Tegnapelőtt ugyanis a fővárosi kerékpárosok biciklis felvonulást rendeztek, s ezzel jókora közlekedési káoszt, számos dugót, és ebből következően irdatlan légszennyezést okoztak, de mindezt csak azért, hogy egyebek mellett fölhívják a figyelmet arra, hogy a Budapesten felszaporodott autók miatt mekkora a közlekedési káosz, mennyi dugó van, és mennyire elviselhetetlen a légszennyezettség. Homeopátiás felvonulás, ha szabad ezt mondanom.

Ezek a kerékpárosok egyébként csupa jó emberek, akik nyilvános fórumokon gyakorta elmesélik, hogy az emberiség legnagyobb nyűge az automobil, amelyből csak Budapesten immár egymillió nyüzsög, ez a szám évente kábé húszezerrel nő, ami nagyjából egy nyolcvan kilométeres kocsisort jelent. Hogy ez az irdatlan mennyiségű autó mennyi bajt okoz, gondolható, csak illusztrációképpen: az általa kipöffentett szenynyezés állítólag évente kétezer ember halálát okozza.

A kerékpárosok azt ajánlják, hogy válasszuk inkább a biciklit, amely környezetbarát, olcsó és gyors. A kerékpárosok ezt mondják évek óta, de a kerékpárosok pillanatnyilag egy gigantikus Mókus őrs, csupa csillogó szemű, optimista ember, aki azt hiszi, hogy a világ egyszer csak megváltozik, az embereket megszállja a türelem, az autóban ülők a homlokukra csapnak, s ekképpen szólnak egymáshoz: jé, nézzed csak ottan azt az olcsó, környezetbarát eszközt, amely gyors, és jaj de nagyon fincsi lehet vele közlekedni. És miután ezt mondják, büdös autójukat haladéktalanul bringára cserélik.

Egyelőre azonban nem ez történik, az autósok a kerekezők láttán egészen mást mondanak, hogy mit, azt mindenkinek a fantáziájára bízom. És nem csupán olyan esetekben, amikor a kerekesek mondjuk erős öntudattal tartják föl a Nagykörút forgalmát, a járdán ügyeskednek, a piroson hajtanak át, vagy az egyirányú utcában jönnek szembe. A kerékpárosok erősen sérelmezik, hogy az autósok valahogy képtelenek megszeretni őket, ami nem csoda, mert az autósok egymást sem szeretik, mi több: saját magukat sem.

A Mókus őrs pillanatnyilag kicsit dacos, demonstrál, miközben persze környezetbarátságosan viselkedik, bocsánatot valamint türelmet kér. Mintha a Mókus őrs tagjai nem ebben a városban élnének. Mintha nem látnák, hogy itt már kezelhetetlen a forgalom és az utakon tomboló indulat. Nem két kerékkel kevesebbet kellene ajánlaniuk az itt élőknek, hanem néhánnyal többet. Úgy tűnik, a bringások javíthatatlan álmodozók, akik tényleg elhiszik, hogy lesz itt még türelem, a főváros vezetőinek augusztusi javaslata pedig (amely szerint három helyett huszonhárom kilométernyi bicikliút épül az idén, jobb lesz a tájékoztató rendszer és több a kerékpártároló) tényleg segít a helyzeten. Megszállott reménykedők, akik talán a kerékpáros szemüvegükre tapadt muslicáktól nem látják tisztán, hogy ezt a várost végérvényesen fölfalták az autók, ez a város immár tülekedésre, zsúfoltságra és bűzre van ítélve.

Demonstrációk idején különösen.