Néhány évvel előtte az amerikai képviselőház tagjai kíváncsiságból részt vettek egy nyilvános akasztáson. Ez volt ekkor az egyetlen kivégzési mód. Az elítélt nem halt meg azonnal, még sokáig szenvedett a kötélen. A látvány azonban annyira megrázta az urakat, hogy elhatározták: "humánusabb" kivégzőeszközt keresnek. Miután a Franciaországban használatos guillotine-t elvetették, a New York-i kormányzó, Davis Bennett Hill azt javasolta, hogy a villámcsapás mintájára próbálkozzanak mesterséges áramütést előállító készülékkel. Hillnek elnöki ambíciói voltak, és népszerűsége növekedését várta az ötlettől.

Az "eredményes" állatkísérletek után Hill 1888. június 4-én jogszabályt hozatott, ami kimondta: New York államban a kivégzés villamosszékkel történik. A háttérben olyan társadalom állt, amely össze szerette volna egyeztetni az igazságszolgáltatást az emberiességgel, a büntetést a részvéttel.

A villamosszék kifejlesztésében Thomas Alva Edison is részt vett, aki egyébként korábban a halálbüntetés ellen volt, ám motiválhatta vetélkedése riválisával, George Westinghouse-szal. Edison az egyenáram mellett állt ki, amellyel kivilágította egész Manhattant, a vízerőműves Westinghouse viszont a váltóáram híve volt. Bár Edison számára e felkérés előnyt jelentett, a villamosszék kikísérletezéséhez mégis ellenfele találmányát, a váltóáramot használta. Még az is lehet, hogy ezt Westinghouse lejáratása miatt csinálta, hogy a közvélemény az ő nevéhez kösse a gyilkos eszközt. Ha így volt, jól számított, mert a kivégzetteket még évekig úgy emlegették az emberek, hogy "megwestinghouse-olták". Edison utóbb csak annyit ismert be: "én csak hozzájárultam egy technika javításához, humánusabbá akartam tenni a halálos ítéletek végrehajtását." Ám az emberiességet illetően a készülék további "finomításokra" szorult.

1890. augusztus 6-án hajtották végre az újfajta "elektromos székkel" az első kivégzést a New York állam északi részén lévő Auburn városka börtönében. William Kemmler zöldségárust gyilkosságért ítélték el. A fegyenc székbe kötött testébe 1780 voltos áramot vezettek, az illetékesek szerint a halál azonnal beállt, de ez nem volt igaz. "Amikor Durston, a hóhér megnyomott egy gombot, és egy kis kattanás hallatszott, Kemmler teste megmerevedett, olyan lett, mint egy szobor, csupán jobb kezének mutatóujja mélyedt tenyerébe úgy, hogy abból csorogni kezdett a vér. Agóniája nyolc percig tartott" - írta a New York Times 1890. augusztus 7-i száma. "William Kemmler ma reggel az auburni börtönben a legfelháborítóbb módon halt meg. Kivégzése szégyen a civilizációra nézve" - állapította meg a lap.

A közvélemény nehezen fogadta el e kivégzési módot, mozgalom is indult ellene, különösen a nők tiltakoztak. Mégis, a következő évben húsz amerikai államban vezették be e kivégzési módot. Hill végülis nem lett elnök, ám sokan elektromos gyilkosnak nevezték. Jelenleg is több amerikai államban működnek villamosszékek, másutt továbbra is kötéllel, vagy méreggel végzik ki a halálra ítélteket.

A villamos halál nem fájdalommentes, a feszültség és frekvencia megfelelő kombinációját csak hosszas kísérletezés után lehetett megtalálni. Az egyenáram 300 V alatt nem halálos, a nagyfrekvenciás, magasfeszültségű váltóáram is ritkán, ám a 60 hertzes áram már 110 voltnál halált okozhat. Kis feszültségen a szívizmokat bénítja meg, míg a magasfeszültség légzőizom-bénulást és fulladásos halált okoz.

Újabban New York állam Ossining kisvárosának híres-hírhedt Sing Sing börtöne múzeum létrehozását tervezi. A kiállítás fő szenzációja az Edison által konstruált villamosszék, az Old Sparky, az Öreg Szikrás lenne, amelyben 75 év alatt több száz embert végeztek ki, köztük a Rosenberg házaspár mindkét tagját: Ethelt és Juliust is.

A villamosszéket Amerikán kívül a Fülöp-szigetek és Kína alkalmazta. Egy 2001-es felmérés szerint az amerikaiak 61 százaléka szükségesnek tartja a halálbüntetést. Főleg a republikánus kötődésűek, a férfiak és a fehérek állnak ki mellette. Az ellenzők zömét a demokraták, a nők, a fekete bőrű és az idegen ajkú lakosság képviselői teszik ki. Az 1990-es évek közepén - amikor Amerikán bűnözési hullám söpört végig - jóval magasabb, 5:1 arányú volt a halálbüntetést pártolók aránya az ellenzőkkel szemben. Az utóbbi időben a szemet-szemért elv helyességébe vetett hitet azonban több olyan ügy ingatta meg, melyben ártatlanokat ítéltek halálra.

1972. június 29-én az USA Legfelsőbb Bírósága a halálbüntetést törölte az alkotmányból, de 1977-ben visszaállították, illetve az államok hatáskörébe utalták a döntést. 2004-ben már "csak" 58 olyan ország volt, amelyben még nem törölték el a lehető legsúlyosabb büntetési tételt. Az elmúlt évben az összes ismert kivégzés 97 százalékát négy országban - Kínában, Iránban, az Egyesült Államokban és Vietnamban - hajtották végre.

(MTI)

Villamosszék