Teljes alapterületén nem tudták feltárni, csak a közmű-nyomvonalon, amely hosszában, kelet-nyugati irányban futott végig a zsinagógán. Megállapították, hogy az imaház tizennégy méter hosszú lehetett, téglás padlózatú és boltozatos mennyezetű. Boltíveit a terem közepén két, hatvan centiméter vastagságú kőoszlop tartotta, melyek közül az egyiknek több eleme is megmaradt, míg a másiknak csak alapköve.

Végh András ásatásvezető régész szerint a zsinagóga építése a város alapításának idejére, a tatárjárás utáni évtizedekre tehető, s vélhetőleg az ezernégyszázas évek elejéig állt, úgy tűnik, akkor lebontották.

A most előkerült XIII. századi zsinagóga a maga korában nagynak számított, mondta a régész, méretei hasonlóak a korabeli bécsihez. Közvetlenül a vár nyugati kapuja mellett állt, amelyet egyébként Zsidó kapunak neveztek ekkoriban, az itt elterülő zsidónegyedről. A zsinagógát a kapuval kapcsolatban említi a Képes Krónika is: 1307 májusában Károly Róbert párthívei hatoltak be egy éjjel az itteni kapun, amely az említés szerint a "zsidók zsinagógája mellett" volt. Mint a mostani feltárásból kiderült: tulajdonképpen hozzáépült a kaputoronyhoz.

A vár átépítései megváltoztatták később az itt haladó utca nyomvonalát, s ezt a telket az úttest foglalta el. Ezért nem bukkantak elő a zsinagóga maradványai az elmúlt évek Szent György téri ásatásai során. Bár néhány lelet jelezte a közelségét, például egy Dávid-csillagos fatányér, vagy egy héber írásjelekkel megjelölt pohár, amelyeket a szomszéd telkeken találtak évekkel ezelőtt. Sőt, korábban már megtalálták a zsinagóga mellett lévő rituális fürdő medencéjét is.

A régen várt, eredményt hozó feltárás után a maradványokat visszatemették, a lefektetett közművek a romokat nem érintik.

A XIII. századi talpkövet közmûfektetés közben találták meg