Tulajdonképpen egy tök semleges téma járt a fejemben hétfő estig, nem, nem az, hogy miért pont Kunos Péter váltotta Leisztinger Tamást a sakkszövetség élén, illetve, hogy a logikai sorban most Kulcsár Attila vagy Tocsik Márta következne-e, ha ez a Kapcsoltam volna, nem pedig a nagybetűs, fekete-fehér SAKKÉLET; még csak nem is az, hogy Stohl András szerelmes-e valamelyik kolléganőjébe, hanem, mint minden tisztességes magyar hétfő este, miközben a hidegfrontot vártam, a közszolgálatiságot próbáltam újrafogalmazni a digitális forradalom idején, és átlépve önnön árnyékomat, amely árnyék a közszolgálati televíziók azonnali és teljes fölszámolását tartaná az egyetlen értelmes megoldásnak, próbáltam szuggerálni magamba, hogy a közokosság, a pártsemleges etikai tutifrankó, meg minden, és hogy nem fogom be pörös számat, a tudásnak teszek panaszt satöbbi, amikor - igaz, ez még hétfő előtt, konkrétan vasárnap, talán, tehát szekvenciálisan lesznek szívesek utólag rendet tenni - azt láttam, hogy egy sámán-regős-tanító osztja az észt (ha és amennyiben), már ha finnugor összefüggésben (az milyen, hogy verik az orosz szkinhedek a finnugrokat Mariföldön?, mit lép erre az Egészséges Fejbőr?) illik azonos alakú szóval dobálózni, de hát sumért mégsem oszthatott ugye, bár, ha jobban belegondolok, mér ne?, sumér, osztott azt is, pont azt ne osztott volna, szóval, hogy ez a kocsmai holisztikus az m2-n, ami a tudás csatornája vagy micsoda, nekiállt a tudományellenes népfelkelők magabiztos butaságával szónokolni, többnyire a műveletlen okkultizmus legócskább közhelyeit, hogy a tudomány csak megbontja az egészet, nem jut közelebb a lényeghez, és a nagy tudósok is vallásossá váltak, és hogy valójában az egyszerűség a maga valójában nem buta, hanem teljes, éppúgy, mint a bonyolult, a világ egyszerűségét kell megérteni úgy, hogy leülünk a virág mellé, és a virág helyébe képzeljük magunkat, ahelyett, hogy rendszertanilag elemeznénk, boncolnánk és értékelnénk, és aztán a sámán maga is illusztrálja a dolgot, hiszen egyszerű, nagyon egyszerű emberként eldobolgat és gajdolgat az istenadta, mégis a világ természetéről dumálhat közszolgálatilag, nem kell neki évekig vesződnie bonyolult differenciálegyenletekkel mindenféle egyetemeken, a kvantumfizikáról meg egyáltalán nem kell hogy elképzelése legyen, ugye.

(Halkan zárójelezem ide, hogy a sámán előadása tudományos színvonalában nem sokkal maradt el egy átlagos Vizi E. Szilveszter-performanszétól. Tévés előadásaiban az akadémiai elnök a dobolást szórakozott-professzoros, magabiztos katedránszökdeléssel helyettesíti, minden mozdulatából süt a sérthetetlenség és a megfellebbezhetetlenség tudata, és csokornyakkendője fedezékéből szórja tudományos szentenciákba mixelve a tájékozatlan kispolgár zsigeri sötétségét és a "márpedig az úgy van" érveket, morális ítéleteket, miközben nemcsak a mondatai között nem észrevételezhető logikai kapocs, de még olykor a szavakat is Szalacsi Sándor-i nyelvteremtő leleménnyel fűzi.)

Szóval ez járt a fejemben hétfő estig, amikor a politikai okkultizmus mindkét oldali sámánjai elkezdték nyomatni, hogy Szilinek mégis van esélye, amikor semmi sincs, és hogy mégis közös jelöltet állítana az SZDSZ, de inkább nem szavaz (tanulmány: a szerencsétlen, lúzer álberális párt hogy tudta megint a nevetségességig elkavarni magát egy viszonylag nyerő pozícióból, és vajon mitől van az, hogy egy Védegylet nevű, teljesen outsider csoport hogyan tudja egy éven belül másodszor nettó megszívatni a fékezhetetlen agyvelejű politikai esteblishmentet), az MSZP-ben meg valamelyik platform (baloldali kisállatpreparátorok?) már arról jópofizott, hogy Szilinek az ezüst is szépen csillog, amihez hasonló marhaságot azért szökőévente hall az ember.

Most lesétálok a házunk alagsorában nyílt sumér lovasíjászboltba, és veszek egy dobot.