Az ügynek van egy társadalmi és egy politikai oldala. A társadalmi a negatív népszaporulat, a csökkenő gyerekszám, együtt a sok (meddő) család számára elérhetetlen korszerű termékenységsegítő módszerekkel. A fogyást az fordíthatná ismét növekedésbe, ha a családokban átlagosan kettőnél több gyereket nevelnének fel. Hogy miért nem így van, s mi az oka annak, hogy sokan egyet sem akarnak - erre egy jegyzetben még felületes válasz sem adható. Azt viszont egyre többen tudják, hogy mind több az olyan emberpár, amely szeretne gyereket, de nem sikerül nekik. Rengetegen vannak, s sokan áldoznak erre nagyon sok pénzt. Az állam is áldoz erre, igaz, a költségek így is tetemesek. És az állam, azaz az egészségbiztosítás csak bizonyos korlátokig vesz részt a programok finanszírozásában.

A mesterséges megtermékenyítés viszonylag új lehetőség. Louise Brown, a világ első lombikbébije még csak 27 éves. A gyerek nemének szülői meghatározása ezzel az orvosi eljárással lehet összefüggésben. Képesek ma már kiválasztani a fiút vagy éppen lányt "nemző" spermiumokat, vagy a megtermékenyített petesejtről is megállapítható a neme. Mivel az eljárás működik, a világban művelik is. Elsősorban súlyos genetikai megbetegedéseket előznek így meg, olyanokat, mint a csak férfiakat sújtó vérzékenység. A kérdés azonban másról szól: kell egy fiú végre, hiányzik egy cserfes kislány - ezt érzi a család. Ám ennek az igénynek a kielégítését sokan kétesnek érzik.

Hol lehet itt megállni? Hiszen akkor esetleg már elvégezhetnék "in vitro" a jövendő fizikaprofesszorok kiválasztását is. A teremtés munkájába való ily mértékű beavatkozás - kiáltanak fel - a legrosszabb negatív utópiákat, Huxley Szép új világát valósítaná meg. Ott ugye már a lombikban vezetővé vagy konzumidióta rabszolgává tenyésztették a bébiket. Az etikai kételyeknek még sok okuk lehet, miközben hallani meggyőző családi történeteket, amelyek azt sugallják: ezt meg kellene engedni. A BBC internetes kiadásában olvastam egy brit házaspárról, akik négy fiúgyermekük után szerettek volna lányt. Angliában tilos az ilyen beavatkozás. Spanyolországban 6000 fontért elvégezték, s az anya egy lányikerpárral a méhében tért haza. Mások elvesztett bébijüket akarták így "pótolni". Három fiuk van már, s mivel a nő petevezetékét a negyedik szülés után elkötötték, csakis az IVF jöhet szóba. Az asszony azt mondja: a "női elemet akarják visszahozni a családba".

Mindez bizonyos mértékig a gazdag országok gondja. Kínában és Indiában ugyanis ezzel a fogalommal a nőnemű magzatok mesterséges elvetélése párosul. (Vándor ultrahangklinikák leletei előzik meg ezt.) Az ottani állami családtervezés harcol ezzel - kevés sikerrel. A hagyomány a fiúgyermeket pártolja. Különösen Kínában, ahol a gyermekszámot mostanáig egyben maximálták. A következmények beláthatatlanok.

Az SMS-kampányról egy jobboldali politikus azt mondta: a kormány már így kampányol, figyelmet terel el fontosabb ügyekről. Lehet. Egy azonban bizonyos. Ez a kérdés az emberek életét politikai vallásuktól függetlenül érinti. A mai világban egyre több az olyan intim, sőt biológiai ügy, amely a személyes szabadság és a tudomány korlátjairól szól, miközben a személyiség és a társadalom toleranciájának a határait is próbálgatja. A társadalom valószínűleg érett egy ilyen vitára. A politikai pártok aligha azok.