Elvben elismerem Schöpflin módszertani kifogásait: történelmi leckémet (Történelmi lecke Orbán Viktornak, július 25.) nem tudományos dolgozatnak szántam, csupán a volt miniszterelnök számomra súlyosnak tűnő tévedései közül kívántam kipécézni egyet, amelyet, úgy látom, Schöpflin is vállal, hogy ti. "Marx óta a nemzetközi baloldal - a magyart is beleértve - a nemzetet esetlegesnek tartotta." Elfelejtette volna, amit édesapjától, kiváló barátomtól is megtanulhatott, hogy - barátjával és mesterével, a német baloldal világhírű költőjével, Heinrich Heinével együtt - Marx Károly volt a Szent Szövetség konzervatív elnyomó rendszere ellen fellépő XIX. századi magyar nemzeti mozgalom egyik legharsányabb védelmezője Franciaországban? A szemére is hányták később szlovák, cseh, szerb, horvát és román nacionalista történészek, hogy olyan szigorúan elítélte a magyarországi nemzetiségek akkori képviselőit és népi tömegeit, amiért az elnyomó rendszer fenntartásáért síkra szálló osztrák és orosz seregeket támogatták.

Persze tagadhatatlan és érthető, hogy a XX. század elején a magyar szocialista történészek közt is akadtak egyesek, mint pl. az anarchista-szocialista Szabó Ervin, akik Marxot és Engelst megbírálták azért, mert a nemzetiségeket "reakciósnak" bélyegezték, és túlzásnak tartották azt is, hogy a magyarok, a németek és a lengyelek nemzeti aspirációiról a legmagasztosabb szavakkal emlékeztek meg.

A XX. század elején a Szocialista Internacionálé azért módosította Marx és Engels megállapításait, mert arra a véleményre jutottak, hogy a baloldalnak a XX. században "minden egyes nemzet autonómiájának biztosítását kell célul kitűznie, és elítélték a magyar uralkodó osztály anakronisztikus, reakciós nemzetiségi politikáját". A baloldal és a szocialista pártok egyáltalán nem tartották ekkor sem "esetlegesnek" a nemzeti kérdést, nem vélték a nemzetet "múlandó kategóriának". Sem Jászi Oszkár, sem Károlyi Mihály, sem Garami Ernő vagy Kunfi Zsigmond nem vádolható azzal, hogy a nemzeti érdek ellen jártak akkor el, hanem igenis, az elvakult jobboldal járt el így, mely az autonómiát kizárólag a "nemesi" magyar nemzetnek követelte, és üldözte a nemzetiségek autonomista törekvéseit. Ezzel pedig ellenségévé tette a cseh, a román, s szerb és a horvát nemzeteket.

A baloldal minden nemzet és nemzetiség számára autonómiát követelő programjait a Szocialista Internacionáléban és a magyarországi szocialista pártban többek között Szabó Ervin, Mónus Illés és a nagy ausztromarxisták, Otto Bauer és Karl Renner dolgozták ki. Az ő elméleteiket vettem alapul magam is a Habsburg Birodalom bukásáról szóló rekviememben. Ők egy olyan államrendszer megalkotását javasolták a kettős monarchia megreformálásával, amely minden nemzetiségnek egyenlő jogokat és autonómiát adott volna. A magyar nemzet érdekeinek érvényesítésére alkalmasabbnak találták a föderatív vagy (svájci mintájú) konföderatív demokratikus Közép-Európát a demokratikus Európában, mint a Szent István-i magyar állam fenntartását, amely csupán a magyar nemzetnek tartotta fönn az önállóság jogát.

A nemzeti jogok egyetemes jellege ma is a szocializmus egyik alaptétele. Ezt vetik el azok, akik állhatatosan nemzetietlennek és nemzetrontónak csúfolják azokat, akik nem hajlandók ellentmondást látni a nemzeti önállóság és nemzetek közti egyenlőség és együttműködés elvei között. Schöpflin György velük látszik egyetérteni. Én nagyapjával, Schöpflin Aladárral és apjával, Schöpflin Gyulával ebben a kérdésben, mint annyi másban is, szinte mindig egy nevezőn voltam.

A szerző író, történész