Európa verseng a Google-lal
A Google keresőprogram tulajdonosai ezt felismerve hirdették meg nemrégiben, hogy tíz év alatt digitalizálják, és a világhálón hozzáférhetővé teszik négy nagy egyetemi könyvtár - közte a Harvard és Oxford - állományát, valamint a New York-i városi könyvtár teljes anyagát. Erre a gesztusra adott válasznak is tekinthető, hogy április végén hat európai állam kormányfője - a francia, a lengyel, a német, az olasz, a spanyol és a magyar miniszterelnök - megállapodást írt alá az európai digitális könyvtár mielőbbi megteremtéséről.
Magyarországon 2006-ban indulhat meg az a program, amely a tervek szerint tíz év alatt elvezethet egy valódi digitális könyvtár létrejöttéhez - tudtuk meg Skaliczki Judittól, a kulturális minisztérium könyvtári főosztályának vezetőjétől. A munka nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy a több mint kétszáz éves Országos Széchényi Könyvtár katalógusának elektronikus formába öntése is három évig tart - annak ellenére, hogy az utóbbi mintegy harminc év anyaga eleve számítógépen készült. Megbecsülni sem könnyű, mennyi időbe telne a teljes könyvállomány digitalizálása; az mindenesetre biztos, hogy mai áron körülbelül 10 milliárd forintba kerülne.
Nem véletlen, hogy a szakemberek az első perctől kezdve fordítva gondolkodnak. 1997-ben, a kulturális törvény megszületésekor mondatott ki először, hogy a világháló korszerű tartalommal való feltöltése fontos kormányzati cél. Bár az erre szánt pénz gyorsan fogyott - az első évben 800, majd 500 millió forint, majd mind kisebb összeg jutott a digitalizálásra -, az impulzus elég nagy volt ahhoz, hogy a megyei és országos intézményekben is beindítsa a munkát. Ennek a lökésnek köszönhető például az OSZK Corvina-programja, a megyei könyvtárak helyismereti anyagának digitalizálása és a Neumann Kht. Digitális Irodalmi Akadémia kezdeményezése. Ezzel párhuzamosan, magánerőből indult meg a Magyar Elektronikus Könyvtár szervezése - az intézmény ma már az OSZK kebelében működik -, és az informatikai kormánybiztosság, majd tárca is rendszeresen írt ki pályázatokat tartalomszolgáltatóknak.
A rengeteg jó kezdeményezés azonban a legutóbbi időkig nem alkotott rendszert - mondja Skaliczki Judit. A minisztérium tavaly kérte föl a Könyvtári Intézetet, az OSZK-t és a Neumann Kht.-t, hogy készítsenek átfogó digitalizálási tervet. Idén márciusra készült el az az anyag, amelynek további szakmai vitái után szeptember végére összeállhat a szükséges stratégia és a cselekvési terv. Ennek döntő jelentősége van: kulcsfontosságú kérdés, hogy mit és milyen sorrendben kell elektronikus formába átültetni, hogyan lehet ezt a munkát összehangolni, és hogyan lehet biztosítani, hogy a dokumentumok mindenki számára hozzáférhetők legyenek. (Egy jellemző melléfogás: egy megyei könyvtár nemrégiben digitalizálta fontos különgyűjteményét, de olyan formában, hogy azt már a nemzeti könyvtár szoftverei sem tudták olvasni.)
Annyi már most biztos, hogy a digitalizálás folyamatában az állományvédelem szempontja erősebb lesz, mint a szolgáltatásé - mondja Skaliczki Judit. Ez a kényszer a jelen helyzetből fakad: számos, annak idején rossz minőségű papírra nyomtatott folyóirat és napilap túlélését biztosíthatja az információ átmentése elektronikus formába. De nagy súlylyal esik majd a latba az is, mit keresnek leggyakrabban az olvasók. Manapság számos hiánycikknek számító dokumentumhoz is csak a kissé nehézkes könyvtárközi kölcsönzés útján lehet hozzájutni; mennyivel egyszerűbb lenne egy-egy cikket vagy tanulmányt online megkapni. Fontos szempont ugyanakkor az esélyegyenlőség biztosítása is: a helyhez kötött gyűjteményekhez ma oda kell utazni, míg a digitalizált anyaghoz az interneten keresztül is hozzá lehetne férni.
A könyvtári főosztályvezető úgy véli, jövőre egymilliárd forinttal már megkezdhetik azt a munkát, amelynek keretében az OSZK, a szakkönyvtárak és a megyei intézmények hozzáfoghatnak a tervszerű digitalizáláshoz.
Az első, de nagy lépés a katalógusok közzététele lehetne a világhálón, ezt követhetné az adatbázisok felépítése. Kérdés persze így is akad elég: például, hogy lehet-e archiválni az internetes honlapokat, vagy hogy valóban mindent digitalizálni kell-e, ami ma - akár sok évtized óta olvasatlanul, senki által nem keresetten - ott lapul a könyvtári raktárakban. Az út hosszúnak és rögösnek látszik - legfeljebb az adhat erőt, hogy a reménybeli európai digitális könyvtár többi alapítója sem jár előbbre, mint mi.
