társadalom többsége is azt szeretné, ha a hajléktalanok nem a közterületeken, az aluljárókban élnének, hanem saját érdekükben is az ellátó intézményeket vennék igénybe.
A főváros minden évben - tavasszal és ősszel - az aluljáróprogram keretében nagytakarítást végez a föld alatt, amikor kénytelenek a hajléktalanokat felkérni arra, hogy hagyják el az aluljárót és holmijukat is vigyék magukkal. Ez a közösség érdekeit szolgáló tevékenység azonban mindig kiváltja különböző szervezetek tiltakozását. A helyzetre azonban valamilyen megoldást kell találni, mert valamennyi közvélemény-kutatásban előkelő helyen szerepel a negatívumok között az aluljárók állapota. Ezen belül is elsősorban az ott élők miatt panaszkodnak a budapestiek.
