A billentyűvel lapozók könyvtárai
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem negyedéves, magyar- történelem szakos hallgatója, Miks Csaba születésétől fogva vak. De tud olvasni "hangos" számítógéppel és Braille-írásos nyomtatásból is. Elkísértem az ELTE Egyetemi Könyvtárába. Folyóirat-olvasójukban egyetlen számítógépen működik beszélőprogram. Három percig, utána lefagy. Nem baj, mondtam Csabának, próbálkozzunk szkenneléssel! Igyekeztem volna az újságkupaccal a könyvtároshoz, de Csaba visszahúzott: ő ezen a próbálkozáson már túlvan. Egy hete bejött ide tanulmányt olvasni, legfeljebb tízoldalast. Szólt a könyvtárosnak, hogy beszkennelné a cikket. Kiderült, az olvasótermi számítógépeken nincs szövegfelismerő program, ami a szkennelt oldalakat képformátumból szöveggé alakítaná. Márpedig a beszélőprogram csak szöveggé alakított fájlokat tud felolvasni. Csaba alább adta: szkenneljék be neki a cikket, majd ő otthon "felismerteti" a saját gépével. Azt a választ kapta az intézmény informatikai főigazgató-helyettesétől, Varga Klárától, hogy digitális formában nem vihet ki műveket a könyvtárból. Így rendelkezik a szerzői jogról szóló törvény. Később Szögi László főigazgató pontosított: valójában időt kértek Miks Csabától, hogy tanulmányozhassák a jogszabályokat. Ugyanis még nem fordult elő, hogy valaki digitális adathordozón akart volna cikket elvinni tőlük. Csaba végül fénymásolatban kapta meg a tanulmányt otthoni szkennelésre. Varga Klára pedig jogi szakértőkhöz fordult magyarázatért: mit kell tenniük, ha fogyatékos olvasó kér tőlük olyan szolgáltatást, amely szerintük a szerzői jogi törvénybe ütközik.
Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület jogásza, Kabai Eszter úgy véli: Varga Klára az INFOSOC nevű, szerzői jogi jogszabályainkat érintő EU-irányelv szellemében hozhatta döntését. EU-csatlakozásunk óta ugyanis a hazai könyvtárak, múzeumok, levéltárak könyveiket, folyóirataikat digitalizált formában csak saját helyiségeikben és olyan számítógépeken tehetik hozzáférhetővé, amelyekről a szöveg nem kerülhet ki a könyvtárból. A komputeren éppen ezért nem lehet floppi- és CD-meghajtó, sem internetkapcsolat.
Tiszta sor. Gondoltam, amíg a szerzői jogi törvényt továbbolvasva rá nem bukkantam a kivételre. A 41. szakasz szerint ugyanis a szerzői jogvédelem alá tartozó művek szabadon felhasználhatók, ha ez kizárólag a fogyatékosok - fogyatékosságukkal közvetlenül összefüggő - igényeit szolgálja. És nem haladhatja meg a "cél által indokolt mértéket".
De mi függ közvetlenül össze a fogyatékossággal? És mekkora "a cél által indokolt mérték"? Tíz-húsz oldalnyi nyomtatás alkalmanként? Vagy akár háromszáz oldalnyi szkennelés? - Ha vak olvasóink szabadon szkennelnének, és tegyük fel, nyilatkoztatnánk őket, hogy csak saját céljaikra használják fel a művet, több ezer oldalas kérés láttán már én is elbizonytalanodnék - mondta az ELTE könyvtárának igazgatója. - A jogalkotó feladata lenne, hogy megtöltse ezt a szabályt tartalommal.
A sérült emberek önálló életvitelét segítő Motiváció Alapítvány jogásza, Oszvári Ádám nem az oldalszámokban, hanem a vakokat érintő jogszabályok hibás értelmezésében látja a problémát. Szerinte az ELTE Egyetemi Könyvtár főigazgató-helyettesének jogértelmezése hibás volt, mert az Szjt. [és az ahhoz kapcsolódó, 117/2004 (IV. 28.) számú kormányrendelet] digitális adathordozókra vonatkozó tilalmát felülírja a fogyatékosoknak szabad felhasználást engedő kivétel. Ráadásnak pedig ott van a fogyatékosok esélyegyenlőségéről szóló törvény. E szerint garantálni kell, hogy a látássérültek - akárcsak a látók - hozzáférjenek az információkhoz. Pozitív példának a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárt (FSZEK) hozza, ahol a vakok karakterfelismerő programmal, szkennerrel és fülhallgatóval ellátott számítógépeket használhatnak. Hangos könyveik otthoni lejátszásához eszközöket kölcsönözhetnek, zenei fájlokat Braille-kottává alakíthatnak. Sőt, a könyvtár rendszeresen Braille-írásos leveleket küld vak olvasóinak. Minapi sajtótájékoztatójukon pedig bemutatták a kelenföldi fiókjukban felállított, számítógép nélkül is működő felolvasógépet és a JAWS képernyőolvasót. A Központi Könyvtár igazgatója, Nagy Anna elmondta: nekik sosem voltak szerzői jogi aggályaik, az Szjt. fogyatékosokra vonatkozó szakasza miatt a vakok mennyiségi korlátozás nélkül szkennelhetik, nyomtathatják a műveket.
- Persze, nem egyformák a könyvtárak anyagi lehetőségei, de épp az egyetemi könyvtárnál furcsa, hogy ennyire spórol az esélyegyenlőség kialakításán - magyarázta a Motiváció jogásza. - A felsőoktatási intézmények emelt fejkvótát kapnak fogyatékos hallgatóik után. Egyetlen vak diák után járó többletpénzből vehetnének szövegfelismerő programot, amit aztán többen használhatnának.
Vidéken még rosszabb a helyzet. Az ELTE győri, kihelyezett jogi karán tavaly végzett Varga Szabolcsot azzal küldték el az egyetemi könyvtárból, hogy nem viheti ki az amúgy kölcsönözhető jogi tankönyvet, mert csak három példány van belőle. Olvassa helyben! Hogy mivel, azt nem mondták, de szerencséjükre Varga Szabolcs nem az acsarkodós fajta. - Mit háborogjak ezen olyan országban, ahol a vakok üdülőjébe nem engedik be a vakvezető kutyát? - mondta, és nevetett. Ahelyett, hogy perelt volna.
Ha egy könyvtár csak a legalapvetőbb informatikai feltételeket akarná megteremteni vak látogatóinak, az "alapcsomagra" 400 ezer forintot kellene költenie. Ebben van szkenner, szövegfelismerő szoftver és képernyőolvasó program. Külön a szövegfelismerőért üzletben 40 ezer forint körüli összeget kellene fizetnie, ha viszont a Motiváció vagy az Informatika a Látássérültekért Alapítványhoz fordul, ingyen is megkaphatja. A JAWS for Windows képernyőolvasó programért 250 ezret kell fizetni. Egyszerűbb Braille-nyomtatót félmillióért lehet kapni, irodai változatáért másfél-kétmilliót is elkérnek. A számítógép nélkül működő Poet Compact felolvasógép ára egymillió forint.
